Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. február 13 (146. szám) - Az egyes fontos tisztségeket betöltő személyek ellenőrzéséről szóló 1994. évi XXIII. számú törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. TÍMÁR GYÖRGY (FKGP):
358 Egyetértek minden személy átvilágításával. Azt hiszem, a parlament épületében nem egyes személyekről lehet szó... (Hajdú János: Érdemes, mert sokáig ott ült szemben...) - kérem, mindenki azzal ült szemben, a múltjával, a jelenével vagy a múltjának egyegy tényezőjével, amit átélt. Menjünk tovább: vannak a lelkeknek avatott kezelői- az egyházak. Köztudott, hogy volt Állami és Egyházügyi Hivatal; bizonyos befolyást gyakorolhatott, mert hisze n azért volt. Nem hiszem, hogy bármelyik tisztességes egyházi tényező elzárkózna az elől, hogy őt átvilágítsák. Rendkívül örülök Hajdú képviselőtársam messzemenő egyetértésének az én gondolataimmal, és nagyon várom, hogy ugyanerről a helyről kifejtse ennek részleteit - és köszönöm a megjegyzéseit. Tudom, hogy abszolút segítő szándékkal és az országgal szembeni tisztelgő főhajtástól vezéreltetve teszi meg. Menjünk tovább: nem tekinthetünk el viszont attól, hogy időközben voltak úgynevezett iratégetések. Kére m, ne vitassuk most azt meg, hogy ezek az akkori törvényeknek megfelelően vagy a törvényeken kívüli módon lettek végrehajtva. De a tény akkor is tény: nagymértékben elerőtlenítették azoknak az úgynevezett bizonyítékoknak a bizonyító erejét - hogy úgy mondj am, szövegkörnyezetüket , amik lettek volna ilyen iratégetés nélkül. A magam részéről nem ismerem az igen tisztelt hatóság iratkezelési rendszerét, keresztbebizonyításait, lehetőségeit, de tényként kell megállapítanom, hogy ha voltak iratégetések, azok mi ndenképpen csökkentették a meglevő bizonyítékok bizonyító erejét - ezt nem lehet kétségbe vonni. Ha már ennyi aggályt fejeztem ki, azért úgy gondolom, hogy azzal teszek eleget ellenzéki képviselőségemből származó konstruktív és a kormányoldalt, a kormányt segítő feladatomnak - alkotmányos feladatomnak , hogyha megpróbálok felvázolni olyan irányzatot, olyan tevékenységet, jogszabályalkotási programot, amely figyelembe veszi az én megítélésem szerint az összes tényezőt - tehát az időközben bekövetkezett időm úlást, az iratégetést és a többi jelenséget is. Kérem, először is előrebocsátom, hogy nagy hiba lenne bárki részéről gátlástalan bűnözőt látni abban, aki egy korábbi periódusban, az akkori értékelés szerint olyan magatartást tanúsított, ami most az átvilág ítás során flekknek minősül; nem biztos, lehet, hogy az volt, de nem eleve biztos. Elképzelhető vagy legalábbis nem kizárható, hogy egyes személyek politikai tévedésből, politikai vagy egyéb kényszer hatása alatt vagy valami harmadik szemponttól vezéreltet ve lettek tagjai ennek az úgynevezett belső csatasornak. A magam részéről úgyszintén erősen megkérdőjelezek minden bizonyítékot, amit ma, 1996ban vagy '98ban a 4050 évvel ezelőtti periódusra nézve az irattárak, a biztonsági irattárak produkálni tudnak - hiszen időközben annyian kezelgették vagy kezelgethették az iratokat. A javaslatom az igen tisztelt kormányzat felé a következő: ha tudomásul vesszük azt a tényt, hogy ezek a személyek lényegileg egyrészt átmentették politikai hatalmukat gazdasági hatalom ra, azonkívül tudomásul vesszük azt a tényt, hogy az át nem világított személyek részt vehettek 1990től '94ig a jogalkotásban - tehát itt arról van csak szó, hogy át nem világított személyek, és én nem kívánok senkit személyében ezzel kérdőjel elé állíta ni, de tény, hogy nem volt átvilágítás. És tény az, hogy megszülettek jogszabályok, olyan jogszabályok, amelyek nehezen illeszthetők bele - vagy egyáltalán nem illeszthetők bele - az alkotmányosságba vagy az európaiságba. Csak egy példát, törvényi példát h ozok fel: azt a bizonyos kárpótlásitörvénycsomagot, aminek a feladata az átmentésekben vagy a régi rendszer áldozatainak a gazdaságilag in integrum restitúcióval való főhajtó elismerésében problémákat okozott, ezt a joganyagot kizárta az igen tisztelt mag yar parlament a Strasbourgi Emberi Jogi Bíróság által felülbírálható joganyagok köréből, amiből az én jogászi megítélésem szerint pusztán csak az az egyetlenegy következtetés vonható le logikusan, hogy tudatában volt, hogy nem bírna el ez a joganyag vagy e nnek a végrehajtása egy pártatlan, politikailag semleges és kizárólag jogi alapokon funkcionáló kontrollt. Ha pedig ezt ilyen negatív módon, de országvilág előtt beismerte az 1992. év parlamentje, amelyik azt a bizonyos Házszabályt meghozta,
