Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. május 7 (172. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - BARSINÉ PATAKY ETELKA (MDNP):
2897 ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Én is köszönöm, miniszter úr, a választ. Más frakció nem jelezte hozzászólási szándékát, ezé rt a következő napirend előtti felszólalásra térünk át. Barsiné Pataky Etelka frakcióvezetőhelyettes asszony, a Magyar Demokrata Néppárt frakcióvezetőhelyettese, "Világkiállítás" címmel kért felszólalási lehetőséget. (8.40) BARSINÉ PATAKY ETELKA (MDNP) : Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A millecentenárium alkalmából ugyan vannak az országban kisebbnagyobb rendezvények, de ma már látványosan hiányzik az, amivel egy ország készült az ünnepre. A világkiállítás 100 ezer látogató, neves vendégek, kiállító országok és világcégek jelenlétében ezen a héten nyitotta volna meg a kapuit. A lemondást a kormány azzal indokolta, idézem: "Csökkenteni kell a közkiadásokat." Ezzel szemben a tény az, hogy a lemondás óta eltelt időben az expóhoz szükséges kiadásoknál sokszorosan többet adott ki a kormány, éspedig feleslegesen. Lássunk ezekből néhányat: a felpörgő infláció, a kormány rossz politikája következtében az államadósság kamatterhekre tiszta többletkiadás folyó áron 300 milliárd forint; a privatizáció másfél éves halogatá sa következtében finanszírozástechnikailag többletkiadás 20 milliárd forint; a kincstár bevezetésének egyéves késlekedése miatt 30 milliárd forint - hogy csak néhányat említsünk. A kormány számai szerint az expó lemondásával folyó áron 43 milliárd forint l ett volna megtakarítható. Ennek az összegnek a nyolcszorosa veszett el a költségvetésből ténylegesen az elmúlt két év alatt. Egyébként a lemondás körüli vitában sokszor elhangzott, hogyha akarnak expót, a lakosság fizessen adót. Most lássuk az adókat. 1994 novemberében megemelt fogyasztási adó és áfa, amelyet 1996ban újra 15 százalékkal emeltek, személyi jövedelemadó ez évi drasztikus emelése, a helyi adók, úgymint építményadó, telekadó, kommunális adó, iparűzési adó, gépkocsiadó 100300 százalék közötti f elemelése. Expóadó? Ugyan kérem. Bár inkább arra fizettünk volna. A privatizációs bevételek egytizede, de ha tetszik, a kamatmegtakarításból befolyó pénzek is fedezték volna a világkiállításhoz szükséges úgynevezett többlet állami kötelezettségeket. Két év alatt látványosan megdőlt a Hornkormánynak az a hivatalos érve, hogy nincs pénz az expóra. Pedig az expó az egész országé volt. Mint az 1996os expó volt főbiztosa kijelenthetem, hogy a vezetésem alatt az expó tényleg az országé volt, nem szolgált pártpo litikai érdekeket. (Zaj az MSZP padsoraiban.) Mégis a politika hiúsította meg. Ezt tudják az emberek. Miről is szólt a világkiállítás? Témája a kommunikáció, az információ birodalmába vezetett, amivel befejeződik és kezdődik az évezred. Soha ilyen aktuális témája még világkiállításnak nem volt. S miről is szólt még a világkiállítás? Tartásról, büszkeségről, vállalkozókedvről, az expó maga volt a lendület, és 1994 őszén ez a lendület tört meg. Azóta sem sikerült semmivel visszahozni. Ma már önök is, akik ell enezték az expót, kell hogy lássák, látniuk kell, hogy az expó több és jelentősebb volt, mint néhány beruházás, amelyre szűkíteni akarták. Társadalmilag megerősödő, nemzeti létében büszke ország akart bemutatkozni. (Derültség az MSZP padsoraiban.) Az expó arról szólt, hogy Magyarországnak van a saját jövőjéről egy kialakított képe. S az emberek, a kis- és középvállalkozók hittek abban, hogy a jövőjük a saját kezükben van. Ezzel szemben ma a lakosság nagyobbik része abban hisz, hogy túl fogja élni a nehéz év eket. De a túlélés nem lehet nemzeti cél. Ez kevés hozomány az euroatlanti integrációhoz. 1996. május 11én Lágymányoson, a Duna partján magasra emelkedhetett volna ötven ország zászlaja, köztük Magyarországé is, az Európai Unió zászlaja mellett. De elmara dt az a nemzeti program, amely méltó megemlékezés, de egyben új kiindulás lett volna az európai jelenlétünk 1100 éves évfordulóján.
