Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. május 23 (179. szám) - A Magyar Köztársaság alkotmányának szabályozási elveiről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - HEGYI GYULA (MSZP):
3609 leteltét.) Azért vetem fel ezeket a kérdéseket, hogy ugye egy dolog ennek a nemzetközi jogi vonatkozása, és van a nemzetközi életben egyfajta gyakorlat is, és kialakultak bizonyos dolgok. Aztán itt van még egy kérdés, elnézést kérek, talá n belefér (Általános derültség.) , ja bocsánat, elnézést kérek, akkor majd erre később térek vissza. Elnézést, hogy nem figyeltem az órát. Köszönöm szépen. Most csak ennyit akkor. (Taps.) (11.50) ELNÖK (dr. Füzessy Tibor) : Én is köszönöm képviselő úr megért ését. Szólásra következik Hegyi Gyula úr, Magyar Szocialista Párt, szólásra készül Kónya Imre, Magyar Demokrata Néppárt. Megadom a szót Hegyi Gyula úrnak. HEGYI GYULA (MSZP) : Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Nagy megtiszteltetésnek érzem, hogy hozzászólhatok az alkotmánykoncepció emberi jogokkal kapcsolatos fejezeteihez. Elmondtam már ebben a Házban - elnézést a szóismétlésért , hogy 1989ben a rendszerváltozás táján az Ernest International Emberjogi Mozgalom egyik magyarországi alapítója, ala pító tagja voltam, és őszintén szólva nagy örömmel tölt el, hogy hét évvel később itt a magyar parlamentben szólhatok az emberi jogok alkotmányban való rögzítésének a fontosságáról. Ahogy Varga László képviselőtársam már elmondta, ebben a mai délelőtti vit ában, az Emberi Jogok Nyilatkozatát legpontosabban és legelőször a francia forradalom halhatatlan alkotása, az Emberi Jogok Nyilatkozata rögzítette 17 nevezetes cikkelyben. Az emberi jogoknak ez a megfogalmazása pontosan következett a felvilágosodás filoz ófiájából, abból a gondolkodásból, amely hitt az ember eredendő jóságában és az örök haladásban, amely a sötét középkor után beköszönt az emberiségre. Az egyetemes jogok, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata kimondja, szó szerint idézem: "Az emberi jogok nem tudása vagy megvetése egyedüli oka a közbajoknak és a kormányok elkorcsosodásának." Azt hiszem, ez egy olyan nemes hit volt, amely valóságtartalmát mindenesetre az elmúlt kétszáz év nem igazolta, lehetünk különböző világnézetek vagy filozófiák hirdet ői, ezzel együtt azonban be kell látnunk, hogy nem kizárólag az emberi jogok megsértése okozza az emberiség történelmében, a nemzetek történelmében a háborúkat, a szenvedést, a nyomort. A társadalmi igazságtalanság, az önzés, a kizsákmányolás, nagyon sok m ás olyan gonoszsága is van az emberi életnek, amely nem következik közvetlenül a klasszikus polgári szabadságjogok megsértéséből. A francia forradalomnak és a felvilágosodásnak az az alapvető hite, hogy a szabadság és az egyenlőség feltételezi egymást, elé g megadni a szabadságot, és akkor az emberek egyenlőek lesznek. Nos, ez az elképzelés, ez a felfogás megbukott az elmúlt kétszáz év történelme során, és a legkülönbözőbb politikai filozófiák, világnézetek ebben a században éppen arra építik fel gondolkodás ukat akár reform, akár revolúció, forradalom útján, hogy csak és kizárólag a szabadságjogok, az elvont polgári szabadságjogok biztosításából a közjó még nem következik automatikusan. Az embert az elmúlt kétszáz esztendő és ez a mi XX. századunk megtanított a az embert arra, hogy a szabadság egyenlőség vagy legalábbis esélyegyenlőség nélkül a kevesek demokráciáját jelenti, másfelől természetesen az elmúlt évtizedekben itt Magyarországon azt is láthattuk, hogy az egyenlőség szabadságjogok nélkül zsarnoksághoz és idővel ugyanakkor az egyenlőség felszámolásához is vezet. Azt hiszem, hogy amikor az emberi jogokat az új alkotmányban rögzíteni fogjuk, akkor valóban ezzel zárjuk le végképp az önkényuralom 40 évét, és büszkék lehetünk arra, hogyha az emberi jogokat po ntosan, világosan rögzítjük az új alkotmányban. Azt hiszem azonban, hogy 198990ben, amikor hát ha talán nem is forradalommal, ahogy Szájer József képviselőtársam említette, mindenesetre egy forradalmian reform átalakulással eljutottunk a
