Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. május 23 (179. szám) - A Magyar Köztársaság alkotmányának szabályozási elveiről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. KIS GYULA JÓZSEF (MDF):
3642 ha annál többet kívánunk biztosítani. Ezért a tartalmi minimum meghatározásánál ezeket a szabályokat kell alapul venni." Egyfelől tehát van egy minimum, amitől lefele nem lehet eltérni, másrészt van egy hatályos alkotmányunk, amely a koppenhágai nyilatkozat szellemében kötelezővé teszi számunkra, hogy a koppenhágai nyilatkozatban vállalt kötelezettséget magunkra nézv e elfogadjuk. A kettő véleményem szerint egyértelműen lehetetlenné teszi, hogy a jelen koncepcióban a szociális, kulturális és gazdasági jogok oly mértékben kerüljenek szűkítésre, mint ahogy ezt olvashattuk. Ugyanis mindkét vagy mindhárom esetben arról van szó, hogy az államtól megkövetelhető ún. alanyi jogok köréből ezeket kivesszük, ellentétben a hatályos alkotmány 70/Atól Kig terjedő szakaszaiban megfogalmazottakkal. Itt már részletesen elmondták ezeket a jogokat, részletesen indokolták ezek hiányát, é s ezek után nekem már csak egy kérdésem van. Milyen képet, milyen emberképet, milyen társadalomképet tükröz a jelenleg megismert koncepció a Magyar Köztársaság alkotmányáról? Egyértelműen elismeri a politikai jogok mindenek fölött való primátusát, az ember nek a szabadsághoz és a tulajdonhoz való sz.. - majdnem azt mondtam, hogy szent, maradjunk abban, hogy sérthetetlen jogát. Nos, ez azt jelenti, hogy az állam feltétlenül garantálni kívánja mindazt, ami nem kerül az államnak semmibe. A gyereket nem az állam szüli, a politikai vélemény, a vallásszabadság és egyéb jogok nem igényelnek anyagi ráfordítást. Abban az esetben, azonban amikor az államnak valamiféle újraosztó szerepéből eredően a szociális biztonságot garantáló vagy annak feltételeit megteremtő tevék enységére kerülne sor, már csak célként, valamiféle számon nem kérhető távlati célként fogalmazza meg. Mit érez ebből az állampolgár? Azt, hogy akkor miért van szükség az államra. Gyereket tudok csinálni én is, szabad vagyok, mert hiszen, ha a feleségemnek nem tetszik, lemegyek az utcára. Tehát akkor miért van ez az egész? Miért kell a keresetem jelentős részét az államnak áldozni, hogyha ez az állam ezért csak azt biztosítja, ami magától a természettől fogva van. Ludvig Erhadtot is idézték már, a keresztén ykonzervatív német politikust, az azt mondta az állam és az egyén viszonyáról, hogy "te állam ne törődj az én dolgaimmal, hagyj meg a keresetemből annyit, hogy gondoskodni tudjak magamról és családom jövőjéről". Hát akkor azt mondhatná az állampolgár, hog y "te állam, ne törődj az én dolgaimmal, hagyj meg nekem annyit a keresetemből, miért adjak, hogyha nem kapok érte semmit?" Ha csak politikai szabadságjogok garantálása, első generációs alanyi jogként való megfogalmazása jelenne meg az alkotmányban, abban az esetben véleményem szerint nem valósulna meg még a szabadságjogok ilyen szintű garantálása sem, hiszen, hogy megint Erhardtot idézzem - nemcsak én teszem ma; úgy látszik, mostanában a konzervatív gondolat egyre népszerűbb lesz , (Derültség a kormánypár t padsoraiban.) tehát azt mondja, hogy: "A szabadság az én számomra egy és oszthatatlan. Az én szememben a politikai szabadság, a gazdasági és az emberi szabadság egyetlen összetett egységet képez. Nem ragadhatunk ki egyetlen részt belőle anélkül, hogy az egész össze ne omoljon." Mert valóban. Szabadé az ember, hogyha szegény? A tulajdonhoz való jog egyben a tulajdonszerzés lehetőségét is jelenti? Vagy pedig ez a politikai deklaráció ugyanolyan üres szólam marad, mint a szocialista alkotmányokban a szociál is jogokhoz való hozzáférhetőség deklarálása. A szabadság ilyen kiüresedett értelmezése véleményem szerint kizárólag arra jó, hogy ne lehessen az államon számon kérni az emberhez méltó életet, a munkához való jogot, magam és családom jövőjéért való felelős séget, semmi mást. Akkor viszont miért kell most alkotmányt létrehozni? Miért? Ha nem tudjuk biztosítani, mint itt hallottuk az emberi jogok, a szabadságjogok mellett, a gazdasági, szociális és kulturális jogok teljességét, mert nem tudjuk biztosítani gazd asági helyzetünkből eredően, akkor inkább tartsuk meg a jelenlegi alkotmányt. Ugyanis igen nagy álszentség azt mondani, hogy történelmi pillanatban egy történelmi tettet hajtunk végre, hogyha ez ugyanolyan üres deklaráció marad az emberi szabadságjogok ter én, mint volt az előző alkotmány a szociális, kulturális, gazdasági jogok terén. Én nagyon szomorú vagyok, hogy ma erről az alkotmányról beszélünk, egy alkotmánykoncepcióról, anélkül, hogy alapvetően szembenéznénk azzal, hogy mi a társadalom igazi feladata , hogy az együttélő emberek közössége mennyiben függ az államtól, mit követelhet az állam,
