Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. február 13 (146. szám) - Az egyes fontos tisztségeket betöltő személyek ellenőrzéséről szóló 1994. évi XXIII. számú törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. VARGA ISTVÁN (MDF):
351 vagy esetleg nem tünt ettéke fel őt munkatársnak. Tehát ebből következik - mind az Alkotmánybíróság szelleméből, mind a józan észből , hogy mindenkinek joga van saját átvilágítását kérnie. Ez egy alapvető jog. Mert gondoljuk meg, hogy szándékok szerint ezeket a kartonokat és nyilvántartásokat hosszú időre zárolni fogják - 60, 90 évre , tehát valakinek a halála után derülhet ki, hogy esetleg őt besúgóként kezelték, és nem áll módjában védekezni sem neki, sem ivadékainak. (18.00) Úgy gondolom, ez egy elemi jog, az információkra vonatkozó elemi jog, hogy megismerhesse. Valamennyi eddigi törvényjavaslat esetén javasoltam, hogy bárki kérhesse saját átvilágítását. Ez ellen az volt a praktikus ellenérv, hogy akkor majd több százezer ember fogja kérni az átvilágítását. Nem hiszem, hog y ez így lenne. Németországban - ahol rendkívül alapos és mély átvilágítást tesznek lehetővé, és ahol nagyon fáradságos ezeknek az előkészítése, hiszen ki kell preparálni az anyagokat - sem volt olyan tömeges lavina, mint amire számítottak, és idővel normá lis mértékűre csökkent. De önmagában egy nemleges bizonyítvány kiállítása - hasonlóan az erkölcsi bizonyítványhoz, amelyben azt mondják ki, hogy nyilvántartásunkban X.Y. nem szerepel , nyilván viszonylag könnyen, viszonylag kevés energiával megoldható. Hi szen ezeket a kartonokat egyszer már feltették számítógépre, állítólag számítógépes médián megvannak ezek az információk. De ha nincsenek meg, a meglévő kartonokat feltehetik és a másodperc töredéke alatt megállapítható valakiről, hogy nem szerepel ezekben a nyilvántartásokban. Akkor megnyugszik ő is, környezete is, esetleges ivadékai is. Ez ennyit jelent. Akinél pedig valóban van, az kap egy olyat, hogy "ön szerepel", és utána az eljárást le lehet folytatni, védekezni tud, megbeszélheti. Tehát úgy gondolom , ez egy elemi jog, és ezt célszerű megadnunk. Ha nem, úgy gondolom, hogy akkor a törvénykezés megint szembemegy az Alkotmánybírósággal, és a következő menetben az Alkotmánybíróság erre is fel fogja hívni a figyelmet. De a másik szempont, amiért fontos len ne, hogy bárki személyesen kérhesse az átvilágítását, az, hogy akkor nem kellene bővíteni az átvilágítandók körét. Maradna az az egységes rendező elv, amit most a törvényelőkészítők ide tettek. Esetleg ezt egy kicsit lehet módosítani, de valójában ezen tú lmenően bármilyen testület, bármilyen szervezet, bármilyen közösség felszólíthatja a tagjait, hogy kérjenek ilyen, egyfajta sajátos erkölcsi bizonyítványt. Ezáltal megoldhatók ezek az igények, anélkül, hogy bármilyen alkotmányos sérelem történne. Így példá ul megoldható az egyházak vezetőinek a kérdése is, vagy a pártok vezetőinek kérdése. Az elmúlt törvény vitája során ez is felmerült, hogy a pártok vezető testületeit ki világítja át. Nincs is erre lehetőség. Ha viszont maga kérheti bárki, akkor egy pártnak a politikai bizottsága, ügyvivői testülete, elnöksége kérheti ezt. Így ez is megoldódik, és nem esik sérelem a személyes önrendelkezési jogon. Mert én magam kérem, hogy engem világítsanak át. Nem kényszerítenek erre, nem a törvény kényszerít erre, hanem s aját magam kérem, és ezzel megoldható. Ezek voltak a legfontosabb gondolatok, amelyeket szerettem volna elmondani a törvénnyel kapcsolatban. Szeretném hangsúlyozni még egyszer, hogy a módosító javaslat egy kitűnő új momentummal rendelkezik. Ez a történeti hivatal intézménye. Úgy gondolom, hogy az erre vonatkozó jogszabályokat célszerű finomítanunk. Az, hogy a IIIas ügyosztály egészére kiterjesztődjön a vizsgálat, és az iratoknak a történeti hivatalba való áttétele megtörténjen, úgy gondolom, ez is sarkalat os kérdés. A harmadik pedig az, hogy bárki maga kérhesse az átvilágítását, és erre legyen meg a lehetősége. Ezeknek a biztosítása esetében úgy gondolom, hogy minden szempontból elfogadhatóvá válna a törvény, és akkor belátható időn belül túljuthatnánk ezen a nehéz örökségen, amit most már hetedik éve hurcolunk. Köszönöm. (Taps az SZDSZ padsoraiból.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Én is köszönöm. Kétperces időkeretben megadom a szót Varga István úrnak, a Magyar Demokrata Fórum képviselőjének. DR. VARGA I STVÁN (MDF) :
