Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. május 14 (175. szám) - Bejelentés interpelláció elmondásának halasztásáról - Dr. Torgyán József (FKGP) - a belügyminiszterhez - "A köztisztviselők fizetési besorolásának rendjétől való eltérés lehetősége" címmel - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. VILÁGOSI GÁBOR belügyminisztériumi államtitkár:
3249 E felhatalmazás alapján a költségvetésről szóló törvény 51. §a a következőképpen rendelkezik: "A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXII I. törvény 43. §ának (1) bekezdésében foglalt, a 2. besorolási osztály 1. fizetési fokozata szerinti illetményalap az 1996. évben húszezer forint." A fentiek alapján egyértelmű a besorolás szabályozása. A törvény által megállapított besorolási rendtől a k öztisztviselőkről szóló törvény 43. § (4) bekezdése azonban eltérésre ad lehetőséget. A hivatali szervezet vezetője át nem ruházható hatáskörében - a megállapított személyi juttatások előirányzatán belül - a köztisztviselő 42. § (2) bekezdésében meghatároz ott alapilletményét legfeljebb 20 százalékkal megemelheti vagy legfeljebb 20 százalékkal csökkentheti. Tisztelt Államtitkár úr! Miután a fent idézett törvényhely lehetővé teszi, hogy a hivatali szervezet vezetői a húszezer forintos illetményalaptól eltérje nek, kérem, szíveskedjék ezzel összefüggésben az alábbi három kérdésemre választ adni: 1. A II. besorolási osztály 1. fizetési fokozatára megállapított összegtől való eltérést a hivatali szervezet vezetői indokoljáke? 2. Milyen jogorvoslati lehetősége van azoknak, akiknek e törvényi rendelkezés alapján 20 százalékkal kevesebb illetményt állapítottak meg? S végül: 3. Összhangban vane ez a rendelkezés az alkotmány előírásaival? Várom államtitkár úr válaszát. (Taps a kisgazdák padsoraiban.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Köszönöm. Az interpellációra dr. Világosi Gábor belügyminisztériumi államtitkár úr válaszol. DR. VILÁGOSI GÁBOR belügyminisztériumi államtitkár : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselő Úr! Az ön interpellációjára bizonyára egy félreért és adhat alapot. Ez a félreértés abból adódik, hogy ön az illetményalapot és az alapilletményt egy fogalomként kezeli. Nagyon helyesen idézte ön a jogszabályt, amelyben megvannak azok a kritériumok, amelyek az illetményalapot jellemzik, ugyanakkor az illet ményalap nem ugyanaz, mint az alapilletmény. Az illetményalap valóban a köztisztviselői illetményrendszernek, a köztisztviselői díjazásnak egy központi eleme, amelyről ön valóban helyesen mondta, hogy azt először maga a köztisztviselők jogállásáról szóló t örvény állapított meg, ezt követően pedig minden évben maga az Országgyűlés a Magyar Köztársaság költségvetéséről szóló törvényben állapít meg azzal a feltétellel, hogy ez az összeg a korábbi, az előző évi összegnél nem lehet alacsonyabb. Ez az összeg egyé bként 1996ban húszezer forint, ez az illetményalap. Ettől valóban nem lehet eltérni. Más azonban az alapilletmény. Az alapilletmény egy szorzat, mégpedig a fizetési fokozathoz tartozó szorzószám, és pont az illetményalapnak, tehát ennek a húszezer forintn ak a szorzata. Ettől az alapilletménytől való eltérésre ad lehetőséget maga a törvény, mégpedig a hivatali szervezet vezetője át nem ruházható jogkörben ettől eltérhet pluszmínusz húsz százalékkal. Ezt egyébként mérlegelési jogkörében teheti meg a munkált atói jogkör gyakorlója, tehát indokolnia nem kell. Jogorvoslati lehetőség nincsen, illetve abban az esetben van mégiscsak egy közszolgálati jogvitára lehetőség, ha ezeket a feltételeket megszegik, azaz ha nem az arra feljogosított vezetőtől származik az el térésre vonatkozó megállapítás, ha az eltérés mértéke nagyobb, mint pluszmínusz húsz százalék, vagy ha egyébként a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményének ellentmond. Azt kell tehát válaszolnom, hogy az illetményalap és az alapilletmény két eltérő f ogalom. A konkrét kérdésekre pedig tehát azt válaszolhatom, magának a munkáltatónak a mérlegelési jogkörében van lehetőség, hogy eltérően differenciáljon, és emiatt tehá t indokolnia nem kell, jogorvoslatra csak az előbb felsorolt esetekben van lehetőség.
