Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. február 13 (146. szám) - Az egyes fontos tisztségeket betöltő személyek ellenőrzéséről szóló 1994. évi XXIII. számú törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Salamon László): - TÓTH PÁL (MSZP):
355 Ma napság az embereket elsősorban a gazdasági bajok gyötrik, de téved, aki azt hiszi, hogy nem érdekli őket a maguk teremtette rendszerhez, az államhoz való viszonyuk. Nevezetesen az, hogy kihúzott derékkal járhatnake végre, vagy mindig vesztesek lesznek a h atóságokkal való huzakodásaikban. Egy titkolódzó rendszer szorongást szül, mert azt érzékelteti az emberekkel, hogy sokat tudunk rólad és bármikor árthatunk neked. Ilyen viszonyok között sosem fognak megsokasodni az olyan polgárok, akik képesek megteremten i az olyannyira áhított polgári Magyarországot. Ha nem biztosítjuk törvényekkel, hogy minél több világosság hatoljon be a kulisszák mögé, a zárt irattárakba, akkor a hatalom - ha nem ez, akkor a következő, mint ahogy tette az előző, vagy ahogy nemrégiben L engyelországban történt , tehát a hatalom nem fog tudni ellenállni a kísértésnek, hogy a megfelelő pillanatban - nem előbb, nem később - borítékokkal, nyílt vagy burkolt vádakkal hozakodjon elő. Márpedig a legabszurdabb rágalomból is megtapad valami, ha a közéletnek nincs módja azt ellenőrizni. Amellett érvelnék tehát, hogy igyekezzünk ezt a törvényt minél tágabb hatókörűvé, minél szellősebbé tenni, hiszen ha kitágítjuk az átvilágítandók körét, ha bevonjuk a történeti hivatal irattárába a III/IIIon kívüli csoportfőnökségnek az állam biztonságát nem veszélyeztető iratait, ha megkönnyítjük a kutatást mind a történészek, mind a saját iratanyaguk iránt érdeklődők számára, még akkor sem tettünk igazságot az ügynökök és áldozataik dolgában. Kezdettől fogva nem é rtem, már az általam nagyon tisztelt Alkotmánybíróság állásfoglalásánál sem értettem - hadd jegyezzem meg, nem remélem, hogy ezen változtatni lehet, de mégis elmondom - tehát nem értem, hogy az ügynökök személyiségi jogait, márminthogy a kilétüket örök tit ok fedje, miért esnek nagyobb súllyal latba, mint áldozataiknak az a joga, hogy a saját életük tényeit megismerhessék. Az ügynök tudja, kire jelentett, és ennek tudatában alakíthatja áldozatához való viszonyát. Lehet akár a legjobb barátja, de zsarolhatja is. Az áldozat nincs döntési helyzetben. Életre szóló becsapottságába bele kell törődnie. De talán még ennél is károsabb hatása a titkolódzásnak, hogy felelőtlenséget szül. A gyengébb erkölcsi tartással rendelkező besúgójelöltek névtelenségük örökre szóló biztosításának ígéretével könnyebben állnak kötélnek, ha megkörnyékezik őket. Ha tartaniuk kell tőle, hogy egyszer kiderül a rossz, amit cselekedtek, ennek visszatartó ereje lehet. Persze a különböző titkosszolgálatok toborzó munkáját ez némiképpen nehezít ené, de a közélet tisztasága szempontjából üdvös volna. A félreértések elkerülése végett mindez nem a nemzetbiztonság szempontjából fontos titkosszolgálatok szakmai szervezetére vonatkozik. A megfélemlített ügynökökről, a törvénytelen módszerekről beszélek . Horn miniszterelnök úr azt is mondta a világhírű magyarokkal tanácskozván, hogy szeretné, ha Magyarország elé nem tennék oda külföldön a posztkommunista jelzőt. Hiszen az ország mindent megtett a demokrácia építése, a gazdaság átalakítása érdekében. Én s em tartom igazságosnak ezt a jelzőt. Végtére is szabad választásokon alapuló többpártrendszerben élünk. Az Országgyűlés az elmúlt hat évben, de az utolsó kettőben még inkább, egy sor olyan törvényt hozott, amelyet egy posztkommunista kormány aligha hozhat ott volna meg. Ez a mostani törvény is jelzésértékű. Demonstrálni lehet vele egy, a társadalom életében bekövetkező fontos változást, vagy éppen ellenkezőleg, a folyamatosságot. De nem lehet egyszerre két ellentétes dolgot akarni. Köszönöm. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.) ELNÖK (dr. Salamon László) : Kétperces hozzászólásra megadom a szót Tóth Pál képviselő úrnak, Szocialista Párt. TÓTH PÁL (MSZP) : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Először Sándorffy képviselő úrnak a megjegyzésére reagálnék, utá na pedig Halda Aliz képviselőtársam felszólalásával kapcsolatban mondanék egykét szót.
