Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. május 23 (179. szám) - A Magyar Köztársaság alkotmányának szabályozási elveiről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. MUSTÓ ISTVÁN (SZDSZ):
3602 hírközlési viszonyok közepette garantálni lehetett egy ennél rövidebb időtartam ot is. Nem értem, hogy az Európa felé kacsingató Magyarország a XXI. század küszöbén miért ne tudná ezt rövid időn belül egy ilyen alapvető szabadságjog tekintetében megtenni. Ha a 72 óra alkotmányos garantált állása nem vihető, akkor pedig ne szemérmesked jünk a "lehető legrövidebb időn belüli" szófordulatokkal. Ha pedig kivihető, akkor egyáltalán nem baj, hogy ilyen alkotmányos ösztönzést adunk a kormánynak. Mivel ezzel a most elfogadandó alkotmányszöveggel mindenképpen hosszabb ideig fogunk együtt élni, e zért én fontosnak tartom, hogy ez a 72 óra rögzítésre kerüljön. Hiszen a habeas corpus szabály mit sem ér a határozott időtartam nélkül, így az alkotmánytervezet által javasolt megoldás a "legrövidebb időn belüli" gumizáradékkal olyan, mintha a sajtószabad ságot úgy akarnánk biztosítani, hogy kimondjuk az alkotmányban, hogy a lehető legkisebb cenzúra megengedett. Mielőtt azonban az utóbbi megoldásnak hívei akadnának, hangsúlyozom, hogy csak példáról van szó. Ismét egy lordot idézek, Lord Byron gondolatával s zeretném zárni felszólalásomnak ezt a részét, aki ezt mondta: "Szeretem a habeas corpust, már akkor, amikor részünk van benne." Byronnal én is szeretném vallani, hogy nekünk is részünk lesz ebből 300 év múlva. Itt egy gondolatjelet hadd tegyek a hozzászólá somhoz, mert esetleg veterán, a demokratikus parlamentben régen ülő képviselőtársaimnak, hogy úgy mondjam, "déjá vu" élménye támadhatott, hiszen 1990. június 18án hangzott el ennek a felszólalásnak egy jelentős része egészen minimális módosításokkal, az a kkori alkotmánymódosítás során, amit többséggel ugyan elfogadott akkor a parlament, hogy az alkotmányba belekerüljön ez a 72 óra, tehát az 50% fölött volt az elfogadási aránya, de nem érte el az alkotmány elfogadásához szükséges kétharmados arányt. Éppen e zért ez a kérdés ma is aktuális, és nemcsak azért aktuális, mert akkor nem fogadta el az Országgyűlés ezt a javaslatomat, módosító javaslatomat, hanem azért is aktuális, mert az alkotmányelőkészítő bizottságban sem sikerült sikerre vinnem ezt a javaslatot , annak ellenére, hogy igazából a magyar jog - részben azzal szemben is, amit itt az idézetben hallhattak - már túllépett ezen a perióduson, hiszen az Európa tanácsi ajánlásoknak az eredményeképpen, illetve az Európa tanácsi csatlakozásnak követelménye vol t, hogy ezeket az eljárási jogokban rögzítsük. Ennek megfelelően én most azt nem értem, és azzal nem vagyok egészen tisztában, hogy miért ne lehetne ezt a 72 órát - ami egyébként egy Európában bevett és más alkotmányok által is tartalmazott elem - ebbe az alkotmányba bevenni. Remélem, hogy ezzel a hozzászólásommal sikerült felhívni a figyelmet arra, hogy a Fidesz nagyon fontosnak tartja ezt a kérdést, és bizonyos értelemben szimbolikus jelentőségűnek is. Szeretnénk látni az alkotmányban ezt a 72 órás szabál yt, ehhez kérem az önök támogatását. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzék soraiban.) ELNÖK (dr. Füzessy Tibor) : Én is köszönöm. Szólásra következik Mustó István úr, Szabad Demokraták Szövetsége. Szólásra készül Sepsey Tamás úr, Magyar Demokrata Fórum. Megadom a szót Mustó István úrnak. DR. MUSTÓ ISTVÁN (SZDSZ) : Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Három témakörhöz szeretnék röviden hozzászólni. Az egyik a szuverenitás és annak korlátozása, a másik az emberi és állampolgári jogok garanciájáról n éhány szót ejtenék, és harmadszor a társadalmi vita és az egyeztetés szükségességéről és korlátairól szeretnék néhány mondatot mondani. Először is tehát a szuverenitás korlátozása. Ha tanulmányozzuk a nyugateurópai fejlett ipari országok alkotmányait, akk or azt kell mondanunk, hogy a tervezetben foglalt megfogalmazás teljes mértékben megfelel ezeknek a normáknak, időszerű, korszerű, helytálló. Ez a tétel kifejezi, hogy Magyarország hajlandó lemondani felségjogainak egy részéről, hogy bekapcsolódjék ezzel a fejlett nyugati demokratikus államok biztonsági, politikai és gazdasági közösségébe. Erre sokkal nagyobb, sokkal erősebb, fejlett országok is hajlandók voltak, éspedig nem nagylelkűségből, hanem azért, mert jól értelmezték saját érdekeiket.
