Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. február 13 (146. szám) - Az egyes fontos tisztségeket betöltő személyek ellenőrzéséről szóló 1994. évi XXIII. számú törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. VARGA ISTVÁN (MDF):
361 (19.00) Kétségtelen - és azt hiszem, itt most jöhet a zaj , hogy ezzel összefüggésben, amire egyébkén t az előterjesztő is hivatkozik, választható a szűkebb értelmezés is, de nem akként, hogy a törvény eredeti célja meghiúsuljon. Álláspontom szerint pontosan erről van szó. Hisz hogyan rekeszthető ki, tisztelt Országgyűlés, a bírói és az ügyészi kar, a font os köztisztviselők, az önkormányzatok, a tábornoki kar - és nem akarom tovább sorolni. Meggyőződésem, hogy az Alkotmánybíróság által megkívánt egységes mércét a korábban leszavazott javaslat tartalmazza, hisz az a társadalom által kizárólag áttételeken ker esztül befolyásolható intézményesült közhatalmi és közszolgálati szervezetek kategóriarendszereként kívánja meghúzni a határvonalat. Nem kell ahhoz nagy jóstehetség, képviselőtársaim, hogy ez a törvényjavaslat az alkotmánybírósági szűrőn fennakad, és újabb évekre meg fog hiúsulni az átvilágítás. És itt engedjenek meg egy lírai kitérőt, nevezetesen: miért kényelmetlen ez a törvényjavaslat s egyáltalán ez az egész átvilágítás a kormány és a kormánykoalíció számára? Az biztos, és azt hiszem, nincs vita közöttü nk, hogy nem szerencsés helyzet - s erre jó néhány közíró is utalt , ha a Magyar Köztársaság miniszterelnöke is érintve van ezzel a törvénnyel. Mert ugye, a törvényjavaslatnak sem a törvényszövege, sem az indoklása nem beszél arról, és nem magyarázat, hog y valaki bevallottae, hogy karhatalmista múltja volt vagy sem. Ez mindenképpen egy kellemetlen helyzetet teremt, és ezen túlmenően is kellemetlen szituációk adódhatnak ezekből a különböző cikkekből, közírók által megjelentetett tanulmányokból, amelyek tul ajdonképpen az ország egyik legmagasabb közjogi méltóságát érintik. Ezen túlmenően az eddig történtekből, nevezetesen abból, hogy a kormány nem volt hajlandó az Alkotmánybíróság döntése után hosszú hónapokon keresztül sem benyújtani a törvényjavaslatot, mi képviselők - s nemcsak ellenzéki képviselők - és az ország közvéleménye is azt a következtetést tudja levonni, hogy a kormánykoalíció szeretné, ha ez a törvényjavaslat minél később vagy esetleg majd a 2000. év után kerüljön elfogadásra. Az elmúlt ülésen a Magyar Szocialista Párt vezérszónoka, Tóth Károly kijelentette, hogy 1990, tehát a törvény megalkotásának gondolata óta alapvetően más társadalmi környezet van hazánkban, s ez a probléma az emberek jelentős részét már nem foglalkoztatja. Abban igazat adok Tóth Károlynak, hogy az 1994es választások óta eltelt közel másfél évben olyan változások következtek be a magyar társadalomban, amely miatt az emberek döntő többsége pillanatnyi megélhetési gondjaival van elfoglalva - döntően a kormánykoalíció jóvoltábó l , ez azonban nem lehet érv arra, hogy a rendszerváltozás után öt évvel ilyen alapvető törvény ne szülessen meg. (Közbeszólás a bal oldalról: Miért nem csináltátok meg?!) A társadalom igazságérzete feltétlenül indokolttá teszi, hogy olyan személyek ne tö lthessenek be fontos tisztséget, vagy legalábbis a nyilvánosság segítségével mondjanak le, akik az elmúlt rendszerben besározódtak. Vagy, hogy egészen vulgárisan fogalmazzak: a gótikus Ház küszöbét azok ne léphessék át, akik a törvény hatálya alá tartoznak . Tisztelt Képviselőtársaim! Nemcsak a magyar társadalom igazságérzete, hanem a kormány érdeke is azt kívánná - és erről Halda Aliz képviselőtársam beszélt , hogy megszabaduljon a posztkommunista jelzőtől, melyet ma is előszeretettel emlegetnek a külföldi sajtóban. Ezzel kapcsolatban hivatkozom a Neue Züricher Zeitung című tekintélyes svájci lap pénteki számára, amelynek címe: "Magyarország bajlódása a múlttal". A cikkíró szerint "a mai Magyarországon még mindig kérdés, hogyan bánjanak az 1989ben összerop pant kommunista egypárti államnak az ügynökeivel és spiclijeivel, s a korábbi törvény alkalmazása esetén 5 ezer személynek kellett volna alávetni magát az átvilágítási eljárásnak, míg a jelenlegi szociálliberális koalíció módosító indítványában ez a szám 5 00ra csökkent." A széles körű átvilágítás igényét megfogalmazta a Budapesten járt Gáti professzor úr is. Meggyőződésem tehát, hogy Magyarország elemi érdeke olyan törvény elfogadása, amely lezárja a múltat s valóban az államélet áttetszőségét szolgálja. E z a törvényjavaslat, ami itt fekszik a Ház előtt, a Magyar Demokrata Fórum szerint e kritériumoknak messzemenően nem felel meg.
