Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. május 29 (181. szám) - Az ülésnap megnyitása - A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR, az FKGP
3843 képviselőcsoport részéről: Elnök úr! Tisztelt Országgyűlés! Az előző parlamenti ciklus egyik legtöbbet vitatott, sőt a legszél esebb körben megvitatott törvény volt a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény. Annak idején az iránta tanúsított általános figyelem teljesen érthető volt, hiszen a közoktatás az a terület, amely a lakosság legszélesebb körét, minden rétegét érinti. A most beterjesztett törvényjavaslat, illetve a törvény módosítása abból a kényszerből ered, hogy a jogalkotók úgy látták, ideje felülvizsgálni a törvény rendelkezéseit. (8.20) Meg kell mondanom, ez a felülvizsgálat túlzottan is sikeres volt, ugyanis a tör vénynek szinte minden paragrafusát módosították olyannyira, hogy terjedelmében csaknem duplájára nőtt. Tehát hasznosabb lett volna, ha módosítás helyett teljesen új közoktatási törvényt nyújtanak be, akkor legalább áttekinthetőbb lenne. Ugyanakkor megálla pítható, hogy a módosítások jelentős része formai. Erre csak egyetlen példa: a törvényjavaslat 9. § (1) bekezdésében módosítja a törvény 11. § (1) bekezdése e) pontját. Az eredeti szövegben az áll, hogy "tanuló joga, hogy hozzájusson a tanulmányai folytatá sához és jogai gyakorlásához szükséges információkhoz." A módosítás viszont a tanulmányok folytatásához szükséges információkat már nem tartja fontosnak. Más esetekben a módosítás részletesen magyaráz olyan fogalmakat, amelyek közérthetőek, illetve az ered eti szövegben jól magyarázottak. Ilyen körülmények között nehéz meghatározni azokat a súlypontokat, amelyek valójában szükségessé tették a módosítást. A törvényjavaslat áttekintése során nem véletlen, ha elsősorban a pénzügyi finanszírozás kérdéseit vizsgá ljuk. A módosítás milyen változásokat is hoz ezen területen? Sajnos, általános tapasztalat, hogy az eltúlzott, vagy éppen indokolatlan megtakarításra való törekvés súlyos károkat okoz a közoktatás területén, ezért a nem kellően megalapozott részkérdések, l épések egyenesen katasztrofális hatást keltenek. Az indoklás mindenesetre megnyugtat. A javaslat nem foglalkozik finanszírozási kérdésekkel - azokat az államháztartási törvényre bízza , csupán azokat az előírásokat igyekszik újragondolni, amelyek ebből a szempontból lényegesek. A finanszírozás közvetlen kérdéseivel a törvényjavaslat valóban nem foglalkozik. Az általa megváltoztatott paraméterek azonban annál drasztikusabban hatnak. A normatív szabályozás úgy látszik, lassanként az illetékesek idegeire megy , mivel az itt megfogalmazott módosítás rendkívül keményen érinti - véleményem szerint - a közoktatás egészét. A törvényjavaslatnak megfelelően a támogatás a költségvetési hozzájárulás számításának alapja, lényege pedig a csoport, illetve osztály helyett a tanulói létszám. Nyilvánvaló, hogy az új normatíva alaposan megváltoztatja az iskolák helyzetét, hiszen a pedagógiai munka megszervezése mindenképpen osztályokhoz, csoportokhoz kötődik már Comenius óta. Az eredeti, a törvény által rögzített megoldás alapv etően figyelembe vette az oktatás szempontjait, egyben - a csoportok, osztályok átlaglétszámának meghatározásánál - egy meghatározó minőségi színvonalat is, amely tulajdonképpen a tanulók, az iskolák helyzetét, a tanulók képességeit, az eltéréseket is figy elembe vette. A csoportok, osztályok maximális létszámának megadása ugyanakkor kellő védelmet nyújtott ahhoz, hogy a létszámnövelés ne csökkentse az oktatás minőségi színvonalát. A módosítás különösen annak tudatában kegyetlen, hogy mindnyájan tudjuk, a kö vetkező években rohamosan csökken az iskolakezdő gyerekszám, tehát a jelenlegi törvényi keretek között is csökkenne az indítandó csoportok, osztályok száma. Ezért rendkívül álszent az a magyarázkodása, hogy nem kíván a finanszírozás kérdéseivel foglalkozni . Az új, egy főre eső támogatás összegének, vagy legalább körülbelüli értékének ismerete nélkül nem mérhető fel a szabályozás tényleges hatása. Hogy lesz káros hatása, az biztosan látszik. Abból a megközelítésből, hogy a törvényjavaslat csak a maximális os ztálylétszámot szabja meg, sőt ennek lényeges túllépését is esetenként engedélyezi, hozzátéve, hogy természetesen a fenntartók alacsonyabb értéket is meghatározhatnak, csak éppen az anyagi különbséget nekik kell fedezniük.
