Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. május 23 (179. szám) - A Magyar Köztársaság alkotmányának szabályozási elveiről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. KÓNYA IMRE (MDNP):
3614 az úgy szólt, hogy a munkásosztály marxistaleninista pártja a társadalom vezető ereje. És ezt követően hiá ba volt benn a kulissza, hiába volt ott parlament, hiába volt kormány, hiába voltak tanácsok, a tényleges hatalom - mindenki tudta - a párt kezében van, miközben az alkotmányban mindössze ez a kicsi kis paragrafusra volt visszavezethető a tényleges hatalom . De ugyanígy jártunk az emberi jogokkal is, föl voltak sorolva szépen a jogok, bőségesen, benne voltak az alkotmányban, ezzel nem lett volna probléma, de ott volt az alkotmány 54. §. (2) bekezdése, amely szerint a Magyar Népköztársaságban az állampolgári jogokat a szocialista társadalom érdekeivel összhangban kell gyakorolni. Hiába tehát a kulissza, hiába az alkotmány, ha ténylegesen nem érvényesülnek azok az alkotmányos követelmények, amelyeket az alkotmány egyébként írásban, korrekt módon rögzít, és mind össze egy ilyen kis paragrafusra vezethető vissza, hogy jogilag is hogyan lehet látszólag korrektté tenni azt, ami korántsem korrekt. A későbbiek során aztán az 1949. évi XX. törvény folyamatos módosításokon esett át, de négy évtizeden keresztül tulajdonké ppen hiába módosították az alaptörvényt, nem kerültünk egy jottányit sem közelebb az alkotmányosság érvényesüléséhez. Ennek pedig az az oka, tisztelt képviselőtársaim, hogy mindaddig, ameddig a társadalomban nincs pluralizmus, mindaddig, ameddig egyközpont ú politikai rendszer van, addig nem lehet a társadalomban alkotmány, hiszen nincs választani miből az állampolgároknak, nem érvényesülhet a népszuverenitás, nincs hatalommegosztás, természetes, hogy nincsenek emberi jogok és nincsen jogállam egy ilyen orsz ágban, ahol egyközpontú a politikai hatalom, és nincs választási lehetőség. Az alkotmányosság feltételeinek a megteremtődése tulajdonképpen 1988tól kezdve volt reális, amikor a kizárólagos hatalmon kívül megszerveződtek, elkezdtek megszerveződni azok az e gyéb, a hatalom képviseletére alkalmas, a pluralizmus csíráit jelentő szervezetek. Tulajdonképpen nem véletlen, hogy ezután hamarosan '89től kezdődően került sor azokra a törvényalkotási aktusokra - emlékezzünk csak a 1989. évi I. törvényre, az alkotmánym ódosításra, amelyik elrendelte az Alkotmánybíróságot, a II. és a III. törvényre, az egyesülési gyülekezési jogra, ezt követően nem sokkal a sztrájkjog bevezetésére, a népszavazás intézményének a bevezetésére , megannyi előrelépés az alkotmányosság felé, d e még korántsem lehetett szó alkotmányosságról, azért, mert változatlanul érvényesült az a tabu, amit ennek a törvényalkotási sorozatnak a nyomán sem voltak hajlandók átlépni, sőt az alkotmánykoncepció elfogadása során sem léptek át, nevezetesen az egypárt rendszert, az egyközpontú politikai hatalmat fenntartották, és ehhez ragaszkodtak. 1989ben, ugye, elindult az alkotmányozás a hatalom részéről. Az ellenzéki szervezetek elutasították, hogy részt vegyenek abban az alkotmányozási foly amatban. Az volt a véleményük, hogy nem alkotmányozhat az az Országgyűlés, amit ezen az egyközpontú politikai hatalom alapján állítottak fel. Az ellenzéki pártok közül a legerősebb ellenzéki pártnak, a Magyar Demokrata Fórumnak volt valami halvány elképzel ése, hogy egy alkotmányozó nemzetgyűlés hozhatná létre az új alkotmányt, de az igazságnak tartozunk annyival, hogy ennek az alkotmányozó nemzetgyűlésnek a részleteit nem dolgozták ki, nem lehetett tudni, hogy hogyan is állna fel ez az alkotmányozó nemzetgy űlés. De a dolgok az ellenzéki kerekasztal létrejöttével felgyorsultak és más irányt vettek. Az ellenzéki kerekasztal elismerését követően, és a nemzeti kerekasztaltárgyalások megkezdésével tulajdonképpen az alapfeltétel teremtődött meg, mert formálisan u gyan még egyközpontú és kizárólagos volt a hatalom, de gyakorlatilag kénytelen volt a kizárólagos hatalom képviselője is elismerni a ténylegesen létrejött pluralizmust, és ezen a plurális alapon kezdődött meg az alkotmányosság visszaállítása Magyarországon a kerekasztaltárgyalások során. Mint tudjuk, a kerekasztaltárgyalásokon egyrészt olyan sarkalatos törvényeket hoztak létre a felek, amely sarkalatos törvények az alkotmányosság részét képezik, másrészt egy nagyívű alkotmánymódosítás során végül is össze sségében megteremtették az alkotmányosság visszaállításának az alapfeltételét. A kerekasztaltárgyalásokon kialkudott, és végül a parlament által szentesített törvények nyomán nemcsak a szabad választások törvényi feltételeit teremtették meg,
