Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. május 28 (180. szám) - Az egészségügyi ellátási kötelezettségről és a területi ellátási normatívákról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. KIS GYULA JÓZSEF (MDF):
3829 biztosítéka az, hogy csak a megfelelő diagnosztikai háttérrel rendelkező intézmények maradnak meg. Ennek eldöntésére a régión belü li konszenzusos megoldáson kívül aligha van más lehetőség, hiszen az egyegy régióban működő intézmények mindenkinél pontosabban ismerik egymás lehetőségeit. Itt majd mérlegre kerülnek a presztízsszempontok, az egzisztenciális érdekek, de remélhetően legal ább ugyanilyen súllyal a betegek érdekei is. Az OEP megegyezés hiányában mindent eldöntő szava pedig inkább a konszenzusra és a kompromisszumra ösztönöz, mintsem túlhatalmat teremt. Ezt a mechanizmust határidőmódosításra célszerű lenne már az első esetben is alkalmazni. Hogyan kezelhető az egészségügyi és szociális ellátás összefonódásának problémája? Való igaz, hogy nincs meg az a szociális intézményi kapacitás, amely kivonhatná a fekvőbetegintézetekből a szociális okból ellátottakat. Minthogy a szociáli s intézményrendszer bővítésére pénzünk nincs, ennek leggyorsabb és legolcsóbb megoldását is az jelenti, ha ezek a felszabadult kórházi infrastruktúrákban valósulnak meg. Tehát az én felfogásom szerint nem a szociális intézményrendszer bővítése ad lehetőség et a felesleges kórházi kapacitások megszüntetésére, hanem éppen fordítva, a felszabaduló kórházi infrastruktúra teremti meg a lehetőségét a szociális intézményrendszer bővítésének. Az átmeneti időben pedig a még mindig jelentős kórházi kapacitásfelesleg k épes a szociális problémák eddigiek szerinti kezelésére. Más kérdés, hogy a szociális intézményrendszer bővülése további kórházi kapacitásfelesleget fog okozni. Ezt jeleníti meg a sokat bírált képlet konstans tényezőjének évenkénti csökkenése. Mi tehát a m egoldás? Az egyik felvetés szerint költsünk több pénzt. Mindannyian tudjuk, hogy jelenlegi helyzetünkben ennek semmilyen realitása nincs. De ha lenne is, a jelenlegi struktúra bármennyi pénzt képes elnyelni érdemi változások nélkül, mert a pazarló része mi ndig több pénzt visz el, mint amennyi ésszerű. A másik felvetés szerint húzzuk szét az átalakítást 45 évre. A teljesítés szerinti finanszírozás és a versenyhelyzet rendezi a struktúrát, a fejlettebb, alkalmazkodóképesebb marad meg. Csakhogy a teljesítményfinanszírozás eddigi tapasztalatai azt mutatják, hogy a szűkülő források nem az ésszerűsítésre, hanem a látszatteljesítmények növelésére vagy hitelek felvételére kényszerítik az intézményeket. Így halmozódott fel az intézmények 6 mi lliárdos adósságállománya. Azt pedig remélem senki nem gondolta komolyan, hogy a vállalati csődeljárások és felszámolások módszere fogja rendezni az egészségügy problémáit. Nem marad tehát más lehetőség, hozzá kell nyúlni a hosszú évtizedek alatt megcsonto sodott kórházi struktúrákhoz, első lépésként a felesleges kapacitások egy részének felszámolásához. Ez természetesen súlyos érdekkonfliktusokat okoz, presztízsszempontokat, egzisztenciális érdekeket sért, de mindenképpen meg kell tenni. Egyrészt, mert kény szerhelyzetben vagyunk, se pénzünk, se időnk nincs, másrészt mert a betegek érdeke ezt kívánja. Próbáljuk meg összeadni jószándékainkat. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Kétperces reagálásra megadom a szót Kis Gyula József képviselő úrnak, MDF. DR. KIS GYULA JÓZSEF (MDF) : Köszönöm szépen elnök úr. Teljes mértékben megértem Bedő kolléga beton önbizalmát, és azt, hogy ítél elevenek és holtak felett, véleményez, minősít, ugyanis nincs mire szerénynek lennie, kormánypárttal és az egészség ügyi kormányzattal együtt. Ez a két év a kudarcok története az egészségügyben. Megértem indulatait, hiszen úgy érzi, hogy most nálam a labda, "mi megcsináljuk, ha fene fenét eszik is", hogy miniszterét idézzem. Csak kérem szépen, ez valóban barbárság, mert amit lerombolnak, az egy működő egészségügy, Európa legkisebb költségvetéséből működő egészségügy, még a GDPhez viszonyítva is, és csak az egészségügyi dolgozók hősiessége, hivatástudata, amellyel visszaéltek 40 éven át, és azóta is, csak az tartja életb en. Tehát úgy beállítani a kérdést, hogy van egy megcsontosodott egészségügyi klikk, akiket majd most
