Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. május 8 (173. szám) - A nyugdíjreform kérdéseiről szóló politikai vita - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA (MSZP):
3078 korosztály, amelyik ma nagyon gyakran kerül abba a helyzetbe, hogy nemcsak a szüleit kell támogatnia, hanem az életet kezdő gyerekeit is. (13.20) Ez az a korosztály, a melyik a munkaerőpiacon gyakran kerül majdnem reménytelen helyzetbe; hiszen nézzék meg az álláshirdetéseket, és nem fognak olyat találni, amelyik egy betölthető állásra 50 körüli nő jelentkezését is elfogadja. Nehéz helyzetű korosztály a miénk. És mégis, e nnek a korosztálynak a nevében is vissza kell utasítanom minden olyan politikai szándékot, amelyik generációk között akar feszültséget kelteni. Ennek a korosztálynak a nevében is vissza kell utasítanom azokat az észrevételeket, azokat a megállapításokat, a melyek az 50 körüli nők érdekeit úgy védik, hogy az 50 körüli nők érdekeinek védelmével ijesztgetik a már nyugdíjban lévő időseket, vagy hivatkoznak arra, hogy a munkában maradó 50 évesek elviselhetetlen terheket és létbizonytalanságot hárítanak a fiatalok ra. Meg vagyok arról győződve, hogy az előttünk álló feladatot csak egyképpen oldhatjuk meg: úgy, hogyha létrejön egy generációk közötti megállapodás; a három nagy generáció közötti megállapodás, ahol a fiatalok terhei nem lesznek elviselhetetlenek, ahol a z 50 körüliek nyugdíjhoz jutási esélyei nem romlanak tovább, és ahol a ma már nyugdíjban lévők biztonságát nem fenyegeti veszély. Természetesen lehet tiltakozni a nyugdíjkorhatár emelése ellen, lehet hangzatos politikai frázisokat mondani a női nyugdíjkorh atár emelésének megakadályozása érdekében. De ha a generációk közötti megállapodás elmarad, akkor ennek a következményei azokra hullanak vissza, akik most ez ellen a megállapodás ellen tesznek. Azt, hogy a női nyugdíjkorhatár felemelését szükségszerűnek ta rtja a szakma és a politika, 1991ben a már sokat idézett országgyűlési határozat eldöntötte. Eldöntötte, belátván azt, hogy a "muszájjal" nem lehet vitatkozni. A mondat Jókai Móré, aki azt mondta, hogy a "kell" még időnként áthágható, de a "muszáj" olyan nagy úr, hogy azzal vitatkozni nem lehet. És ezt a "muszájt" 1991ben az országgyűlési határozat elfogadása során olyan körülmények között látta be 80 százalékos többséggel valóban a magyar parlament, amikor elindult a GDP drámai csökkenése - ez egyébként néhány év alatt a háborús veszteségek nagyságrendjét elérte , amikor Magyarországon elkezdett növekedni a munkanélküliség, '93ra, a korhatáremelésre vonatkozó törvény elfogadásáig drámai nagyságot ért el, hiszen elérte a 700 ezres csúcsot, és ekkor még a munkaerőpiacra viszonylag nagy létszámú korosztályok léptek ki. A "muszájjal" azonban már ekkor sem lehetett vitatkozni. A demográfiai okokra nagyon sokan hivatkoztak ma délelőtt. Ehhez legfeljebb azt a megjegyzést kell fűznöm, hogy természetesen a "muszá j" mögött meghúzódó demográfiai okok nem elsősorban az alacsony születési számból vezethetők le. Azt hiszem, naivitás azt képzelni, hogy a ma alacsony születési szám miatt kellett 1991ben és '93ban a korhatárt felemelni. De a demográfiai okok között term észetesen ott van az a tény, hogy a század első negyedében született, nagy létszámú korosztályok - szerencsére - jelentős arányban élnek, itt élnek velünk és közöttünk, ők a mai 70esek és 80asok, és ezeket a nagy létszámú korosztályokat egy rendkívül ala csony aktivitású, rendkívül alacsony szinten ténylegesen foglalkoztatott aktív korcsoportnak kell eltartania. Az "eltartás" szó ellen tudom, hogy lázadoznak azok az állampolgártársaink, akik ma nyugdíjasok - és szeretném, ha nem értenének félre : nem tart om őket eltartottnak a szó erkölcsi és szociológiai értelmében. Hiszen ezt az országot valóban ők építették fel, és ebbe az országba beleépítették az egész életüket. De a felosztókirovó nyugdíjrendszer logikája szerint ők a mindenkori aktívak járulékbefiz etéseiből kapják a nyugdíjukat. Ennek a nyugdíjnak más forrása nincs. Ezért vagyok kénytelen megismételni a mondatomat: a ma élő, nagy létszámú nyugdíjas korosztályokat csak a nagyon alacsony aktivitású, nagyon alacsony foglalkoztatási szintű aktív generác iók tarthatják el.
