Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. május 8 (173. szám) - A nyugdíjreform kérdéseiről szóló politikai vita - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - SZABÓ GYÖRGY népjóléti miniszter:
3030 összességében 1,4 millió ember munkahelye szűnt meg, és természetesen az elmaradt járulékbevételek is növelik a hiányt. Erre lehetne mondani, hogy akkor teremtsünk új munka helyeket, lesz járulékfizetés, és megszűnik a finanszírozási probléma. Nyilvánvaló azonban, hogy csodák nincsenek, senki sem tekinthet el a gazdaság teherbíró képességétől. A piaci folyamatoknak kell olyan feltételrendszert biztosítani, amely a gazdasági n övekedést, az új munkahelyek létrehozását szolgálja, és bizony, ezek közé tartozik az adó- és járulékterhek fokozatos mérséklése is. Szólnom kell arról is, kedves képviselőtársaim, hogy mai nyugdíjrendszerünk bizonyos szempontból igazságtalan jövedelemátc soportosítást valósít meg: hátrányos a hosszú szolgálati időt szerzetteknek és a magas jövedelmű, magas járulékot fizetőknek; előnyös viszont az alacsony jövedelmű és viszonylag kevés szolgálati időt szerzettek számára. Az új nyugdíjakban egyre kevésbé tük röződnek a munkával és járulékfizetéssel töltött évek, a befizetett járulékok különbségei. A nyugdíjrendszerben dominálnak a szociális jellegű újraelosztási elemek, és ezt a biztosítottak vesztes rétegei - amibe már nemcsak a magas, hanem az átlagos kerese tűek is beletartoznak - joggal sérelmezik. Ugyanakkor az átcsoportosítás kedvezményezettjei, az alacsony keresetűek is elégedetlenek a létminimum alatti nyugdíjaikkal. A jelenlegi nyugdíjrendszerben a befizetések és a mindenkori szolgáltatások között nincs szoros kapcsolat: a mai munkába lépők nyugdíjszolgáltatása nyugdíjaskorukban az éppen működő megállapítási szabályoktól függ. A mai nyugdíjrendszerre jellemző, hogy ha a jelenlegi nyugdíjmegállapítási szabályok maradnának érvényben, hamarosan kialakulna egy alacsony színvonalú egyenérték. A járulékfizetésben nem érdekeltek az egyének, hiszen nincs közvetlen összefüggés a jelenlegi járulékbefizetés és a majdani nyugdíj között. A jelenlegi rendszerben a befizetéseket azonnal szétosztják a nyugdíjasok között : a mostani aktívak járulékai a mostani nyugdíjak forrásául szolgálnak, mint ahogy az előző évtizedek során befizetett nyugdíjjárulékainkat sem halmozták föl, nem képződött belőle olyan alap, amely a mai nyugdíjak finanszírozására szolgál. Ez vezet ahhoz a látszathoz, amely szerint a nyugdíjasokat a fiatalabb nemzedékek tartják el; ez okozza azt a sok nyugdíjas számára megalázó helyzetet, hogy eltartottnak tűnnek, annak ellenére, hogy egész életüket szorgosan végigdolgozták, és munkabérük jelentős része elv onásra került. Nyugdíjrendszerünk jelenlegi formájában és feltételekkel történő további működtetése lehetetlen, mert a jelenlegi nyugdíjrendszer nem felel meg sem a nyugdíjasok, sem az aktív dolgozók érdekeinek, sem a gazdaság fejlődésének, sem a jóléti sz olgáltatások bővítési lehetőségének. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Talán az eddigiek is világosan jelzik, hogy a döntés tovább nem halogatható, mert minden további késedelem - tekintettel arra, hogy az átállás hosszú éveket, sőt, évtizede ket igényel - fokozza a mai rendszer finanszírozhatatlanságának veszélyét. Engedjék meg, hogy először arról a kérdéskörről szóljak, amely a legtöbb konfliktust gerjeszti, és amellyel kapcsolatban a nyugdíjkérdéssel felelősen foglalkozó biztosítási szakembe rek, politikusok között teljes egyetértés van; és csaknem egyetértés van a lakosság körében is - csak éppen ellenkező előjellel. Természetesen a korhatár emelésének bejelentett, sőt eldöntött szándékáról van szó. Azért mondom, hogy eldöntött, mert nem mind enki tudja, hogy 1991ben az akkori parlament országgyűlési határozatban mondta ki a korhatáremelés szükségességét, majd 1993ban törvény mondta ki a női korhatár emelését - első lépcsőben 60 éves korukig - és egyben azt is, hogy a női nyugdíjkorhatár 1995ben már 56 év - annyi az idén is , hiszen kétévenként egy év emelést írtak elő. Más kérdés, hogy az átmeneti időszak szabályozásának elmulasztása miatt ez ma is csak munkajogilag érvényes. Nos, amiben a biztosítási szakemberek, a fenyegető helyzettel sze mbenéző döntéshozók egyetértenek, azt a lakosság igen nagy többsége elutasítja. Természetesen a kormány is ismeri a közvéleménykutatási eredményeket: tudjuk, hogy az emberek 90 százaléka nem akarja a korhatár emelését, és tudjuk azt is, hogy ebben a kérdé sben könnyen összegyűjthető százezer egyet nem értő
