Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. május 8 (173. szám) - A nyugdíjreform kérdéseiről szóló politikai vita - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. CSEHÁK JUDIT (MSZP):
3043 nem ju ttatás, nem függhet vagyoni vagy jövedelmi feltételektől, többnyire éveken keresztül befizetett járulék, elhalasztott jövedelem alapozza meg az ellátásra való jogosultságot. A magyar közszolgálati nyugdíjrendszert 1912ben vezették be - ez nem volt nyugdíj rendszer a szó klasszikus értelmében - az ipari munkások, kereskedelmi foglalkoztatottak és alkalmazottak nyugdíjrendszerét pedig 1929. január 1jén léptette hatályba a törvény. A 70 évvel ezelőtt bevezetett rendszer várományfedezeti elven működött: 45 sz ázalékos munkáltatói járulékkal indult, és csak 1937től fizetett ki először öregségi ellátást. A biztosításmatematikai és demográfiai szempontból kitűnően megalapozott törvényjavaslatot több mint ezer oldalas melléklet egészítette ki, és nemzetközi összeh asonlításban még ma is élen járó, korszerű kezdeményezésnek és rendszernek volt tekinthető. A felelős előkészítés és a 15 éves tőkegyűjtés után, a második világháború és a háborút követő hiperinfláció a tartalékvagyont, az ingatlanokat tönkretette, az álla mpapírokat elértéktelenítette. 1946. augusztus 1jével, a pénzreform bevezetésével, a 17 éves rendszer tartalékai gyakorlatilag teljesen megszűntek. Két lehetőség állt a magyar nyugdíjbiztosítás előtt: vagy teljesen elölről kezdi a várományfedezeti rendsze rben a tartalékgyűjtést, és eltörli az 1929 és '44 között megszületett várományokat és nyugdíjígérvényeket, vagy pedig áttér arra a rendszerre, amit ma is fenntartunk, és amit felosztókirovó rendszernek nevezünk. Tulajdonképpen ezzel az egyáltalán nem pol itikai természetű döntéssel, amit 1946 után Magyarországon meghoztak, azt tették lehetővé, hogy a folyó, adott évi járulékbefizetésekből a korábbi nyugdíjígérvényeket is ki tudják fizetni, el tudják ismerni a korábban megszerzett jogosultságokat. Lehetővé tette ez azt, hogy a gazdaság konszolidálásának megfelelő ütemben emelkedhessenek a nyugdíjjárulékok - mint ahogy emelkedtek is , a foglalkoztatottak számának bővülésével bővüljön a jogosultak köre - amint az meg is történt, elég expanzív módon. Természet esen ez az elháríthatatlan és nagyon meg nem kérdőjelezhető döntés 1946ban azért is ésszerűnek volt mondható, mert Európában nagyon sokan kényszerültek választani az ilyen típusú átállást - tehát egyáltalán nem volt magyar sajátosság , valamint 1946ban és minden olyan nyugdíjrendszerben, amelyben nagy számban vannak foglalkoztatottak, és nem tekinthető érett rendszernek, mert fokozatosan válnak az emberek nyugdíjra jogosulttá, a felosztókirovó rendszer egy életképes, működő rendszernek tekinthető. Tehát a demográfiai, a gazdasági, a politikai és történeti helyzet tette szükségszerűvé ezt a változást. Az 1946 és 1996 között eltelt 50 év alatt ez a rendszer működött, és ez a rendszer teljesen beérett. Ez a felosztókirovó rendszer hallatlan előnye, hogy il yen sokan váltak Magyarországon nyugdíjjogosulttá, méghozzá saját jogon, saját befizetéseikkel és munkájukkal. Ugyanakkor - cinikus megjegyzések szerint , mint minden beérett felosztókirovó rendszer, ez egy érett pilótajáték, amelyik tulajdonképpen az in dulás idejében vagy a középgenerációknak még kielégítheti a várakozását, de az utolsó években belépők várakozásait már nem tudja kielégíteni. Bocsánat a cinikus hasonlatért, de a magyar társadalom pontosan tudja, hogy mi a pilótajáték - elég sok nyugdíjas megtapasztalta, illúzióktól terhelten, ezeket a típusú befektetéseket , és közös felelősségünk, hogy kollektív pilótajátékokra ne tegyünk közösségi javaslatokat, hogy olyan típusú nyugdíjváltozatokat fogalmazzunk meg, amelyek lehetőleg a rendszerben lévő minden tag várakozását egyenrangúan tudják kielégíteni. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) (10.30) Megéltük azt is az elmúlt ötven évben, hogy nemcsak a demográfiai folyamatok és nemcsak a gazdasá gi folyamatok gyakoroltak befolyást a rendszerre, hanem sokan mondjuk el kritikusan - és mondtuk el kritikusan , hogy aktuálpolitikai döntések is feszítették ezt a rendszert. Valamennyien tudjuk, hogy az expanzív iparosítás, a bányabezárások, a termelőszö vetkezeti termelési struktúra átalakítása vagy a közszolgálat létszámcsökkentése mindmind a nyugdíjrendszerben csapódott le, olyan korhatár előtti nyugdíjazások vagy járulékfizetéssel meg nem alapozott, elismert szolgálati
