Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. május 8 (173. szám) - A nyugdíjreform kérdéseiről szóló politikai vita - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - GAÁL GYULA (SZDSZ):
3038 Még csupán két eleméről szeretnék röviden szólni ennek az új nyugdíjrendszernek, ennek az új közmegegyezésnek. Az első az az úgynevezett tőkefed ezeti pillér, a második a nyugdíjkorhatár kérdése. Saját tapasztalatom szerint vannak más elvárásai is a nyugdíjasoknak, nemcsak az, amit a közvéleménykutatás mondott. Nevezetesen az, hogy amit ők kapnak, azt senki ne segélynek tekintse, hanem az az ő pén zük, amelyet évtizedek munkája során befizettek járulékok formájában. Az emberek fejében tehát közvetlen összefüggés van a befizetett járulék és a kapott járadék között, mert ez így lenne logikus és az igazságérzetük is ezt diktálja. A valóság azonban nem ez, hanem a felosztókirovó típusú nyugdíjrendszer, amelyben a mások által pillanatnyilag befizetett összegeket kapják meg nyugdíjként. Mi az érv ennek a rendszernek a fenntartása mellett? A legfőbb, amit kiemelnék, a szolidaritás elve. Azt hangsúlyozzák, akik ezt az elvet támogatják, hogy ez az a rendszer, amely megvalósítja a nemzedékek közötti szolidaritást. Ez az a rendszer, amely rákészteti a fiatalabbakat, hogy az idősekről gondoskodjanak és ennek fejében ők is elvárhassák azt, hogy róluk is gondoskod janak időskorukban. De éppen ebben rejlik az egyik fő gyengesége is ennek a mechanizmusnak. Az, hogy a szolidaritásra épít, de nem kényszeríti ki ezt a szolidaritást. Nem tesz semmit annak érdekében, hogy ez a szolidaritás ténylegesen kialakuljon a társada lmi csoportok között. A másik fő gyengéje, hogy miközben hatalmas pénzeket mozgat meg, semmilyen pozitív hatást nem gyakorol a gazdasági fejlődésre. A járulékfizetés csökkenti a jövedelmeket, tehát ilyen értelemben a versenyképesség korlátját jelenti. Ugya nakkor ez az egész nyugdíjrendszer csak elszenvedi a gazdaság mindenkori állapotát, s az évente megmozgatott többszáz milliárd forintos pénzek ellenére sem képes a gazdasági fejlődésre pozitív hatást gyakorolni. Ezzel szemben a tőkefedezeti elv azt jelente né: mindenki - amellett, hogy megőrzi ebben a rendszerben is a részvételét - a jövőben egy saját számlára is járulékot fizetne, és ezen a saját számlán saját neve alatt halmozódnának fel a megtakarítások, amelyeket mindenkor növelnének a befizetett összege k hozadékai. Ezek azok a megtakarítások, amelyeket a tőkekezelő szervek a gazdaságba visszaforgatnának. Így ezek a pénzek a gazdaság növekedésére egyrészt pozitív hatást tudnának gyakorolni, másrészt azt az ígéretet nyújtják a befizetőnek, hogy ez a pénz a z ő számára semmiképpen nem veszhet el, még abban a sajnálatos esetben sem - szemben a mai rendszerrel , ha a befizető nem éri el a nyugdíjkorhatárt. Ha úgy dönt és olyan megoldást választ, akkor ez az összeg mindenképpen örökölhetővé válik, a saját csalá dja jövőbeni boldogulását szolgálhatja. Röviden még a korhatár kérdéséről. Azt gondolom - és ezt szeretném az SZDSZ nevében is világossá tenni és erről képviselőtársaim még részletesebben fognak szólni , az egész korhatárkérdés egy kicsit nagyobb hangsúly t kapott a tényleges jelentőségénél. Megítélésem szerint nem jelent többet - és ezt fogjuk képviselni a következő vitákban is , mint annak az igénynek a megfogalmazását, hogy hosszabb szolgálati idő, járulékfizetéssel igazolt szolgálati idő után menjenek nyugdíjba az emberek. Ez a lényege a korhatáremelési követelménynek. Maga a korhatár tulajdonképpen légiessé tehető egy olyan mechanizmussal, amely elsősorban a szolgálati időt veszi figyelembe. A nyugdíjmegállapításnál elsősorban arra épít, hogy milyen i dőtartamon keresztül milyen összegű nyugdíjakat fizetett be a nyugdíj várományosa, s ennek megfelelő módon állapítja meg a nyugdíjba vonulási időt, hogy mikor mehet nyugdíjba és milyen összeggel mehet nyugdíjba. A 62 évként megfogalmazott korcentrum valóba n csak egy korcentrumként működjék, egy olyan igényt közvetítsen a társadalomnak, hogy lehetőleg minél hosszabb járulékfizetés és szolgálati idő után menjenek nyugdíjba az emberek. De ne egy jogi kizárást jelentsen a tekintetben, hogy korábban nem mehetnek nyugdíjba. Legfeljebb egy garanciát jelentsen arra nézve a munkavállalónak, hogy korábban a munkaadója nem küldheti el. Ő maga azonban, ha megfelelő szolgálati idővel rendelkezik és megfelelő járulékfizetést tudott felmutatni, maga választhassa azt, hogy korábban megy nyugdíjba.
