Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. május 23 (179. szám) - A Magyar Köztársaság alkotmányának szabályozási elveiről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. MUSTÓ ISTVÁN (SZDSZ):
3604 külkereskedelmi, vámpolitikai szempontról különkülön népszavazást tartani, akkor sem, ha azok valóban komolyan érintik, mondjuk, az ország belső rendjét. Itt vagy átvesszük bizonyos szervezetek egész csomagját, ami a csatlakozással jár, ami egyetlenegy népszavazást igényel - és amelynek én teljes mértékben híve vagyok, hogy ez megtörténjék , vagy pedig kizárom azt a lehetőséget, hogy itt minden egyes jogszabályról, minden egyes rendelkezésről különkülön megkérdezzük a nép véleményét, mert ebből csak egy inkoherens, összefüggéstelen döntéshozatal jöhetne létre. Második témám, röviden. A szaba dságjogok és állampolgári jogok kérdése. Itt egyetértek azzal, amit az előttem szóló Szájer József frakcióvezető úr elmondott, és csak néhány szóval szeretném ezt kiegészíteni. Az alkotmány csak azokat a jogokat és szabadságokat garantálhatja - itt hangsúl yozom ezt a szót, garantálhatja , amelyekre biztosítékot is tud nyújtani. Tehát, amelyeket érvényesíteni, kikényszeríteni lehet. A sajtóban is, a parlamentben is, a közélet egyéb szféráiban is elhangzott az ún. szociális jogok garanciájának igénye. Tiszte lt Ház! Olyan törvény vagy olyan alaptörvény, amely valamit ígér, amit nem tud betartani, amely valamit garantál, amire nincs biztosítéka, az tulajdonképpen félrevezeti, az becsapja az állampolgárt. Az alkotmány viszont megjelölheti természetszerűleg azoka t a prioritásokat, amelyeket minden kormánynak, minden felelős politikai szervnek figyelemmel kell tartani, annak érdekében, hogy bizonyos szempontok érvényesüljenek a napi politikában is, tehát az alkotmánytervezet kijelölheti ezeket a prioritásokat anélk ül, hogy ezt biztosíték formájában vagy garancia formájában fogalmazná meg. Az alkotmány nem egyike a nagy elosztórendszereknek. Hanem egyszerűen közös értékek megfogalmazása - amelyek tiszteletben tartandók , és a közélet játékszabályainak megteremtése. Magát a játékot viszont a politika, a gazdaság, a társadalom szereplői játsszák és nem maga az alaptörvény. Nos, ami a harmadik témát illeti, amelyről szerettem volna néhány szót szólni, az a következő. Az alkotmány feladata nem az, hogy minden elképzelhet ő esetet szabályozzon. Hanem az, hogy szabályokat teremtsen arra, hogy ki és milyen korlátok között szabályozhatja az elképzelhető eseteket. Tehát a szabályozás szabályozása az alkotmány feladata. Ezért két szempontot kell figyelembe venni. Az egyik: az él ő demokráciát annak működő, legitim politikai szervei valósítják meg. Az alkotmány ezért nem sajátíthatja ki az élő demokrácia intézményeinek, legitim intézményeinek, a parlamentnek, a kormánynak a többi szervnek előjogát arra, hogy működtesse a politikai rendszert a mindennapi szükségletek szerint. Az alkotmány ennek a működtetésnek játékszabályait és alapértékeit - de nem annak mindenkori tartalmát - hivatott megfogalmazni. Így tehát például a gazdaságpolitika alternatívái alkotmányjogi szinten nem eldönt hetők. A másik szempont: lehetetlenség lenne teljes szakmai és politikai konszenzust létrehozni az alkotmánytervezet tartalmának kérdésében. Ez, azt hiszem, szintén tegnap, Bihari Mihály is megállapította: ez illúzió lenne. Nem lehetséges, és talán nem is szükséges. Minden elképzelhető társadalmi igényt kielégítő, társadalmi vitára szükség van, nagy szükség van. De jól megfontolt időbeli és intézményes korlátok között. Mert a vég nélküli társadalmi viták és hosszadalmas egyeztetések következtében ez elfogad andó alkotmány normaszövege könnyen belesodródhat az eklekticizmus, a többértelműség, az értelmezési kényszerek beláthatatlan örvényeibe. George Bernard Shaw, az ír drámaíró valahol egyszer ezt írta - idézem: "Megkérdeztek, hogy miért nem hozza a törvények et maga a nép? Erre én azt válaszoltam, miért nem írja színdarabokat maga a közönség?" Jó színdarabokat írni nehéz dolog, de jó törvényeket hozni még sokkal nehezebb. Ezért szükség van társadalmi egyeztetésre, de nincs szükség olyan végeláthatatlan vitákra és olyan taxatív felsorolásokra, amelyek megnehezítenék tulajdonképpen ennek az alkotmánynak a létrehozását. Ezért óvakodjunk attól, hogy az ok alkotmány normaszövege túl részletes, túldimenzionált, túl tömött, telített legyen, hiszen minden részletszabál yozás újabb kérdéseket vet fel, újabb értelmezési kényszereket teremt.
