Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. május 14 (175. szám) - A tervező- és szakértő mérnökök, valamint építészek szakmai kamaráiról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. LATORCAI JÁNOS, a KDNP
3200 A s zakmai kamarák létrehozására, azok körének bővítésére irányuló törekvés ezért - teljes egyetértésben az előttem fölszólaló képviselőtársaimmal - csak pozitívan értékelhető. A társadalmi lét kulcsfontosságú szakterületeit áttekintve a már létrejött kamarák sorából mind ez ideig hiányzott a tervező és szakértő mérnökök, valamint építészek szakmai érdekképviselete, amelyet - ahogy azt Lányi Zsolt képviselőtársam történelmi léptékben való áttekintés után ismertette és említette - egyesületi szinten a Mérnöki Ka mara képviselt szakmailag kiemelkedő szinten; az a Mérnöki Kamara, amely az utóbbi időben - éppen a kamarai törvény hiányában - Mérnökegylet néven volt kénytelen tevékenykedni. Ezt a hiányt igyekszik most szándékai szerint a jelen törvénytervezet pótolni. A Magyar Mérnöki Kamara illetékességi körébe tartozó szakterületek felsorolása viszonylag teljes körűnek mondható. A Magyar Építész Kamara tagozatai közé azonban mindenképpen be kell illeszteni a területfejlesztés, az urbanisztika szakterületét is, amely i nterdiszciplináris jellege miatt meglehetősen nehezen sorolható be bármely más szakterületi kategóriába. A területfejlesztési törvény elfogadása jelzi, hogy a gazdaságban a területfejlesztés meghatározó része a gazdaságfejlesztésnek. Ahogy Baráth Etele kép viselőtársam is jelezte, a területfejlesztés szakemberellátása, a területpolitika érvényesítése a gazdasági növekedés egyik döntő feltétele. Ezért is fontos annak kiemelése, hogy a területfejlesztésről és rendezésről szóló törvény is aláhúzza annak fontos ságát, hogy az építész kamara keretében egy meglehetősen nagy önállósággal rendelkező területi tervezési tagozatot, tervező mérnököket képviselő szervezetet vagy alrendszert hozzanak létre. A tervező és szakértő mérnökök, valamint építészek szakmai kamarái ról szóló törvény megalkotását, elfogadását és bevezetését az is indokolja, hogy ennek hiánya olyan kényszerű intézkedésekhez vezet, mint például a közelmúltnak az a gyakorlata, miszerint a jelen törvény hatálya alá tartozó szakterületek érdekképviseletét is a kereskedelmi és iparkamarákhoz utalták. Tekintettel arra, hogy illetékes szakmai kamara hiányában a tervező és szakértő mérnököknek, valamint az építészeknek, aki vállalkozásba kezdtek, illetve azt folytatni akarták, nem volt más választásuk, mint az iparkamarai tagság, természetesen ezzel együtt vállalni kényszerültek e felemás helyzet fonákságait, amelyek egyfelől feszültségeket okoztak, másfelől nem oldottak meg semmit az eredetileg kitűzött célok közül. Tisztelt Képviselőtársaim! A törvénytervezet nem foglalkozik a szakmai társadalmi egyesületeknek a szakmai kamarákkal való viszonyával. Nyilvánvaló, hogy a szakmai egyesületek jövőben részben megváltozott funkcióinak és működési elveinek tisztázása nem lehet ezen törvény feladata. Annyit azonban céls zerű lett volna jelezni, hogy a kamarai törvény elfogadása és életbe lépése után a szakmai egyesületeknek is változik a feladatkörük. Ezek a kamarákkal - ahogy előttem képviselőtársaim felszólalásukban ezt már érintették - egymást kiegészítő funkciókat fog nak a jövőben betölteni. A jelenlegi hazai törvényalkotási gyakorlat objektív nehézségei közé sorolható a készülő törvények szoros egymásra utaltsága és az életbelépésük időbenisége között mutatkozó különbség. Konkrétan arra gondolok, hogy a szakmai egyesü letek jövőbeni működését szabályozó, a nonprofit szervezetekről szóló törvény egyelőre még várat magára, holott a szakmai egyesületek és a kamarák viszonyának pontosítására is csupán e törvény megalkotása után kerülhet sor, ezért a kapcsolódó törvények elh úzódását sajnálatosnak tekintem és azok mielőbbi megalkotását szorgalmazom. A törvénytervezet az országos kamarákat területi kamarákból építi fel, és ez nagyon jó dolog, hiszen az alulról építkezésnek pontosan ez biztosítja a jogi feltételeit, és a sokszor hangoztatott decentralizációs elveknek a gyakorlatban való megjelenését biztosítja. A területi kamarák hatásterületei, hatásfelületei lefedik az egész országot. A tervezet utal arra, hogy a területi kamarák egyesülhetnek, szétválhatnak, és meghatározza ez ek elvi szabályait. Utal a tervezet arra is, hogy a területi kamarák túlzott szétaprózódása nemkívánatos. Célszerű lenne határozottabb iránymutatást adni arra, hogy milyen regionális nagyságrendben kívánatos az egyes területi kamarák hatásterületének a kia lakítása. Tudom, ez nem könnyű dolog, hiszen ehhez komoly,
