Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. május 23 (179. szám) - A Magyar Köztársaság alkotmányának szabályozási elveiről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - SASVÁRI SZILÁRD (Fidesz):
3637 A Magyar Köztársaság új alkotmánykoncepciójának szabályozási elvei szerint az egyes emberi jogok között - II. rész 1. fejezet - szabályozandó alanyi jog a lelkiismereti és vallásszabadság, amely kiterjed a meggyőződés szabad megválaszt ására, a vallási szertartás gyakorlásának szabadságára, illetve a hit tanításához fűződő jogra. Kimondja továbbá, hogy a vallásszabadság joga egyénileg és kollektíven is gyakorolható. A hatályos alkotmány 60. §ának 2. pontja szerint, amelyet a lelkiismere ti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény 2. §ának 1. pontja megismétel, tehát e szerint - idézem : "A lelkiismereti és vallásszabadság joga magába foglalja a vallás és minden más lelkiismereti meggyőződés szabad megvá lasztását vagy elfogadását, és azt a szabadságot, hogy vallását és meggyőződését mindenki vallásos cselekmények, szertartások útján vagy egyéb módon, akár egyénileg, akár másokkal együttesen nyilvánosan vagy magánkörben kinyilváníthassa, vagy kinyilvánítás át mellőzni gyakorolhassa vagy taníthassa." Idézet vége. A hatályos alkotmány szövege két ponton tér el a polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmánya 18. cikkely 1. pontjától. Egyrészt külön nevesíti a meggyőződés kinyilvánításának mellőzéséhez f űződő jogát, másrészt a meggyőződés kinyilvánítása jelenlegi hazai jogunk szerint nemcsak kultuszcselekmények végzésével és a hit tanításával történhet, hanem egyéb módon is. Ennek a rendelkezésnek óriási jelentősége van. Az emberi méltóság részét képező á ltalános személyiségi jogon, általános cselekvési szabadságon túl, külön védelemben részesíti a vallási vagy lelkiismereti meggyőződésből fakadó cselekvést. Nem meghatározott cselekvések védelméről, hanem meghatározott motivációjú cselekvések védelméről va n szó. Ezt a lelkiismereti, vallási meggyőződés jellege, teljes emberi személyiséget átfogó mivolta teszi indokolttá. Elhagyása minőségi visszalépés lenne a vallásszabadság jelenlegi védelméhez képest. Ez a miért védelem konkrétumokban is megjelenik, így a lelkiismereti vallási meggyőződésből fakadó cselekvés, például a vallási motivációjú gyülekezés, sajtótevékenység stb. a hatályos alkotmány 8. §. 4. pontja alapján még rendkívüli állapot, szükségállapot vagy veszélyhelyzet idején sem korlátozható, míg a g yülekezési vagy a sajtószabadság gyakorlása rendkívüli helyzetekben igen. A Magyar Köztársaság új alkotmánykoncepciójának szabályozási elvei ugyanebben a bekezdésben rögzíti, hogy az alkotmánynak továbbra is ki kell nyilvánítani az állam és az egyház szétv álasztásának elvét. Ezzel a tétellel az a gond, hogy nem ilyen formában szerepel a jelenlegi alkotmányban, azaz félrevezető arról beszélni, hogy az alkotmány továbbra is nyilvánítsa ki ezt az elvet, egyenesebb lenne megmondani, hogy közelítsen az alkotmány a '49 és '80 közötti terminológiához. Ekkor ugyanis az alkotmány úgy rendelkezett, hogy - idézet : "A lelkiismereti szabadság biztosítása érdekében a Magyar Népköztársaság az egyházat különválasztja az államtól." Idézet vége. Ez a különválasztás megtörté nt, mára már befejezett történelmi tény. 1989re letűnt politikai rendszerrel, annak teljes egyházellenessége is eltűnt a történelmi süllyesztőben, bár talán részlegesen még ma is találkozunk vele. (14.20) Azonban addigra még nem érett meg a helyzet a gond olkodásmód teljes megfordítására, arra, hogy az alkotmány az alapjogok hordozóinak garanciális eszköze legyen, azaz a polgárt és a civil szférát védje az államtól és ne fordítva. Így az alkotmány 60. paragrafusának 3. pontja azt rögzíti, hogy a Magyar Közt ársaságban az egyház az államtól elválasztva működik. Tehát már nem programot tűz ki az alkotmány - mint tette azt 1989 előtt , hanem egy tényhelyzetet rögzít. A különválasztás, szétválasztás és az elválasztottság nem csupán szóhasználat kérdése, hanem kü lönböző mögöttes tartalmakkal bír. Természetesen az állam nemcsak az egyháztól, egyházaktól van elválasztva, hanem a civil szféra minden más szereplőjétől is, a szakszervezetektől, a pártoktól, az egyesületektől, a gazdasági szereplőitől. Kérdéses magának az egyház szónak alkotmányi szerepeltetése is, hiszen itt a magyar állam joga szerint egyháznak nevezett szervezetről van szó, mely köztudomásúlag több is van. Ugyanakkor az egyház nem kizárólagos szervezeti kerete a közösségi vallásgyakorlásnak, hiszen a közösségi vallásgyakorlás joga ugyanúgy megilleti az egyházhoz tartozókat, mint a más szervezeti formát választókat. Itt hadd utaljak a 8/1993as
