Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. május 7 (172. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - AKAR LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár: - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - LÁNYI ZSOLT (FKGP):
2898 1996ban a világon sehol nem rendeznek expót, mert Magyarország, a házigazda lemondta. (Taps az ellenzék padsoraiban.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Köszönöm. Megadom a szót Akar László államtitkár úrnak. AKAR LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Azt hiszem, amit itt most közgazdasági oldalról érvelésként hallottunk, azt legalábbis - finoman - úgy kell fogalmaznom, hogy érdekes. Nem hiszem, hogy egy olyan gazdaságpolitikát felelősen fel lehet vázolni ebben az országban, ahol az elsődleges prioritás az expó megrendezése, és ebből kell mindent levezetni. Azt gondolom, hogy gazdaságpol itikát ott kell kezdenünk, hogy a fenntartható növekedés feltételeit meg kell teremteni, hogy ehhez vezető útként konkrétan stabilizálni kell a magyar gazdaságot. Tehát nevezetesen, ha egy évvel ezelőtt a kormány nem úgy látja, hogy a fő cél a stabilizáció , akkor könnyen előfordulhatott volna, hogy abba a bizonyos nagy gödörbe beleesünk, és innen kezdve nem az a problémánk, hogy van expó vagy nincs expó, hanem az a problémánk, hogy ötven százaléke az infláció, 15 százalékkal esik le a fogyasztás és így tov ább. Tehát a történet reális beállításban ott kezdődik, hogy egy nehéz gazdaságpolitikai időszakban volt Magyarország, és azt gondolom, hogy így visszanézve nagyon bölcs döntésnek tekinthető, hogy ezt az expómegrendezést mégsem vállaltuk el. Az a 45 milliá rd forint - gondoljanak bele , ha rárakódott volna a Bokroscsomagra, tehát mondjuk még 45 milliárd forintot kellett volna a Bokroscsomagnak megspórolni (Dr. Pusztai Erzsébet: Nem kellett volna Bokroscsomag! - Demeter Ervin: Ahelyett kellett volna.) , ak kor az még milyen nagyon nehéz intézkedéseket követelt volna meg. Tehát reálisan kell számolni, amiket itt összehasonlított a képviselőnő, azok nem összehasonlítható dolgok. Nem arról van szó, hogy valaki az inflációt eldöntötte, és ha most úgy dönt, hogy ne legyen infláció, akkor ebből expót lehet csinálni. (Dr. Pusztai Erzsébet: Ne vicceljenek már! A vámpótlékból, a forintleértékelésből meg lehetett volna csinálni.) Az infláció alakulása következett a gazdasági folyamatokból, a stabilizáció szükségességéb ől. S az egy más kérdés, hogy ez a 45 milliárd forint még súlyosabbá tette volna a stabilizációs folyamatot, ha rákényszerültünk volna, hogy ezt is meg kell spórolnunk. Tehát innen nézve is, pénzügyileg úgy látom, hogy egy bölcs döntés volt. Köszönöm szépe n. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Én is köszönöm. Megadom a szót Lányi Zsolt úrnak, Független Kisgazdapárt. LÁNYI ZSOLT (FKGP) : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A világkiállítá s elmaradását, illetve nem megrendezését nem közgazdasági szempontból kívánnám megközelíteni eme két percemben, mert hiszen az egy dolog. Úgy érzem, az a hibája ennek a kormánynak, és az a baj, hogy mindent ilyet pénzügyi szempontból, financiálisan közelí tünk meg és nem törődünk azzal, hogy a millecentenárium milyen nagy jelentőségű ünnepély, milyen nagy jelentőségű az ország, a haza szempontjából. (Zaj az MSZP padsoraiban.) Úgy érzem, az a baj, hogy a mi társadalmunk - ahogy az újságokban is olvasható - i gen pesszimista, nincsen tartása, el van keseredve, itt a legtöbb az öngyilkosság, itt a legtöbb az elkeseredett ember. Nagyon pesszimista nép vagyunk. Miért vagyunk pesszimista nép? Azért vagyunk pesszimista nép - tisztelt hölgyeim és uraim , mert valaho gy úgy látszik, az a cél, hogy minket lehetőleg abban a helyzetben tartsanak, hogy ne legyen önbizalmunk, hogy a magyar ne emelkedhessen föl, hogy mi ne tudjunk előrejutni, hogy mi ne lehessünk büszkék, hanem ilyen elmaradott, bérmunkás nemzetté, befogadó nemzetté süllyedjünk.
