Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. május 8 (173. szám) - A nyugdíjreform kérdéseiről szóló politikai vita - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP):
3039 Köszönöm szépen az eddigi figyelmüket, és kérem, hogy figyeljék továbbra is a nyugdíjjal kapcsolatos vitát s igyekezzünk valamilyen közmegegyezés irányába elmozdulni. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Megköszönöm Gaál Gyula felszólalását. (Mádi László: Kétpercest szeretnék.) A kétpercesek - az eddigi megállapodásunknak megfelelően - majd a vezérszónoki kör után következnek. Tehát megköszönöm Gaál Gyula felszólalását. Soron következik Torgyán József, a Független Kisgazdapárt részéről. Őt követi majd Csehák Judit, a Magyar Szocialista Párt részéről. (10.00) DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Igen Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, hogy a most folyó nyugdíjvita kezdetén minden képpen le kell szögezni: amellett, hogy tulajdonképpen a nyugdíjról, a nyugdíjasokról beszélünk, azért látni kell, hogy alapvetően az államháztartási reform érkezett el egy újabb rendkívül fontos állomásához, és ez határozza meg a kérdés lényegét. Itt tehá t látni kell, hogy az államháztartási reform a nyugdíjrendszer átalakítását teszi szükségessé, ezért került a Ház elé ez a kérdés. Nagy csinnadratta kíséri ezt a nyugdíjrendszerátalakítási kísérletet, hangzatosak a jelszavak, olyanokat lehet hallani, mint az egyéni felelősségre való utalás, vagy az időskorra való tudatos felkészülés - ez egy másik kedves és hangzatos jelszava azoknak, akik ezeket a kérdéseket ilyen oldalról közelítik meg. Az egyéni érdekeltség a nagyobb nyugdíjjárulék befizetésével kapcsol atban is igen sokszor hangzik el mint érv. Úgy gondolom, nem kevésbé hangzatosak a kormányzati jelszavak sem, hiszen a kormányzati jelszavak között olyan kritikai megjegyzések hangzanak el - mint amit például az előbb hallhattunk Gaál képviselőtársunktól a kormányzati oldalról , hogy a társadalom bizalmatlan a jelenlegi nyugdíjrendszer iránt, ezért van szükség az átalakítására, valamiféle új közmegegyezés van kialakulóban. A jelentősebb érvek pedig a kormányzati oldalról akként fogalmazódtak meg, hogy fina nszírozhatatlan a jelenlegi nyugdíjrendszer, kiszámíthatatlan, korai nyugdíjba menetre ösztönöz, és sajnálatos módon még olyan észrevételek sem ritkák kormányzati oldalról, miszerint ez a nyugdíjrendszer állítólag túl bőkezű a rokkantnyugdíjasokkal, az özv egyi nyugdíjasokkal és a korengedményes nyugdíjasokkal szemben. A valóság ugyanakkor az, hogy általában rendkívül alacsony összegeket fizet a nyugdíjbiztosító. Ezek után felvetődik a kérdés, hogy az új, javasolt rendszerrel ki jár jobban - ez egy nagyon fo ntos kérdés , kinek előnyös ez az új nyugdíjrendszer. A válaszadást megnehezíti, hogy az ötletek tulajdonképpen kiérleletlenül, egy áttekinthetetlen konglomerátumban kerültek a tisztelt Ház elé. A következmények nagyon nehezen átláthatóak, ugyanis a szüks éges számításokat nem végezték el. Ennek következtében nincs olyan hatásvizsgálat, amely eredménnyel áttekinthetővé tenné ezt az egész változtatást. A változtatás egy eleme világos mindenki előtt: abban nincs kétség, hogy a nyugdíjkorhatár emelése meghirde tésre került, amiről, úgy gondolom, tárgyilagosan meg lehet állapítani, hogy általában nem a járulékfizetőknek kedvez. A szokásos, úgynevezett reformról van szó tehát, nem egy olyan, valóban új rendszerről, amely mindenképpen a társadalom számára lenne has znos. Valójában tehát a szokásos elemek azt jelentik, hogy le kívánják faragni a nyugdíjakat, a központi finanszírozási gondok koncepciótlan enyhítésének szándéka ismerhető fel a kormányzati oldalról, illetőleg szabad tőkeforrások képzéséről van szó - péld ául az állami hiányok fedezéséhez , ráadásul úgy, hogy az összefüggéseket nagyvonalúan nem vizsgálják. Természetesen a Független Kisgazdapárt nem tagadja, hogy a nyugdíjrendszerben sok minden valóban javításra szorul. Például szimpatikus a várományfedezet nagyobb szerepe, a kiegészítő
