Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. május 8 (173. szám) - A nyugdíjreform kérdéseiről szóló politikai vita - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA (MSZP):
3080 jelenti, hogy minden egyes életkori csoport, minden egyes évjárat - elnézést kérek kortársnőimtől, tudom , hogy a boroknak van évjáratuk, nekünk, nőknek nincs, és sajnos az idő múlásával ezért értékünk sem feltétlenül emelkedik, mint a boroké, de mégiscsak ezt a kifejezést használom - egy évvel tovább dolgozik, ebből az következik, hogy minden második év üres , minden második évben nem lép ki korosztály a munkaerőpiacról, nem megy nyugdíjba. Tehát ha most a papírformát számoljuk, az 1941ben született nők az idén még 55 éves korukban elmehettek és elmehetnek nyugdíjba. Ebből következően legkorábban az 1942ben született nőket érintheti a korhatáremelés, és a lépcsős emelés szabályai szerint minden következő évjárat egy évvel tovább dolgozik, és így érjük el a következő évezred első évtizedének a közepére a hatvanéves női nyugdíjkorhatárt. Drasztikus emelésről te hát szó nincs és nem is lehet, és természetesen annak a mérlegelését kérem és kérjük a kormánytól, hogy az eredetileg elfogadott táblázattól eltérően az 1942ben született nőkre ne szakadjon rá egy hároméves induló lépcső, hiszen az 1942ben született nők nem tehetnek arról, hogy a nyugdíjkorhatár emelésével az előző kormány nem tudott megbirkózni, és számukra is olyan lépéseket kell biztosítani, hogy ne kerüljenek indokolatlanul, különösen ne kerülhessenek alkotmánysértő módon hátrányos helyzetbe. A másik kérdés, amellyel szembe kell néznünk, nem a "mikor", hanem a "hogyan" kérdése, és azt hiszem, hogy ebben a mai vitában - néhány képviselőtársamtól eltekintve - erről esett a legkevesebb szó, hiszen a történet nem a nyugdíjkorhatáremelésről szól ma már, ig yekeztem érvelni amellett, hogy ez a kérdés évekkel ezelőtt eldőlt. Arról szól viszont sokkal inkább, hogy a kormány, a parlament hogyan tudja valóra váltani az eredeti politikai szándékot. Azt a politikai szándékot, hogy ne mechanikus módon korhatárt emel jen, hanem olyan helyzetet teremtsen, amelynek során a nyugdíjba vonulási korcentrum emelkedik meg. Hangzott el erről adat a korábbiakban. Valóban az átlagos nyugdíjbavonulási idő Magyarországon a nőknél alig haladja meg az 52. évet, a férfiaknál pedig 54. év, és nálunk sokkal gazdagabb országok és sokkal gazdagabb nyugdíjbiztosító rendszerek sem bírják elviselni, hogy ilyen fiatal korban kezdjék nagy tömegben a korábbi aktívak a nyugdíjas életüket. Viszont soha senki nem cselekszik saját józan érdekei elle nében, ezért a nyugdíjkorcentrum emelkedésében csak akkor lehet bízni, hogyha olyan szabályok, olyan feltételek kerülnek bevezetésre, amelyek érdekeltté teszik az érintetteket abban, hogy tovább dolgozzanak. Ezért megerősítem mindazt, amit a korábbiakban e lsősorban Béki Gabriella, Gaál Gyula és Csehák Judit mondtak erről, ezt a célt csak akkor fogjuk elérni, hogyha a nyugdíjbavonulás lehetősége nem mereven kötődik életkori határhoz, hanem meghatározó a szolgálati idő, a jogszerző idő. Azt hiszem, mindenki, aki ma aggodalommal figyeli a parlamenti vitát, egyetért velünk abban, hogy aki több szolgálati időt szerzett, aki hosszabb ideig dolgozott, aki hosszabb ideig fizetett járulékot, azokért is, akik korábban választották a nyugdíjba vonulás lehetőségét, anna k jobban kell járnia. Ma a helyzet fordított, erre is történt utalás, hiszen a mai rendszerben, ha valaki jóval a korhatár előtt nyugdíjassá lesz, mert nyugdíjassá lehet, akkor - mire eléri az öregségi nyugdíjkor határát - magasabb nyugdíjjal rendelkezik m ajd, mint azok, akik a korhatárig dolgoztak és őérte is fizettek járulékot, az ő megélhetéséhez is hozzájárultak. Az igazságtalan helyzeten fordítani és az ösztönzőkön változtatni kell, és nem büntetéssel, hanem a továbbdolgozás, a további szolgálati idő m egszerzésének reális mértékű javításával. Még egyszer mondom: senki nem cselekszik józan érdekei ellenében, hogyha az ösztönzőrendszer jól működik, hogyha világos lesz, hogy aki korábban lép ki az aktív életből, ezt a döntést elvállalhatja, de ha tovább do lgozik és mások eltartásához is hozzájárult járulékaival, akkor garantáltan jobban fog járni, a választási lehetőség nem drámai élethelyzetet, hanem józan mérlegelést tesz majd lehetővé. Természetesen még egy megjegyzést kell az elhangzottakhoz fűznöm. Kör ülbelül egyetértés volt abban, hogy egy ilyen rugalmas rendszerben nem a merev életkori határ, hanem a szolgálati idő és az életkor valamilyen kombinációja teszi lehetővé a nyugdíjba vonulást. De természetesen egy minimális szolgálati idővel tetszés szerin ti időpontban nem lehet nyugdíjba vonulni. Ez azt jelenthetné, remélem, hogy Szilágyiné Császár Terézia sem így gondolta , hogy miután ma 20 éves
