Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. május 6 (171. szám) - Az ülés megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ):
2844 Engedje meg a tisztelt Ház, hogy kiegészítsem ezt az okfejtést egy újabb gondolatsorral. Nem vagyok híve a túlzott historizálásnak, ugyanakkor - ha végiggo ndolunk KözépEurópa történelmén - azt látjuk, hogy KözépEurópa országai soha nem tudták hosszú távon megőrizni függetlenségüket. Ezekre az országokra vagy a Nyugat, vagy a Kelet, de mindenképpen kiterjesztette a befolyási övezetét. Azt hiszem, hogy most, amikor megszabadultunk negyvenötven év keleti befolyás alól, valóban függetlenek vagyunk. Úgy érzem, ha tanulunk a történelem példájából, akkor tudhatjuk azt is, hogy ez a kivívott függetlenségünk hosszú távon igen törékeny lehet. Ezért, ha igaz az a tét el, hogy KözépEurópának vagy a Kelet, vagy a Nyugat befolyási övezete alá kell tartoznia, azt hiszem, nem lehet kérdéses: Magyarországnak mindent meg kell tennie annak érdekében, hogy akkor a Nyugat befolyási körébe tartozzon. Ez nem jelent mást, tisztelt képviselőtársaim, mint azt, hogy Magyarország azokat az értékeket vallja, amelyeket a tőlünk nyugatra élő országok vallanak. Ez azt jelenti, hogy Magyarországon olyan gazdasági körülmények és olyan életszínvonal valósítható meg, mint amely tőlünk nyugatra honol - és nem azok az értékek, nem azok a gazdasági körülmények, amelyek tőlünk keletre honosak. Ezért úgy ítélem meg, sem az Európai Unió, sem a NATO, sem a NyugatEurópai Unió, sem az OECD, semmilyen más nyugati integráció s szervezet vonatkozásában meg sem kérdőjelezhető komolyan az, hogy Magyarországnak a teljes jogú tagságra törekednie kell, és célszerűe elnyernie a teljes jogú tagságot ezekben a szervezetekben. Úgy ítélem meg, hogy ennyivel tartozunk magunknak, és ennyi vel tartozunk az utánunk jövő generációknak, hogy Magyarország jövőjét ilyen módon is biztosítsuk. Természetesen igen hosszú utat kell megtennünk addig, amíg beléphetünk ezekbe a szervezetekbe. Úgy ítélem meg, lényegében a rendszerváltás első és a rendszer váltás második kormánya is igen sokat tett annak érdekében, hogy ezek a nemzeti álmok megvalósulhassanak. Igen fontosnak tartom, hogy ez a program folytatódjék, legyünk tisztában azzal, hogy azoknak az áldozatoknak, amelyeket most az ország lakosságának ho znia kell, van értelmük. Nagyon nehéz ezt mondani, hiszen az elmúlt időszakban számtalan esetben csapták be az ország lakosságát, ígértek mindenfajta kedvező kimenetelt arra az esetre, ha a nehézségeket elviselik, és megértem, ha a lakosság nehezen hisz ma ezeknek az ígéreteknek. Mégis úgy ítélem meg, hogy Magyarország soha nem állt még olyan közel ahhoz, hogy ezeket az ígéreteket teljesíteni is tudja, mint most. Sokat kell tehát tennünk annak érdekében, hogy céljainkat megvalósítsuk. Úgy érzem, a kormány e ddig vállalt és folytatott politikáján kívül még vannak egyéb kiaknázható lehetőségek. Tudnunk kell: ha a tárgyalások megkezdődnek, akkor eurodiplomaták igen nagy számát kell tudnunk kiállítani, akik nemcsak a csatlakozást fogják végigtárgyalni, hanem - ha belépünk ezekbe a szervezetekbe - épp olyan erőteljesen fogják tudni megvédeni Magyarország érdekeit a szervezeteken belül, mint ahogy azt a mai tagok megteszik. Számos esetben, a honvédség területén a civil kontroll erősítésével, a honvédségen belüli men talitás változtatásával - és egyéb dolgokkal, sorolhatnám a körülményeket - tudnánk még többet megtenni annak érdekében, hogy Magyarország esélyei az integrációra növekedjenek. Nagyon fontos ugyanakkor tudnunk azt is, hogy ezeket a feladatokat nemcsak az i ntegráció érdekében kell megvalósítanunk, hanem azért is, mert meggyőződésem, hogy ezzel a magyar demokrácia és a magyar gazdasági jólét érdekében teszünk igen fontos lépéseket. Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy ítélem meg, hogy lehet, sőt érdemes vitatni a k ormány politikáját számos gazdasági és egyéb kérdés vonatkozásában. De nagyon óvnám a Házat attól, hogy azokban a kérdésekben is pártpolitikai vitákat folytassunk, amelyeket most a Ház napirend előtt megvitat. Megint csak a historizálás eltúlzása nélkül sz eretném képviselőtársaimat emlékeztetni arra, hogy hány, de hány alkalommal fordult elő, hogy Magyarország sorsfordító történelmi pillanatokban elbukott azért, mert a legfőbb politikai erők nem tudtak egyetérteni abban, hogy hogyan kell a válságból kikerül ni. Gondolok itt az egészen régi időkre, a tatárjárásra, amikor a magyar urak arról