Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. február 13 (146. szám) - Az egyes fontos tisztségeket betöltő személyek ellenőrzéséről szóló 1994. évi XXIII. számú törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. VARGA ISTVÁN (MDF):
360 kinyilatkoztatta: nem vagyunk hajlandók részt venni ebben a politikai kampányban, ezért javasolja a szocialista frakciónak, hogy a képviselők ne vegyenek részt a további vitában és a szavazáson. Az előterjesztő miniszter úr ezzel kapcsolatosan szellemesen megjegyezte, hogy a hallgatás túl beszédes lenne. Álláspontom szerint nem vitás, hogy politikai kérdésről van szó, de Szekeres frakcióvezető úr megközelítése sem áll távol az igazságtó l, hisz, képviselőtársaim, beszélhetünk itt szakmai törvényről is, mert e logika mentén - mármint Szekeres úr logikája mentén - az ügynök, a pufajkás, a nyilaskeresztes párt tagja is tulajdonképpen szakmát képvisel. És elmondhatjuk, hogy az elmúlt 40 eszte ndőben a felsoroltak - és itt a taxációt mellőzöm , ahogy egyik ügyfelem mondta: szerették a szakmájukat és azt kíméletlenül gyakorolták. (Derültség, nevetés.) A további viták, csúsztatások, félreértések megakadályozása végett szeretném leszögezni azt a t ényt, képviselőtársaim, melyet a Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága több határozatában is deklarált. Gondolok itt az 1992es 80. és 81. határozatra: "A rendszerváltozás politikai szempontból forradalmi változás volt, és 1990 előtt Magyarország nem volt j ogállam." Feltételezem, hogy képviselőtársaim között - pártállástól függetlenül - nincs vita a tekintetben, hogy a Rákosi- és a Kádárkorszak alatti sorozatos törvénytelenségek, internálások, padláslesöprések, társadalmi csoportok megszégyenítése, a nemzet érdekeinek elárulása, az ország kiárusítása - hogy egészen finoman fejezzem ki magam - nem tartoztak a jogállamiság fogalmi elemei közé. A törvénytervezet kapcsán feltétlenül szólnunk kell arról, hogy a körülöttünk fekvő volt szocialista országokban - els ősorban Németország keleti felére, most már tehát KeletNémetországra, Bulgáriára, Csehországra gondolok , ezt a kérdést évekkel ezelőtt radikálisan megoldották. Az átvilágítási törvénynek nagyobb része összeférhetetlenségi szabályokat állapított meg. Azo k, akik a volt szocialista rendszerben meghatározott állami vagy párttisztségeket viseltek, továbbá a politikai rendőrség hivatásos állományához vagy titkos informátorai közé tartoztak, nem tölthetnek be bizonyos állami pozíciókat a rendszerváltozás során. Sajnos, Magyarországon ilyen típusú törvény megalkotására már nincs lehetőség, ezért a korábbi kormány által elfogadott 1994. évi XXIII. törvény és a jelenlegi törvényjavaslat sem mond ki sem személyi összeférhetetlenséget múltbeli és jelen állások között , és nem fedi fel a politikai besúgási rendszert sem. Ez a törvénytervezet a politikai és közéleti szereplők és ezen keresztül - s azt hiszem, ez az egésznek a lényege - az államélet áttetszőségét szolgálja. Ebben találkozik a rendszerváltásból tovább élő morális követelmény - melyet egyébként már képviselőtársam is idézett : a hazugság leleplezése, a büntetés helyett a megnevezés, a normális jogállami értékrend. A korábbi és a jelen törvényben az államélet áttetszősége maga a cél, s ha valaki az állásával járó nyilvánosságot nem vállalja, ez elől logikusan a pozíció elhagyásával térhet ki. Nem vitás, hogy az 1994. december 24én meghozott alkotmánybírósági határozat óta több mint egy év eltelt, a kormánykoalíció azonban csak azt követően terjesztette be a jelenlegi törvényjavaslatot, miután kényszerlépésbe került, dr. Balsai István benyújtott törvényjavaslatát követően. Nem kívánok hosszan reagálni arra a példátlan és megengedhetetlen eljárásra, mely a Magyar Demokrata Fórum képviselőjének törvényjavaslatát kísérte, de szabadjon annyit megjegyeznem, hogy a most tárgyalandó törvényjavaslat sem szakmailag, sem politikailag nem éri el a Balsaiféle javaslat minőségét. (Derültség.) Mi a legdöntőbb kifogás a kormányjavaslattal szemben? Elsődlegesen az, hogy nem v eszi figyelembe az Alkotmánybíróság 60/1994es határozatának azt a követelményét, hogy egységes mércét kell meghatározni, és következetesen érvényesíteni az átvilágítások során. Az Alkotmánybíróság világosan és egyértelműen rámutat, hogy a törvényhozó a je lenlegi diszkriminációt megszüntetheti az ellenőrzés kiterjesztésével, de az ellenőrzendők körének egységes ismereten nyugvó szűkebb meghatározásával is.
