Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. május 28 (180. szám) - Az egészségügyi ellátási kötelezettségről és a területi ellátási normatívákról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. BEDŐ TIBOR (MSZP): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. BAKAI ZOLTÁN (MSZP):
3830 megrendszabályoznak, nem látszik túlságosan célszerűnek, mert előbbutóbb a hivatástudat is megkopik. Az, amit javasol, hogy majd most Budapestről központ ilag megmondjuk, hogy hol mi legyen, ezzel megpróbálkoztak az önök elődei, és oda jutottak 85re, hogy nem vált be a központi vezérlés. Akkor most miért kívánnak visszatérni és miért hiszik magukról, hogy csalhatatlanok, hogy képesek eldönteni, hogy Nyéklá dházán urológiai osztály legyen, vagy szülészeti? Ez nem megy! (21.10) A megyei, regionális egyeztetéseken még kevésbé megy, hiszen a javaslatot is az OEP teszi, és ha nincs megegyezés, akkor az OEP szava dönt. Ez nem kompromisszum, ez diktatúra. ELNÖK (dr . Gál Zoltán) : Megadom a szót Bedő Tibor képviselő úrnak, MSZP, kétperces reagálásra. DR. BEDŐ TIBOR (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársam! Az indulataim nem abból származnak, hogy tehetetlen vagyok, és nem abból, hogy bárkinek a hibá ját rendbe kellene hoznom. Az elődeink egyébként önök voltak, és nem a '85ben kormányon lévők, és a problémáink egy része éppen abból az időből származik. Mert ezt a teljesítményfinanszírozási rendszert, ha jól tudom, ami jelenleg csődbe jutott, és nem t udom, hogy mit fogunk csinálni helyette, éppen önök alatt vezettük be a '929394es években. Tehát ha nem nézek vissza olyan távolra, akkor is találok hibákat. De nem ezt akartam igazából mondani, hanem azt, hogy nem fogja ezt senki eldönteni felülről, ho gy hol mennyi urológiai ágy szükséges, eldönti az élet. Uraim, ahol az ágyak 50 százaléka üresen áll, hát ki győzi azt fizetni, és miből? Hát nem ésszerű a megszüntetése? Ott helyben rá kell jönniük, hogy nincs miből fizetni, és fölösleges az 50 százaléka. Egymás között fogják eldönteni. Ez minden régióban fehérenfeketén kiderül, hogy mi a sok és mi a kevés. Mondok egy példát, bár az időm lassan már lejár: HajdúBihar megyében ugyan látszólag könnyű a helyzet, mert a számítások szerint ott még 90 vagy 93 á ggyal kevesebb van, mint amennyi a szükségletek szerint kijönne. A helyzet ettől nem egyszerű, mert az egyes szakmák között olyan aránytalanságok vannak, aminek a belső szakmai átrendezését meg kell csinálni. Akkor is, ha pillanatnyilag semmilyen képlet ne m kényszerít minket arra, hogy ágyakat szüntessünk meg a saját érdekünkben és magunktól. Ha ezt a három ott dolgozó intézmény vezetője felismeri végre, akkor konszenzussal meg fogják oldani, lesz rá idejük, ha nem ismeri fel, akkor kéthárom év múlva megin t fog jönni (Az elnök pohara megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) valamilyen központi szabályozás, mert az összeomlás előtt valamit mégiscsak tenni kell. ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Megadom a szót Bakai Zoltán képviselő úrnak, MSZP. DR. BAKAI ZOLTÁN (MSZP) : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Három kérdésről szeretnék én nagyon röviden említést tenni az általános vita keretén belül. Az egyik az, hogy elhangzott itt Götzinger képviselőtársam szájából is a reform. Az egészségügy reformja, de ez elh angzott már az oktatásnál, és elhangzott nagyon sok helyen, és elhangzott nem egykét éve, hanem évtizede, és ez az egészségügyi reform a világon semmiféle változást az egészségügyben nem hozott. Nem hozott az egészségügyben dolgozók számára, és nem hozott lényeges változást azok számára sem, akikért az egészségügy van. Igenis, tökéletesen egyetértek Bedő képviselőtársammal abban, és azt hiszem, nem maradunk egyedül, hogy ebben az egészségügyben mélyreható struktúraváltást kell elindítani, hisz nem értek eg yet Kis Gyula képviselőtársammal abban, hogy ezt az egészségügyet hagyni kellett volna, hogy az önszabályozás útján alakuljon olyanná, amely a közel- vagy a távoli jövőben valóban költségkímélő
