Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. május 8 (173. szám) - A nyugdíjreform kérdéseiről szóló politikai vita - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA (MSZP):
3079 A nyugdíjkorhatár emelésének szükségességét tehát belátta a szakma és belátta a politika. Ezért azt hiszem, célszerű másodikként azt a kérdést föltenni, hogy itt és most, 1996 tavaszán lehetségese a nyugdíjkorhatár felemelésének valódi elindítása, lehetségese, hogy az évekkel ezelőtt meghozott döntés valódi következményeivel végre szembenézzünk, lehetségese, hogy ez a kormány elvállalja azt, amit az előző kormány csak kimondott, de végrehajtani nem tudott, lehetségese elindítani a női nyugdíjkorhatár emelését - vagy az olyan katasztrofális következményekkel jár, amelyeket apokaliptikus módon festettek fel előttem az előttem szóló szónokok. Ha mérlegeljük a lehetőséget és a lehetségességet, akkor természetesen a '93as állapothoz képest meg kell állapítanunk azt is, hogy a munkanélküliség azóta csökkent. Még akkor is fontos tény ez, ha tudjuk, hogy a munkanélküliség belső összetétele viszont rendkívüli módon romlik. És bármennyire is furcsa, bármennyire is paradoxonnak tűnik, a munkanélk üliség belső összetétele tulajdonképpen a női nyugdíjkorhatár felemelhetősége mellett szóló érv. Tudniillik a ma munkanélküli állampolgártársaink között nagyon sokan vannak olyanok, akikre, mondjuk ki - szörnyű, de ki kell mondani , soha többé nem lesz mu nkaerőpiaci kereslet, vagy nagyon valószínűen soha többé nem lesz piaci körülmények között kereslet. Hozzásegíthetjük őket munkához támogatott módon, közhasznú munkában, de a munkaerőpiac nem fog tudni állást felajánlani az alacsonyan képzettnek, a szakkép esítéssel nem rendelkezőnek, a szakképesítés megszerzésére képtelennek, annak, aki depressziós térségben él, annak, aki más szempontból hátrányos a munkaerőpiacon - hadd ne folytassam a sort , csökkent munkaképességű, vagy mondjuk ki azt is: cigány. Hisze n ha egy cigány munkavállaló számára próbál a munkaügyi központ állást találni, azt hiszem, képviselőtársaim is tudják, hogy ezt milyen eséllyel teszi. Tehát a munkanélküliség belső összetételéből az következik, hogy a nyugdíjkorhatár emeléséből származó m unkaerőpiaci hatás nem változtat a munkanélküliség tényleges nagyságrendjén, hiszen a ma tartós munkanélküliek jelentős többségét, fájó szívvel mondom, a társadalomnak hosszú távon el kell tartania. Fontos tény az, hogy a foglalkoztatottak létszámának a cs ökkenése megállt. Fontos tény, hogy az elkövetkezendő 15 évben viszonylag alacsony létszámú korosztályok fognak kilépni a munkaerőpiacra - ma az általános iskolában rendkívül alacsony létszámú gyermekkorosztályok tanulnak. Fontos tény az is - kénytelen vag yok reagálni a Torgyán József által elmondott számokra , hogy az elmúlt években a most korhatáremeléssel érintett női korosztályok jelentős része már inaktívvá vált. Torgyán József több százezres, munkaerőpiacon bennmaradó tömegről beszélt. Ha majd megtes zi, hogy megnézi az ezzel kapcsolatos statisztikai adatokat, akkor látni fogja, hogy 2000ig ez a munkaerőpiacon maradó női munkavállalói grémium nem haladja meg a 60 ezer főt, és ennek az az egyszerű oka, hogy még ebben az évben is, 1996ban a most 50 éve s, tehát 1946ban született korosztály élhet a korengedményes nyugdíjazás lehetőségével, és éltek az idő előtti nyugdíjba vonulás lehetőségeivel az egykét évvel idősebb korosztályok. (13.30) Tehát a nyugdíjemeléssel érintett korosztályok jelentős része má r kiürült, megritkult, azok, akik nyugdíjba akartak menni, a jogszabályi lehetőségekkel élve ezt megtették. Mindebből az következik, hogy most nem a korhatáremelésről kell döntenünk, erről a döntés megvan. Arról kell viszont döntenünk, hogy hogyan, milyen körülmények között válthatjuk valóra a korábbi parlament nagy egyetértéssel hozott döntését és hogyan kell ezt a döntést úgy valóra váltani, hogy az a társadalom számára elfogadható legyen. Én nem tudom értelmezni képviselőtársnőmnek azt a mondatát, hogy t iltakozik a korhatár drasztikus emelése ellen. Azt, hogy a korhatáremelés lépcsőzetes módon történjen, szintén az előző parlament eldöntötte, még akkor is, ha ebből a parlamentből fájó módon ifjú képviselőtársnőmet hiányolni kellett, gondolom, hogy egyegy parlamenti pártnak azért van kollektív emlékezete. Tehát hogy a korhatáremelésre kétévenként egy évvel kerüljön sor, ami sokkal közérthetőbb módon azt
