Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. május 28 (180. szám) - Az egészségügyi ellátási kötelezettségről és a területi ellátási normatívákról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. BEDŐ TIBOR (MSZP):
3827 nem sérüle, nem lesze kedvezőtlenebb mindaz, amit eddig neki sikerült elérni. És ebből a szempontból, ha ezt a konkrét pé ldát nézem, nem túl megnyugtató az a döntés, illetve az az eljárás, hogy ha nem tudnak megegyezni a résztvevők és félő, hogy nagyon nehéz lesz megegyezni, akkor az Országos Egészségpénztár dönt. Nem tudom biztosan, hogy be tudjae látni mindazokat a méltán yolandó érveket és tényeket, amelyek esetleg a kisebb súlyú Pest megyét megfelelő helyzetbe hozzák. Elnézést, hogy reagálásként ilyen sokat elmondtam, de ez kikívánkozott belőlem. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Megadom a szót Bedő Tibor képvisel ő úrnak, MSZP. DR. BEDŐ TIBOR (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy probléma megoldását kétféleképpen lehet megközelíteni. Az egyik megközelítés az, ha amellett keresünk érveket, hogy valamit miért nem lehet megold ani. Ezt általában azok alkalmazzák, akik nem akarják felvállalni a konfliktusokat, és így lényegében nem is akarják a probléma gyors megoldását. Ez a modernizált Pató Pál módszere. (Nevetés.) A másik megközelítés az, ha azt vizsgáljuk, hogy hogyan lehet a z adott problémát az adott körülmények között megoldani. Bevallom, nekem ez a megoldás a szimpatikusabb. Sajnos azt tapasztaltam, hogy az előttem szólók többnyire az első megközelítést választották, és itt elnézést kell kérnem azoktól, hogy olyanokat is em lítek, akik jelenleg nincsenek itt, de most tudok velük vitatkozni, ők már elmondták hozzászólásukat. Az általam nagyrabecsült Surján képviselő úr vezérszónoklatából megtudhattuk, hogy a törvénytervezet megvalósulása esetén több embertársunk indokolatlan, korai halálával járhat. Vagy az egészségügyi intézetek fenntartóit egymás ellen és az OF ellen kényszerítik harcra. Vagy ki fog alakulni a totális anarchia. Vagy súlyos munkanélküliséggel fenyegeti az egészségügyi dolgozókat. Vagy a törvényjavaslat készít ői jellegzetesen fővárosi szemlélettel gondolkodnak. Bár ezt az itteni ágyszámleépítések nem tükrözik. Aztán, a főváros érdekeit védi az egyetemekkel és a Pest megyei kórházakkal szemben. Vagy lefejezi az egészségügyi felsőoktatást. Aztán, nem veszi figyel embe, hogy van önkormányzata az egészségügynek. Talán csak nem az önkormányzatok felszámolásának első jeleit látjuk? Majd máshol, élethalál urává teszi az Országos Egészségbiztosítási Pénztár illetékeseit. A törvény nem szól a cukorbetegek kezeléséről és az aneszteziológiai szakrendelésekről. Aztán, hatásában egészség- és nemzetrontó és alkotmányellenes. Vezérszónoklatában harminchétszer hangzott el, hogy elfogadhatatlan, de egyszer sem, hogy mi az elfogadható. Hacsak az utolsó megjegyzését nem veszem ann ak, idézem: "vagy legyen olyan egészségügyi rendszerünk, mint Portugáliáé és Mexikóé, vagy költsünk többet." Ez tehát egy konstruktív megközelítés. (Nevetés.) De nem erősítette a konstruktivitásba vetett hitemet Kis Gyula képviselőtársunk barbárságra tett utalása sem. Pusztai Erzsébet képviselőtársam dramaturgiailag jól felépített és hatásosan előadott vezérszónoklata után Pécsi Ildikó képviselőtársam többé nem lesz magányos. Semmiképpen nem tudom elfogadni tőle a beterjesztett törvénytervezet esztelennek minősítését. De hát végül is a stílus maga az ember. Ugyanakkor maximálisan egyetértek azzal a kijelentésével, idézem: "attól, hogy valaki az egészségügyhöz ért, még nem biztos, hogy igaza van" Ez még inkább igaz, ha valaki csak úgy gondolja, hogy ért az e gészségügyhöz. Jót derültem viszont Szolnoki Andrea képviselőtársam tréfáján, aki elmondta, hogy az egyik számítása szerint 25003000rel, a másik számítás szerint 1200zal kellene növelni Budapesten a kórházi ágyak számát. Elöljáróban utaltam arra, hogy egy problémának kétféle megközelítési lehetősége lehet. De vane egyáltalán probléma? Ekkora ellenállást tapasztalva nem maradhatnae minden a régiben, és majd az idő megoldja a problémákat. A magyar egészségügy kórházközponti szerkezete hosszú évtizedek a latt alakult ki. A központi pénzeszközökhöz, jogkapcsolatokkal, összeköttetésekkel
