Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. május 8 (173. szám) - A nyugdíjreform kérdéseiről szóló politikai vita - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF): - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. MATYI LÁSZLÓ (SZDSZ):
3097 Egyrészt, ugye, nem biztosítókról van szó, hanem nyugdíjalapokról van szó. A következő garanciái vannak - és elnézést, hogy 10 másodperccel túl fogom lépni az időmet: Azon túl, hogy szabadon jöhetnekmehetnek az állampolgárok, felügyelet van. Különböző felügyeletek felügyelik a nyugdíjalapkezelőket, illetve a nyugdíjalapokat. A befektetési szabályok elég szigorúak; például korlátozottan lehet külföldi állampapírokat venni. Valóban nagy hányadban kell állam által kibocsátott papírokat venni; tehát az ál lami garancia közvetlenül megjelenik. Kötelező letétkezelést kell alkalmazni, kötelező vagyonkezelést; olyan cégekkel kell a vagyonkezelést végeztetni, amelyek ehhez értenek, és akiknek a minimális tőkéjük ehhez megvan - ezek egyébként még biztosítóintézet ek is lehetnek. Nem szabad munkahelyi pénztárakat létrehozni; többek közt azért, hogy Maxwelltörténet ne legyen. Meg kell engedni az embereknek, hogy átléphessenek egyik pénztárból a másikba, hiszen így szavaznak a kisebb költséggel működő nyugdíjalapokra . (Az elnök csengetéssel figyelmeztet a rendelkezésre álló idő leteltére.) Kizárólagos tevékenységként kell ezt végezni, és számos kormányzati, piaci és szabályozási garanciája van a nyugdíjalaprendszernek, amelyet a művelt piacgazdaság már ismer. Köszönö m a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Szintén kétperces időkeretben megadom a szót Kelemen András úrnak, Magyar Demokrata Fórum. DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF) : Köszönöm a szót, elnök asszony. A pénzügyminiszter úr a mai napon elmondta már, hogy jogos követelmény volna az Országgyűléstől, hogy érthetően beszéljünk. Azt hiszem, aki most meghallgatta a Chilével kapcsolatos vitát, az végképp nem ért semmit. Ugye, ha jól emlékszem, ugyancsak Ungár Klára tisztelt képvisel ő asszony mondta azt a nap folyamán, hogy nem a chilei rendszert próbáljuk bevezetni - ezek után nem értem, mi szükség van a chilei rendszer apológiájára. (Derültség a jobb oldalon.) Arról viszont, hogy milyen nyugdíjrendszert kíván a magyar állampolgár, v olt egy felmérés, amit a magyar pénztárszövetség végzett. Ez nagyon érdekes, és talán meg kellene hallgatni az emberek véleményét, hogy mit szeretnének. Az embereknek olyan intézmények iránt van bizalma, ahol a közpénzek felhasználását állandóan ellenőrzik . Ez egy nagyon lényeges szempont! Ilyen elvileg a társadalombiztosítás, ilyen az önsegélyző egyesület, az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár; míg az üzleti területen működő pénzintézetek az üzleti titok leplébe burkolóznak, és pénzügyeik kevésbé nyilváno sak. Hányszor hallunk arról, hogy valami azért nem tárható fel, mert a pénzügyek üzleti titkot képviselnek! Ugyancsak fontos az, hogy az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztárak fölött az ellenőrzés a tagok részéről azt is magá ban foglalja, hogy ha elégedetlen a tag a pénztár működésével, akkor egy másikba viheti a pénzét, hátrányos feltételek nélkül, és nem úgy, mint az üzleti biztosítás területén. Azt hiszem, ezek azok az emberi meggondolások, amelyek érthetővé teszik azt, hog y milyen irányban kell elindítani a nyugdíjrendszer átalakítását akkor, ha arról beszélünk, hogy az embereknek valamiféle számításuk, valamiféle igényük is teljesüljön ebben. Köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványos taps a jobb oldalról.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Én is köszönöm. Megadom a szót Matyi László úrnak, Szabad Demokraták Szövetsége, szintén két percben. DR. MATYI LÁSZLÓ (SZDSZ) : Csak egykét reflexiót tennék a Kelemen András által elmondottakra.
