Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. május 8 (173. szám) - A nyugdíjreform kérdéseiről szóló politikai vita - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. SURJÁN LÁSZLÓ (KDNP): - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. SARKADINÉ DR. LUKOVICS ÉVA (SZDSZ):
3086 járulékfizetők azonnal megjelennek a valamiféle ellátá sra szorulók soraiban, ami - mint tudjuk - újabb forrásokat igényel. Ma ezzel a realitással kell szembenéznünk. 1990 és 1995 között a munkaképes korú népesség 125 ezer fővel emelkedett, ugyanakkor a foglalkoztatottak száma 1,4 millióval csökkent ugyanebben az időszakban. Így ha a gazdaság folyamatai sziámi ikermód kapcsolódnak a nyugdíjrendszerhez, a nyugdíjrendszer is állandó és folyamatos korrekcióra szorul. Mivel az utóbbi években gazdasági változásokban nem volt hiány, gyakran kellett a nyugdíjrendszerh ez is nyúlni, aminek eredményeként követhetetlenné váltak a nyugdíjbavonulás szabályai. Elképesztőnek tartom, ha ma valaki nyugdíjba megy, képtelen átlátni, hogy mennyi lesz a nyugdíja. Aki nem nyugdíjszakértő, egyszerűen nem tudja kiszámítani, hogy mennyi lesz az annyi. Sőt, már olyat is hallottam, hogy papír, ceruza nem is elég még a nyugdíjszakértő számára sem. Ezt a műveletet csak számítógépes program képes produkálni. Nyugdíjügyekben röpködnek a halandó ember számára érthetetlen kifejezések, mint degre ssziós kulcsok, indexálás, valorizálás stb., ami elfogadhatatlan egy olyan nagy ellátórendszeren belül, amely jó esetben a segédmunkástól az egyetemi tanárig minden munkavállalót érint. Mondandóm elején ígértem számokat: mi vár ránk, ha nem változik a nyug díjrendszer? A Központi Statisztikai Hivatal és a Kék Szalag bizottság megállapításait vettem alapul. Nos, folyamatosan nő az idős népesség hányada. Ez a növekedés 1996 elejére azt eredményezte, hogy a 60 évesnél idősebbek az össznépesség 19,4 százalékát t eszik ki. Ebből is következik: a nyugdíjban, járadékban részesülők létszáma évről évre emelkedik. 1980ban 2 millió 82 ezer, 1990ben 2 millió 556 ezer és 1996ban megközelítőleg 3 millió, egészen pontosan 2 millió 982 ezer 700 fő 1995 végén. Mint láttuk, a nyugdíjasok száma a '90es években több mint 500 ezerrel nőtt. A növekedés háromszor akkora volt, mint az előző ötéves periódusban. Ha ez így megy tovább, 2006ra 4 millió nyugdíjas lesz. Azt is jó tudni, hogy a frissen nyugdíjazottak jelentős része visz onylag fiatal. Az 1995ben nyugdíjba vonult férfiak 34, a nők 39 százaléka 50 év alatti volt. Ennek az utóbbi százalékos aránynak az a magyarázata, hogy az 1995ben nyugdíjba vonult 159 ezer 800 emberből 85 ezer 100 fő vagy rokkantsági, vagy korengedményes , vagy előnyugdíjba ment. Vagyis: az összes újonnan belépő nyugdíjasnak több mint a fele korhatár alatti volt. Mit lehet még ehhez hozzátenni? Még néhány beszédes szám a nyugdíjkiadásokról. A nyugdíjasok száma 1990től - forintban kifejezett értékben - 2,9szeresére nőtt. Az egy nyugdíjasra jutó havi nettó nyugdíjkiadás 1995ben 16 ezer 30 forint volt; 2,4szerese az 1990. évi összegnek. A fogyasztói árak viszont ez idő alatt több mint háromszorosukra emelkedtek, így az egy nyugdíjasra jutó nyugdíj reálérté ke öt év alatt 23 százalékkal csökkent. Ez a csökkenés '87 és '91 között 16 százalék körüli volt; ez már akkor is magas volt. Mindezekből arra a következtetésre kell jutnunk: ha az ezredfordulót követően az '50es évek demográfiai robbanásának gyermekei ny ugdíjba fognak menni, sok jóra nem számíthatnak a jelenlegi nyugdíjrendszerben, mert a kevés járulékfizetőnek kell előteremteniük az összlakosság akár 40 százalékát kitevő nyugdíjasainak a nyugdíját. A változás, a változtatás tehát elodázhatatlan. Nemcsak azért, mert pár év múlva még a jelenlegi csekélyke nyugdíjszint sem tartható, hanem a jelenlegi nyugdíjasok megszerzett jogainak megvédhetősége érdekében is. Mert a nyugdíj nem ellátás, hanem vásárolt és kifizetett jogon alapuló járandóság. Itt térek ki ar ra, amiről nem lehet eleget beszélni: bármilyen reformra is kerül sor, az a jelenlegi nyugdíjasok már megszerzett jogait nem csorbíthatja, sőt: csakis kedvezőbb helyzetbe hozhatja őket. Például azzal, hogy évrőlévre egyre kevesebb az új belépők száma. De szükséges még tovább menni: ha tovább hagyjuk magunkat sodorni a jelenlegi nyugdíjrendszer által, akkor néhány röpke év, és maga a nyugdíjrendszer egésze kérdőjeleződik meg, mert a nyugdíjat azért találták ki, arra való, hogy idős korára vagy tartós betegs ége esetére az ember gondoskodni tudjon magáról; vagyis legalább enni és lakni lehessen belőle. Ha ez még pénzügyi pluszok árán sem lehetséges - amiben a jelenlegi nyugdíjasoknak már
