Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. május 23 (179. szám) - A Magyar Köztársaság alkotmányának szabályozási elveiről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. SZÁJER JÓZSEF (Fidesz):
3600 Az államcélként, az állami kötelezettségvállalásként megjelenő jogok körében azonban ezt a fajta mindenáron és minden körülmények között való biztosítást nem vállalha tja fel az állam, hiszen ezek elsősorban gazdasági jellegű, szociális jellegű jogosítványok, amelyek mindig az országnak az éppen adott jólétén múlnak. Vagyis, hogyha az ország szegényebb, akkor kevesebbet tud biztosítani ezekre a célokra, kevésbé tudja ez eket a feladatokat ellátni, hogyha pedig gazdag, akkor akár a jelenleginél vagy az egyébként elfogadottnál jelentős mértékben többet is biztosíthat. A minimumgaranciáknak a meghatározása itt is fontos, és ez az, amit az alkotmánykoncepció e tekintetben lén yegében el is végez. Éppen ezért ez a megosztás egy nagyon fontos kérdést érint, általában az alkotmány stabilitásának a kérdését. Az alkotmány jelenlegi formájában, ahol nincsen ilyen típusú megosztás, kvázi, úgy mondjam, alanyi jogként szabályozza ezeket a - most a koncepció által az államcélok, állami kötelezettségek vállalása közé sorolt - jogokat is. Ez is biztosítja lényegében az állam számára a mozgásteret. Gondoljunk csak az Alkotmánybíróságnak a különböző, e kérdésben korábban hozott, nyugdíjkérdés ben hozott véleményére, vagy akár a Bokroscsomag bizonyos elemeiről mondott véleményére, ahol az Alkotmánybíróságnak alapvetően az volt a kifogása, hogy ezt ilyen rövid idő alatt nem lehet bevezetni, a polgárokat nem lehet egyik pillanatról a másikra olya n helyzet elé állítani, hogy olyan gazdasági terhekkel számoljanak, amelyekkel eredetileg nem kellett, hiszen biztosítva volt a törvényben például a családi pótlékhoz való alanyi jogosítványuk vagy pedig más családi ellátásokhoz való joguk. Ennek következt ében az államnak ma is van mozgástere. Ez azonban bizonyos értelemben az alkotmány megsértésével lehetséges. Alkalmam volt az elmúlt időszakban az ukrán alkotmánynak a tervezetét véleményezni, amely különösen kirívó példa volt ebben a tekintetben. Az ukrán alkotmány tartalmazta azt, hogy a nyugdíjakat konkrétan, szám szerint rögzíteni kell. Tehát összegszerűen rögzítette a nyugdíjakat, az áraknak a rögzítését, és nagyon sok minden ilyet tartalmazott. Mindezt már az úgynevezett kommunista időszak utáni idősz akban. Azt gondolom, hogy ez egy nagyon extrém példa, de valamilyen módon rávilágít erre a kérdésre, ez pedig az, hogy hiába próbál ez az ukrán állam mindent megtenni annak érdekében, hogy ezt a jogot biztosítsa, hogy a nyugdíjak fix összegűek legyenek, ez t nem fogja tudni biztosítani, és nem is tudta biztosítani, vagy nem is tudta volna. Éppen ezért ilyen típusú, nagyon szigorú, túlságosan konkrétan meghatározott jogokat ide nem lehet betenni, és ezeknek a bírósági egy az egyben való kikényszerítése nem le hetséges. Nem azért, mert ne akarnák az alkotmányozók, hogy ezek a jogok érvényesüljenek, hanem arról van szó, hogy az ország konkrét gazdasági teherbíró képessége megengedie ezt, vagy pedig nem engedi meg. Ebben a tekintetben ez a fajta distinkció nagyon fontos. Mert mit tehet egy merev alkotmány esetén az országnak, az adott kormánynak a gazdaságpolitikája? Vagy megsérti az alkotmányt, vagy pedig az országot teljesen csődbe viszi. Ez a két variáció lehetséges. E tekintetben azt gondolom, hogy inkább az a lkotmány betűjének és szellemének a betartása az, ami e tekintetben nagyon fontos, és ugyanakkor lehető kormányzati politikával kell elérni, hogy minél nagyobb jólét legyen az országban, és minél szélesebb körben lehessen biztosítani ezeket a jogokat. Azt ismételten fontosnak tartom megjegyezni, hogy a minimumot, azt világosan meg kell határozni, és az alkotmánynak igenis kötelezettséget kell vállalni, hogy az ország társadalombiztosítást tart fenn, hogy a jólétre törekszik, vagy vannak szociális céljai, és ennek tekintetében lényegében meghatározza a kormányzatnak, a modern kormányzatnak a legszélesebb értelemben vett filozófiáját. Itt már csak ideológiai okokból sem szerencsés ezt a dolgot megkötni, mert van, hogy egy konzervatív kormány van hatalmon, van, hogy egy liberális kormány van hatalmon, van, hogy egy szocialista kormány van hatalmon, más és más a felfogása ezeknek a kormányoknak, ezeknek az eszméknek a politikai eszmékkel kapcsolatban. Más és más a gazdaságpolitikájuk, éppen e tekintetben nem szer encsés, hogyha az alkotmány rögzíti valamelyik, egyébként egymással versengő ideológiának a hegemóniáját vagy túlsúlyát. E tekintetben azt
