Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. február 13 (146. szám) - Az egyes fontos tisztségeket betöltő személyek ellenőrzéséről szóló 1994. évi XXIII. számú törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - MÉCS IMRE (SZDSZ):
348 A másik a politik usi alkalmasságnak a kérdése: olyan személy, akinek nem ismeretes teljes mértékig a múltja és aki zsarolható, nem alkalmas politikusnak. Tehát a zsarolhatóságtól meg kell óvni a politikai szférát vagy személyesen a jelölteket. Szeretném hangsúlyozni, hogy sem az első, DemszkyHackféle törvényjavaslatnak, sem a későbbiekben megszületett törvényjavaslatoknak, majd az elfogadott, '94ben a XXIII. számú törvénynek nem volt explicit, kimondott célja pönálás, nem kívánta büntetni az elmúlt időszak titkosszolgála tában közreműködőket. Ezt és az erkölcsi megítélést rábízta tehát az állampolgárokra. De ahhoz, hogy az állampolgárok ítélni tudjanak, akár erkölcsi téren, akár a mandátumukkal vagy a választójogukkal, szükségük van arra, hogy ismerjék a jelöltjüket. Hangs úlyozom, hogy nem pönálás vezette a törvényalkotókat és magam sem vagyok híve a pönálásnak, annak ellenére, hogy személyes életem során a leggyűlöltebb személyeknek tartottam és tartom is a besúgókat, akik beférkőztek a bizalmunkba, és sokszor bizony halál unkat vagy súlyos börtönbüntetést eredményeztek. (17.40) Minden erkölcsi jogrend és erkölcsi rend, kezdve Mezopotámiától napjainkig, a besúgást erkölcsileg nem tartja elfogadhatónak. De ez egy másik kérdés. Mindenkinek személyes joga, hogy megítélje erkölc sileg a cselekedeteket. Ítéljék meg, hogyha megismerik. A másik rendkívül fontos cél: múltunk megismerése. Az elmúlt negyven év alatt nem volt szabad sajtó, nem voltak szabad orgánumok, a pártállam a befolyását minden írott és nyomtatott termékre kiterjesz tette. Ennek következtében a múlt megismerésének csak részben lehetnek eszközei a sajtótermékek, a nyomtatott termékek, a hangszalagok, a televíziós felvételek. A titkosszolgálatok irattáraiban szereplő anyagok múltunkról más oldalról hoznak rendkívül sok információt és jelentést. Nekem volt módomban saját, nem titkosszolgálati irataimat, hanem bűnügyi irataimat megtekinteni. Bár akkor, amikor az eljárások folytak a Népbíróság előtt, rendkívül tendenciózusnak tekintettük az akkori jegyzőkönyveket, a kérdése ket és a válaszokat, ennek ellenére ezekből az anyagokból rendkívül sok reális információ sugárzik át, amely múltunk helyes megítéléséhez és a történelmünkhöz feltétlenül szükséges. Rendkívül nagy érték fekszik a titkosszolgálatok szétszabdalt irattáraiban . Ezek az értékek az idő múlásával egyre növekednek, és úgy gondolom, hogy nekünk, amikor a törvényt korrigáljuk és kiegészítjük új momentummal, akkor erről a hatalmas értékről kell gondoskodni. Ha ezt az értéket vizsgáljuk, és értéket rendelünk ehhez, akk or közben zsugorodnak az ügynökök, besúgók személyiségére vonatkozó adatok. Kit érdekel az, hogy ki volt nagybátyám, Mécs László zárkaügynöke 1953ban? Azonban sok oldalas jelentésében egy vergődő költőnek az összes gondolatát leírta, leírta az álmait, leí rta a félelmeit, szorongásait, a készülődő verseit. De gondolom - ezt nem tudom, csak gondolom , hogy Déry Tiborról is vannak ilyen kitűnő forrásanyagok. Tökéletesen mindegy, hogy ki jegyezte le, esetleg a stílusa miatt lenne fontos, vagy talán neki is le nnének bizonyos szerzői jogai vagy szellemi tulajdonnal kapcsolatos jogai. Ez mind másodlagos, ha Déry Tiborról vagy Mérei Ferencről vagy másokról - most kapásból mondtam ezeket a neveket, akiknek az irodalomban, a tudományban jelentős nevük van - ilyen in formációkat tudhatunk meg. Gondoljuk csak meg, hogy József Attila pszichiátriai jelentései vagy naplói, víziói milyen csodálatos értékek, függetlenül attól, hogy most mi van szegény József Attila személyi jogaival - hát még az ügynökök személyi jogaival! K it érdekel? Megmondom őszintén, nem érdekelnek az ügynökök, nem akarok bosszút állni, de azokat az ismereteket és értékeket, amelyeket a titkosszolgálatok nem jogállami munkája során - mert ezt az Alkotmánybíróság is leszögezi - fölhalmoztak, bizony értéke sítenünk kell, és nem szabad hagynunk, hogy elpusztuljanak. Ezért üdvözöltem örömmel a történeti hivatal felállítását, és nagyon fontos lenne, hogy ebbe a történeti hivatalba minden olyan irat bekerüljön, amely a nemzet emlékezete szempontjából fontos. Eze n a téren a törvényjavaslat dodonai fogalmazású, nem lehet pontosan tudni, hogy milyen írásokról van szó. Úgy gondolom, hogy ezen a téren sokkal szigorúbbaknak
