Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. február 13 (146. szám) - Az egyes fontos tisztségeket betöltő személyek ellenőrzéséről szóló 1994. évi XXIII. számú törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - MÉCS IMRE (SZDSZ):
349 kellene lennünk. Egyrészt, hogy a valódi jogállami titkosszolgálatok tényleges érdekeit megvédjü k - szűkreszabottan, hiszen minden jogkorlátozás a közösséggel szembeni kihívás , és minden más információ ennek a történeti hivatalnak átadassék. Ez rendkívül fontos szempont. Nem látom a törvényjavaslatban garanciá it annak, hogy ez a hatalmas információmennyiség valóban eljut a történeti hivatalhoz. Úgy gondolom, vagy fel kellene állítani egy szűkebb parlamenti bizottságot vagy a nemzetbiztonsági bizottságot - amely erre hivatott - kellene fölhatalmazni, hogy a megl évő titkosszolgálataink irattárát a titkosszolgálatok vezetőivel és a titkosszolgálatokat felügyelő miniszter részvételével és irányításával átszelektálják, és objektív módon minden olyan iratot áttegyenek ebbe a történeti hivatalba, amelynek semmiképpen s em lehet operatív értéke. A másik, maga az átvilágítás kérdése. Mind az átvilágításra kerülők köre, mind pedig a tevékenységük területe vita kérdését jelenti. Az Alkotmánybíróság álláspontja, illetve egy megjegyzése szerint a volt III/III. csoportfőnökség és részben a többi titkosszolgálat nyilvántartásai mind céljukat, mind tartalmukat, mind titkosságukat tekintve ellentétesek a jogállam minden eszméjével és tételesen az alkotmánnyal is. Ez azt jelenti, hogy a III. ügyosztály egészére vonatkozik az Alkotmá nybíróság megállapítása. A III/IIIason kívüli részeire vonatkozóan disztingválni kell, tehát nem lehet azt mondanunk, hogy a jelenleg is működő titkosszolgálatok irattárában lévő valamennyi iratot át kell tenni a történeti hivatalba, továbbá hogy valamenn yi tevékenység a múltban a jogállammal szemben állott. De az biztos, hogy mondjuk a III/I. és a III/II. ügyosztálynak az 1956 utáni tevékenysége - Bécsben, New Yorkban, Párizsban grasszáltak és így tovább, ahol nemcsak információt gyűjtöttek, hanem emberek et is begyűjtöttek, átloptak a határon, bandita módszerekkel, bécsi börtönben elpusztítottak személyeket, beépültek a kinti titkosszolgálatokba, többek között a német titkosszolgálatba, a magyar emigránsokat ők kérdezték ki - hazaáruló tevékenység, és nem tekinthető jogállami tevékenységnek. De fölhozhatnám Pavl Bang Jensen esetét, aki az ENSZ különleges vizsgálóbizottságának - amely a magyar ügyet vizsgálta - volt a titkára, és nem volt hajlandó kiadni több mint 150, Magyarországról származó tanúnak a nevé t, mert félt attól, hogy a hozzátartozókat itt, Magyarországon, zaklatni fogják, vagy esetleg zsarolásra használják föl az adatokat. Jól gondolta. Vannak információk arra - többek közt az FBI irattárában és a KGB irattárában is, hogy megszerezte a magyar t itkosszolgálat ezt a listát, annak ellenére, hogy Bang Jensen az ENSZpalota tetején elégette - majd később eltávolították az ENSZből, és nem sokra rá egy New Yorki parkban halva találták, átlőtt fejjel. (17.50) A mai napig nem tudjuk, hogy Bang Jensen m iként halt meg, nem tudjuk, hogy a magyar titkosszolgálatoknak milyen köze volt hozzá. Ezt meg kívánja tudni a magyar nép, meg kívánja tudni a Magyar Köztársaság, meg kívánja tudni a magyar jogállam. Tehát úgy gondolom, hogy ezt tudni kell. Akik ezekben ré szt vettek.. De folytatni lehet a példákat. Most már harmadszor beszélek három különböző törvényjavaslat kapcsán ezekről a dolgokról. Korábbi parlamenti jegyzőkönyvekben megtalálható, ahol Szabó Miklósra, hol másokra hivatkozom, saját ügyünkben hivatkozom bécsi ügynökökre, akik révén nyomon követték a mi '57es ellenálló tevékenységünket, és hozzájárultak a felgöngyölésünkhöz. Ezeket nem akarom megismerni, de egyértelmű, hogy azok a személyek, akik ezekben részt vettek, nem alkalmasak arra, hogy politikai t isztséget viseljenek. Nem alkalmasak erkölcsileg - de mondtam: ezt a választónak kell megítélnie. De hogy ítélje meg, ha nem is tud erről a tevékenységről?! Ez nem keverendő össze a karhatalmistákkal és másokkal, akik nyíltan vállalták azt, amit tettek, ny íltan konfrontáltak velünk. Én ezt becsülni tudom, mert egy nyílt harcról volt szó, és a választó vagy a kinevező eldöntheti, mérlegre teheti a dolgokat. De ügynökök, besúgók, titkos tisztek esetében ez nem áll módjában. Két eset lehetséges: vagy nem jelen tkezik politikai tevékenységre az, aki ilyesmit csinált, mert van judíciuma - de sajnos azt tapasztaljuk, hogy nem mindenkinek van judíciuma, és bizony, vállalkoznak...
