Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. február 13 (146. szám) - Az egyes fontos tisztségeket betöltő személyek ellenőrzéséről szóló 1994. évi XXIII. számú törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. TÍMÁR GYÖRGY (FKGP):
357 Ne menjünk kutatni a múltba, az elmúlt hat év múltjába, hogy ez miért nem történt meg. Én a magam részéről elítélem azt a hanyagságot, negligenciát, politikai hibát - vagy lehet bármi egyéb minősítést is alkalmazni , amelynek a következtében elmaradt ezen törvény életbe léptetése vagy megalkotása. De tényként kell leszögezni, hogy elmaradt. Ma már egy ilyen törvény alkotása nem azt jelenti - mert nem jelentheti azt , amit a maga idejében, az értelmezési, a logikai értelmezési tartománya idejében jelentett volna. Először is hivatkozni kívánok az általam igen tisztelt dr. Balsai István képviselőtársunk javaslatára, amelyet nem olyan régen tárgyalt - a maga módján - a parlament. Azt a javaslatot önmagában rendkívül logikusnak, tisztességesnek tartom, de sajnos, az a javaslat nem vette figyelembe sem most, sem hat évvel ezelőtt az időfaktort, az aktualitást. Az á ltalam igen tisztelt Tóth Károly képviselőtársam logikai sorozatával teljes mértékben egyetértek; az egy megalapozott, kitűnő jogászi, jogelméleti eszmefuttatás. És most mi van? A Ház előtt van, és a megszületése gyakorlatilag már csak politikai értelemben vett percek kérdése egy olyan törvénynek, amelynek tulajdonképpen azért bizonytalan az értelmezési tartománya - magyarul, hogy kikre terjed ki , mert a politikai mondanivalót ma már csak nagyon falsul lehet megfogalmazni. Mit jelent az, hogy átvilágítják ? És mi van akkor, ha politikai - hogy úgy mondjam - flekk lesz az átvilágítás eredménye? Hiszen bekövetkeztek a folyamatok, és legfeljebb veszi az illető a kalapját - de megtartja az időközben kialakított bankbetétkönyvét vagy részvénykötegét. Ez nagyon s úlyos kérdés, és én a magam részéről - bár megtehetném, hogy más állásponton legyek - a legteljesebb ellenállást tanúsítanék minden mesterséges politikai boszorkányüldözéssel kapcsolatban. Ugyanis ez pusztán egy jelképekkel dobálózó törvény vagy annak a vé grehajtása, hiszen ha nincs anyagi jogi következménye, akkor csak jelképekről van szó. Ez jóformán egy célt tévesztett jogi konstrukció, és nem tudom, hogy mennyiben fejezi ki ez azt a mondanivalót, azt a politikai vagy törvényalkotási mondanivalót, amit j elezni kívánunk vele. Kikre vonatkozzon ez a törvény? Én a magam részéről ellenzek mindenfajta szűkítést. Igenis, ha már tudomásul vesszük a tényeket, hogy annak idején kik voltak azok, milyen pozíciót elfoglaló személyek, akikkel szemben olyan minősíthető magatartás állapítható meg, mint amit ez a törvény le kíván leplezni, akkor nem húzhatunk mesterséges határvonalat pillanatnyi kinevezési vagy megbízási szempontok alapján, hanem az igazságot igazságosan, egyenletesen, diszkriminációmentesen kell érvényes íteni. És ha már az évek miatt - amelyek időközben, sajnos, elszaladtak - úgysincs kézzelfogható, a társadalomból kirekesztő vagy a gazdasági élet kulcspozícióiból kirekesztő hatása egy ilyen átvilágításnak, leleplezésnek, akkor ellenzek mindenfajta mondva csinált szempontokon alapuló korlátot. Én a magam részéről úgy gondolom, óriási hiba lenne, hogyha az igazságszolgáltatási apparátus egészét nem érintené ez az átvilágítási kötelem. Nézzünk szembe a valós tényekkel! Ez az igen tisztelt országgyűlési épület tanúja volt olyan törvény alkotásának, amely bizonyos ítéleteket semmissé nyilvánított, mert politikailag megalapozatlannak, hibásnak, politikai bűncselekménynek is minősítette azokat az eljárásokat, amelyekre ez a megsemmisítési törvény vonatkozott. (18. 40) Nem tekinthetünk el akkor attól, hogy megvizsgáljuk azokat a személyeket - akik rosszhiszeműen, vagy jóhiszeműen, vagy kényszerből, de közreműködtek azoknak a törvényértékű vagy egyszerű büntetőítéleti anomáliáknak a meghozatalában , akikkel szemben t isztelgő főhajtásként semmissé nyilvánítást szavazott meg ez a parlament. Kérem, ezek az emberek, az igazságszolgáltatás eme tényezői jelenleg is közöttünk vannak. Ha akkor emelt fővel elkövethettek olyan tényeket, amelyek utólag semmissé kellett hogy nyil vánítva legyenek, akkor emelt fővel vállalják a korábbi hibáikat is!
