Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. május 14 (175. szám) - Bejelentés interpelláció elmondásának halasztásáról - Dr. Homoki János (FKGP) - a munkaügyi miniszterhez - "Mit tesz a tárca a pályakezdő fiatalok elhelyezkedési esélyeinek javítása érdekében?" címmel - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. HOMOKI JÁNOS (FKGP):
3239 amelyik számukra lega lább egyéves gyakorlatot biztosít a mi támogatásunk útján, hogy ezzel esélyük legyen bekerülni a munkaerőpiacra - hiszen már új tudással és gyakorlattal rendelkező fiatal emberekről van ezek után szó , hogy esélyük legyen, ha egy év után ki is kerülnek on nan, jóval nagyobb lehetőséget kapni arra, hogy az előttük járó korosztályokkal megvívják a munkaerőpiaci versenyt. Három forma is van erre. Elgondolásunk szerint az egyik, ami nyár közepétől életbe lép, a gyakornoki rendszer: itt 9 hónap támogatást adunk, hogyha a munkaadó kifizet még három hónapot - ez esetben, ugye, egy évig foglalkoztatják a fiatal embert. A második megoldás a szakmunkástanulóknak a gyakorlati képzési helyen való továbbfoglalkoztatása - szintén hasonló feltételekkel. A harmadik pedig a közmunka intézményének erősebb preferálása ebben a körben. Itt ugyanis 90 százalékos támogatást adnánk azoknak a munkáltatóknak, nonprofit szervezeteknek, akik fiatalokat értelmes munkára foglalkoztatnak adott időben. Szeretném azt is elmondani, hogy minde zt a támogatást kiegészíti egy képzési rendszer is. Vannak ugyanis olyan fiatal emberek, akik még ilyen körülmények között sem tudnak elhelyezkedni, olyan környezetben élnek, olyan kicsi a munkaerőpiaci esélyük - a tudásuk hiányából fakadóan. Ezeknek bizto sítjuk azt a fajta képzést, amelyik az adott régióban, adott megyében kelendő - amire vonatkozóan a munkáltatók bejelentettek igényt. Ezt igénybe véve van esélyük arra, hogy elhelyezkedjenek, ha a korábbi támogatásokat nem is tudták volna igénybe venni. Lé nyeges hangsúlyozni itt, most, hogy ez a mostani támogatási rendszer tehát azokra a fiatalokra is kiterjed, akik valójában a legsúlyosabb helyzetben vannak, akiknek alacsony a képzettségük - nyolc általánost sem végeztek , és eddig még segélyben sem része sülhetnek. Ez a mostani változás tehát nemcsak életkori értelemben - hogy 25 éves korig, illetve felsőfokú végzettségűek esetében 30 éves korig jár , hanem a kategóriákat tekintve is szélesíti a támogatandók körét. Kiterjed a hátrányos helyzetűek körére, arra a körre, amelyet ön is a legfontosabban elérhetőnek, elérendőnek tartott. Summa summarum, azt tudom tehát mondani, képviselő úr, hogy a segély helyett segítséget, a hal helyett hálót akarunk a pályakezdő fiatalok kezébe adni. Köszönöm a figyelmet. (Ta ps a kormánypártok padsoraiban.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Én is köszönöm. Megkérdezem képviselő urat, elfogadjae a miniszteri választ. DR. HOMOKI JÁNOS (FKGP) : Miniszter úr, az ezredfordulóig további félmillió munkahely megszűnése várható. Továb b rontja a pályakezdő fiatalok esélyét, hogy az államháztartás reformja végrehajtása során további leépítések lesznek. Egymás után mennek tönkre a vállalkozások: tavaly százezer vállalkozás ment tönkre, csődeljárás keretében folyik a felszámolásuk. A priva tizációs folyamatokban a vevők első dolga elbocsátani a fiatalokat. Valóban az egyetlen megoldás - ahogy miniszter úr mondja - a munkahelyteremtés lenne. A kormánynak intenzívebben kellene foglalkoznia a munkahelyteremtéssel. Sajnos, mi azt látjuk, hogy ne m foglalkozik ezzel elég intenzíven, ugyanis nem látom azt, hogy kiemelten foglalkozna a tárca a pályakezdő fiatalok elhelyezésével. Nem elég, hogy a pályakezdőket előnyben kell részesíteni a közhasznú munka végzése során teremtett munkahelyeken! Ez nem el egendő, miniszter úr. Június 1jétől valóban új szabályozás lép életbe, viszont itt megint van egy anomália. A munkáltató ugyanis fölveszi a fiatalt, de egyben elbocsátja az idősebbet - valójában ott vagyunk tehát, ahol a part szakad: csak szerepcsere tört énik, új munkahely nem teremtődik. Ez megint visszaélésekre ad lehetőséget, és annyiba fog kerülni, mintha új munkahelyet teremtenének.
