Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. május 23 (179. szám) - A Magyar Köztársaság alkotmányának szabályozási elveiről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - JAKAB RÓBERTNÉ (MSZP):
3622 Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy egy személyes vallomással kezdjem. Ez a hatodik alkalom, amikor ugyanarról a dologról, az alkotmányról, illetve annak e gy szeletéről ebben a házban megpróbálok néhány gondolatot megfogalmazni. És hadd tegyem hozzá - nem tudom sajnos vagy hál'Istennek - '87 óta ugyanazt kell elmondjam, mert hogy másképpen, és azt is hadd tegyem hozzá, hogy eddig nem nagy sikerrel, most nem szeretném megjósolni, hogy milyen sikerrel mondom el, amit elmondok. Igyekszem elkerülni a már elhangzottakat - bár elég nehéz, de hát jó nem megismételni. Azokat a gondolatokat, amelyeket az ember ugyan elmondott volna, de képviselőtársaim már elmondták. Mélységesen egyetértek a Ház elnökének tegnap elhangzott felhívásával, készüljön a stabilitást elősegítő alkotmány - tegyük hozzá, készüljön egy időtálló és lehetőleg egyértelmű alkotmány. Ha nagyon akarjuk, biztos vagyok benne, megtehetjük. A szabályozási elvekkel kapcsolatban négy vonatkozásban van észrevételem. Az első három a melléklet II. részéhez, az utolsó az elsőhöz kapcsolódik. Véletlenül fordított sorrendben. A II. rész, amely ugyebár Az emberi és állampolgári jogok címet viseli. Önmagában is külö nleges jelentőségű, amint arról Szigethy képviselőtársam, Fodor képviselőtársam is megemlékezett, nem szeretnék a méltatók sorába most felsorakozni. De el kell mondanom, jómagam is hangsúlyos voltával mélységesen egyetértek. És különleges jelentőségű nemcs ak a sorrendiség miatt, hanem azért, mert megadja az elvek egyensúlyában az elfogadható értékrendet. Ez örvendetes pozitívum. Ha emlékszünk rá, eddigi alkotmányunk - ha jól emlékszem - XI. fejezetében foglalkozik az emberi jogokkal, azaz előbb foglalkozik a bankkal, mint az emberi jogokkal. E rész 1. fejezetének b) (1) pontja a következőképpen fogalmaz: Rögzíteni szükséges az alkotmányban az emberi jogok alanyait. Nos ennél a pontnál szeretnék megállni, s ide idéznék egy alkotmányjogászi véleményt, amely sz erint klasszikus féligazságként lehet felfogni azt a fejtegetést, hogy mivel az államot az állampolgárok összessége alkotja, következésképpen a szabadságjogoknak mind forrása, mind alanya az egyes ember. A teljesebb igazság viszont az - s ezt vallom én is , hogy a társadalom nem individuumok amorf tömege, hanem egy sajátosan tagolt, sokféle közösségből álló formáció. Ebből következhet, hogy az alkotmánynak nem csupán az egyént, hanem a társadalom szerveződéseit, közösségeit - idegen szóval úgy szoktuk mond ani: kollektíváit - is államalkotónak, a jog alanyának kellene tekinteni. S ezzel eljutottam a második kulcsszóhoz, nevezetesen az államalkotó kitétel használatához. A II. rész 1. fejezetének fu) pontja szerint ugyanis, idézem: "ki kell nyilvánítani a nemz eti és etnikai kisebbségek államalkotó mivoltát is" - akiknek joguk van a képviselethez. Ezen a ponton tehát az új alkotmány nem óhajtana változtatni a régi szövegén, amit én helyeslek. Ez esetben azonban szembesülnie kell saját ígéreteivel. Igaz ugyan, ho gy a '8990es alkotmányozás során a kisebbségek parlamenti képviseletét a paktum zárójelbe tette, de 1993ban a kisebbségi törvény elfogadása révén a parlamenti ígéret formálisan is becikkelyeztetett - ezzel a csúnya szóval. A konszenzus, amellyel ez az a ktus megtörtént, a választójogi törvény módosításánál ugyan már újra megbomlott, s így az ígéret ígéret maradt, s ez már azt hiszem több, mint kínos kérdése bel- és külpolitikáknak. Ezentúl számolnunk kell azzal a kihívással is, amelyet az Alkotmánybíróság teremtett 24/1994es határozatában. Ebben visszanyúlva, mint ahogy mindannyian ismerjük, saját 35/1992es határozatához, megállapította, a kisebbségek országgyűlési képviseletére vonatkozó külön törvényi szabályozás e végzés meghozataláig nem történt, nem született meg. Sőt indoklásában kimondja, ki kell nyilvánítani - pardon - indoklásában kimondja, a képviselet szükséges előfeltétele annak, hogy a
