Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. május 22 (178. szám) - A Magyar Köztársaság alkotmányának szabályozási elveiről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. VASTAGH PÁL igazságügy-miniszter:
3526 A harmadik problémakör, amivel kapcsolatosan szeretném felhívni tisztelt képviselőtársaim figyelmét, ez részben folyománya az előző problémakörnek, a jogalkotásra vonatkozó szabályozás, amely tulajdonképpen nem húz világos cezúrát a törvényalkotási tárgykörök meghatározása, illetőleg a kormány rendeletalkotási lehetőségei között, és adós marad a koncepció - és erre is utaltam ak kor, amikor arról beszéltem, hogy bizonyos döntések nem tudni majd, hogyan fognak megszületni , nem szól a koncepció arról, hogy miként alakuljon a minősített többséggel elfogadható, elfogadandó törvények köre. Ez egy nagyon súlyos feladat, nagyon súlyos döntés ennek a körnek a meghatározása. Nyilvánvaló, hogy ennek a kereteiről már a koncepcióban is szólni kell. Közismert, hogy ezzel kapcsolatosan a közjogi szakirodalomban is az álláspontok többsége - és ezt politikai pártok is támogatásukban részesítetté k - az álláspontok többsége a jelenlegi szabályozási helyzet változtatását igényli, a kétharmados törvények körének vagy mérsékelt, de olyan álláspont is van, ami egészen radikális szűkítését kezdeményezi - tulajdonképpen háromnégy törvényre redukálná a k étharmados törvények körét , azzal a megindoklással, hogy egyegy kormány politikai felelőssége az, hogy miként él a parlamenti többség adta lehetőségével, és tulajdonképpen a politikai elszámolás időszakában mindezek világosan és egyértelműen értékelhető k és nyomon követhetők a választások során. Kritikusan kell szólnom a népszavazásra vonatkozó alkotmánykoncepció szabályairól, azért, mert a jelenlegi megoldás, a jelenlegi koncepció radikálisan leszűkíti az állampolgárok lehetőségeit és ezáltal a képvise leti és a közvetlen demokrácia formáinak aránya az alkotmányos berendezkedésben megváltozik. És természetesen ne értsék félre a szavaimat, én nem a jelenlegi hatályos népszavazási törvény pontatlanságaira gondolok, vagy nem azt védem ezzel. (10.00) Nyilván való, korrekciókra van szükség, de ez a megoldás radikálisan beszűkíti a népszavazás lehetőségeit, ügydöntő népszavazás tekintetében akkor lehet élni kezdeményezéssel, amikor az Országgyűlés által elfogadott törvény hatályon kívül helyezésére irányul a kez deményezés. A következő kritikus pont - miként elnök úr is említette már - az alapjogi rendszerre vonatkozóan alakult ki, az alapjogi rendszer, amely korábban nem látott gazdagsággal sorolja fel az alapjogokat, azonban az egész rendszeren belül nem válnak el világosan egymástól az alapjogok, az alkotmányos elvek, amelyek áthatják az egész alkotmányt, és nemcsak az alapjogi részre vonatkoznak, és különösen fontos a további elemzése a gazdasági, szociális és kulturális jogoknak. És itt nagyon egyértelműen sze retnék arról szólni, hogy legalábbis olyan törekvést semmiképpen sem lenne célszerű támogatni az Országgyűlésnek és az alkotmányelőkészítő bizottságnak, amely meggondolatlanul, tartalmi körülhatárolás nélkül, a gazdasági és szociális jogoknak megvalósítha tatlan arzenálját sorakoztatja fel az alkotmányban. Erre nyilvánvalóan nem kerülhet sor, mert ennek a teljesíthetősége nyilvánvalóan, hogy nemcsak a mi viszonyaink között, de jóval fejlettebb és jóval jobb gazdasági feltétellel rendelkező országok esetében is az utóbbi fejlemények is igazolják, hogy nagyon komoly belső konfliktusokat eredményeznek. Arra viszont szükség lenne, hogy még egyszer áttekintve a gazdasági és szociális, kulturális jogok koncepcióban szereplő részét, újra átgondoljuk, hogy melyek az ok az elemei ezeknek a jogoknak, amelyekhez konkrét intézményi garanciát lehetne kapcsolni. Hogy világosan és egyértelműen nyomon követhető legyen az állításom, ha példaként arról beszélünk, hogy az alkotmányban igenis alapjogként kell biztosítani, vagy le het biztosítani a munkához való jogot, akkor az nem azt jelenti, hogy az államnak ahhoz fűződik kötelezettsége, hogy mindenkinek munkahelyet biztosítson, mert ez piacgazdasági körülmények között nem megvalósítható. Arra viszont szükség van és itt jönne az az intézményi garancia, amihez már alkotmányos védelmet kell biztosítani, tisztelt Ház, hogy a munkaerőközvetítés, az átképzés rendszerének működtetésének kötelezettségét az államnak teljesíteni kell. Tehát, magyarán szólva a munkához való jog alkotmányos vagy alapjogként való érvényesülése ezekre a területekre kell, hogy koncentrálódjon. Most ezeknek a jogoknak a belső elemzésével
