Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. május 7 (172. szám) - Bejelentés interpelláció elmondásának halasztásáról - Dr. Homoki János (FKGP) - az igazságügy-miniszterhez - "Miért nézi tétlenül az igazságügy-miniszter, hogy a milliárdos vagyonvesztők ügyeit vádemelés után a bíróságok a bírói függetlenség álarca mögé rejtve évekre elfektessék?" címmel - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. HOMOKI JÁNOS (FKGP):
2974 igazságügyminiszteri rendelet pontosan meghatározza, hogy a megyei bíróságok vagy a helyi bíróságok elnökei a kollégiumvezetőkkel egyetértésben határozzák meg a tárgyalási napok at, azok rendjét, a kitűzés módját - tehát erre van jogi szabályozás , és egyértelmű e tekintetben a bírósági elnökök felelőssége. A bírósági ügyviteli szabályzat lehetőséget biztosít arra, hogy meghatározott ügyek esetében a bíróság elnöke elrendelje írá sban a soron kívüli eljárást, ha a kérelmező kéri vagy az ügy jelentősége ezt indokolttá teszi. A büntetőeljárási törvény szintén tartalmaz lehetőséget a tekintetben, sőt elő is írja a bírák számára, hogy a lehető legközelebbi napon tűzzék ki a tárgyalást. Ehhez azonban nyilvánvalóan megfelelő előkészítés szükséges, hiszen nincs értelme rosszul előkészített ügyeket kitűzni, mert azzal nem biztosítható az eljárás sikere. Végezetül, befejezésképpen még arra szeretnék utalni, képviselő úr, hogy a magyar bírósá gok - a jogállami fejlődés eredményeképpen - egyre több területen tudnak jogvédelmet nyújtani az állampolgárok számára. Ez óriási feladatot jelent számukra, hiszen egy esztendőben több mint 1 millió 200 ezer peres és nem peres ügy fordul meg a bíróságokon. Ennek a helyzetnek, az ebből fakadó konfliktusoknak a megoldására természetesen sokféle intézkedésre van szükség - de nem elsősorban a vádaskodásra, képviselő úr. (Taps a bal oldalon.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Megkérdezem interpelláló ké pviselőtársunkat, hogy elfogadjae a miniszter úr válaszát. DR. HOMOKI JÁNOS (FKGP) : Miniszter úr, a problémák éppen hogy a büntetőügyekben vannak, mégpedig a nagy vagyonvesztéssel járó büntetőügyekben. A bíróságokról szóló törvény 51. § (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a miniszter szabályozza a bírósági ügyvitel rendjét, a bírói függetlenség sérelme nélkül. Ezt a szabályt ön két éve nem módosította! Sőt, egyes bíróságok nemcsak élnek a bírói függetlenséggel, hanem - ki kell mondani! - azzal vissza is él nek. Legalább az iktatás sorrendjében lenne kötelező a bíróságoknak kitűzni a nagy vagyonvesztéssel járó ügyeket! Az állampolgárokra vonatkozóan meg lehet állapítani különböző jogvesztő határidőket, mint például fellebbezési határidők, aztán a hatóságok te kintetében például az államigazgatási eljárásban 30 napos ügyintézési határidő van előírva, a büntetőeljárásban is - ugyancsak a nyomozati szakaszban - különböző határidők vannak előírva. Kacziba Antal bűnügyi főigazgató a Népszava ez év január 20ai számá ban azt nyilatkozta, hogy ő maga kilenc olyan nagyobb gazdasági bűncselekményről tud, amelyben a vádemelés után nincs ítélet. Ezek között több olyan ügy van, amelyben még 1993ban emeltek vádat, de a tárgyalást a mai napig nem tűzték ki. Vagy háromszáz ola jügy közül kettőben van jogerős ítélet, miniszter úr! Kettőben! Az Ingatlan Bank ügyében 1994. május 31én megtörtént az ügyészi vádemelés, a PKKB illetékes büntetőtanácsa a mai napig nem tűzte ki az első büntetőtárgyalást - feltehetően bizonyos politikai erők nyomására. Itt ugyanis 5 milliárd forintos vagyonvesztés volt, miniszter úr! Ötmilliárd forint! Érdeke lenne az országnak, hogy a hatalmas vagyonvesztések, károk minél előbb visszatérüljenek - persze lehet - mi úgy ítéljük meg , hogy azok már különbö ző külföldi bankokban vannak. Miniszter úr azt mondta, hogy a Be. 180. §a is kimondja - egyetértek vele , hogy a tanács elnöke a tárgyalást a következő napra köteles kitűzni. Igen, de a gyakorlatban ez nem érvényesül, miniszter úr. Nem érvényesül! (Az el nök pohara megkocogtatásával jelzi a felszólalásra szánt idő leteltét.) Egy pillanat, még egy gondolat és befejezem. Illetve köszönöm szépen, elnök asszony. Nem tudom elfogadni a választ, miniszter úr, mert ön két éve miniszter, és ebben az ügyben arra sem volt
