Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. május 23 (179. szám) - A Magyar Köztársaság alkotmányának szabályozási elveiről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - TÓTH PÁL (MSZP):
3634 ezért minden magyar állampolgár számára szükségképpe n alanyi jogosultságot von maga után. Azt persze ennek a felfogásnak a képviselői is elismerik, hogy ennek alkotmányos mértékét pontosan meghatározni nem lehet, minimálszintjére azonban következtetni lehet. Vagyis másként fogalmazva, a parlament és a kormá ny ettől kezdve nem dönthet pusztán saját belátása szerint. Kérem szépen, ezek után tényleg jogos a kérdés: szükség vane az alkotmányos rendelkezések - mármint e témába vágó alkotmányos rendelkezések - újraszabályozására? Ha valamire szükség van, akkor - úgy gondolom - erre igazán szükség van. Mégpedig több nyomós ok és érv miatt. Én ezek közül egyet emelnék ki, a legfontosabbat. Nevezetesen az alkotmányos ellátások mértékének kérdését. Azt a kérdést, amely körül pillanatnyilag - s ez kitetszett itt a parl amenti vitában is - a legnagyobb megosztottság látszik. Itt az a gond, hogy az ellátásoknak van egy kötelezően biztosítandó mértéke, amit azonban a hatályos alaptörvény felettébb homályosan, pontosabban igen általánosan fogalmaz meg. Ez persze számos értel mezésbeli problémát okoz, és abban a lehetetlen - szerintem lehetetlen - szerepre kényszeríti például az Alkotmánybíróságot, hogy eseti döntéseivel ő töltse meg tartalommal az alaptörvény rendelkezéseit. Na most, mi következik ebből? Először is ugye az, ho gy a szociális biztonságra való jogot - mint alanyi jogot - előnyben részesítő megoldás esetén tehát célszerű az ellátások valamilyen minimumának rögzítése, vagyis - ugye - az volna az üdvös, ha az új alkotmány valamelyest konkretizálná, hogy az ellátásokn ak mi az a mértéke, amelyet mindenki számára biztosítani kell. Úgy gondolom, az eddigiekből is kitetszik az, hogy a szociális biztonsághoz való jog jobb alkotmányos szabályozásának a kulcskérdése vitathatatlanul az alanyi jogok kérdésével kapcsolatos. Egy biztos, hogy az alkotmányos szabályozás technikai megoldásai - legalább háromról szeretnék szólni - ebben a vonatkozásban igencsak eltérő hatásokat indukálnak, eredményeznek. Kérem szépen, az első ilyen megoldás - bármilyen furcsának hangzik - az az alkotm ányos szabályozás mellőzése ebben a kérdésben. Ezzel kapcsolatban a szakmai körökben érvként szokás emlegetni, hogy vannak olyan országok, ahol ilyenfajta jogok - tehát szociális jogok - nem szerepelnek az alkotmányban, ez persze nem zárja ki, hogy ezekben az országokban ne léteznének jól működő, fejlett szociális biztonsági rendszerek. Ez az érv azért sántít, mert itt vagy arról van szó, hogy amikor az alkotmányozás folyamata lezajlott, akkor még hírükhamvuk sem volt a második generációs emberi jogoknak, vagy pedig, ugye, történelmi íratlan alkotmányban, mint az Amerikai Egyesült Államokban vagy NagyBritanniában. Sokkal nyomósabb azonban a másik érvrendszer, amely specifikusan KeletKözépEurópában, és mindenekelőtt ugye a közjoggal foglalkozó szakemberek körében és politikusok körében is kiépült. Nevezetesen, sokan vannak, akik az alkotmányos szabályozás mellőzését tartják egyedül járható útnak a piacgazdaságra való áttérés, és a demokratikus intézmények megteremtésének nehézségeivel küszködő volt szocial ista országok esetében. Az előbbi, tehát emellett a felfogás mellett, hogy az alkotmány egyáltalán ne foglalkozzon a szociális jogokkal, praktikusan a következő - és szerintem figyelmet érdemlő - érveket szokás felhozni. Első: az úgynevezett szociális jogo k alkotmányba foglalása ugyanis intézményesítené az olyannyira áhított piaci mechanizmusokba való beavatkozást. Másodszor: áttekinthetetlenné tenné a gazdasági és politikai prioritások rendszerét. Harmadszor: akadályozná a civilszféra fejlődését. Negyedsze r: a bíróságokat kikényszeríthetetlen jogokkal összefüggő viták eldöntésére kényszerítve mintegy aláásná az egész jogrendszer tekintélyét, erről is volt szó. Végül ötödször: a paternalista állam képének felrajzolásával pedig a társadalomban tovább erősíten é az önmagunk megsegítésére való alkalmatlanság érzését. Na most e problémák, e valós problémák kiküszöbölése érdekében azután a hozzáértő szakemberek több alternatív megoldást javasoltak. Én ezek közül hármat említenék. Az egyik: leginkább kívánatosnak az t tartják, hogy szociális jogok ne is szerepeljenek az alkotmányban, de legalábbis az alkotmányos előírások minimalizálását javasolják. Másodszor: többen járható útnak tartják, ha oly módon szerepeltetik ezeket a dolgokat az alkotmányban, hogy abból világo san
