Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. április 30 (170. szám) - A magyar közlekedéspolitikáról és a megvalósításához szükséges legfontosabb feladatokról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - BOGÁRDI ZOLTÁN, az MDF
2704 ELNÖK (dr. Fü zessy Tibor) : Köszönöm. Megadom a szót Bogárdi Zoltán úrnak, a Magyar Demokrata Fórum vezérszónokának. Utána soron következik Barsiné Pataky Etelka, a Magyar Demokrata Néppárt vezérszónoka. (11.10) BOGÁRDI ZOLTÁN , az MDF képviselőcsoport részéről: Elnök Úr ! Tisztelt Ház! A Magyar Demokrata Fórum úgy ítéli meg, hogy a közlekedés fejlesztésében óriási a lemaradás, és ezt a lemaradást valamilyen formában - gyorsított tempóban - be kell hoznunk, ha Európához akarunk tartozni. Hogy megértsük a jelenlegi helyzete t, egészen röviden át kell tekintenünk a közelmúlt, és egy kicsit a távolabbi múlt történéseit a közlekedéspolitikában. A szocialista gazdaság nem ismerte fel a közlekedés fontosságát, és tulajdonképpen egy folyamatos elmaradás, egy rossz régi helyzet konz erválása folyt, ami nagyon nagymértékben hozzájárult a most kialakult helyzethez. Emlékezzünk csak: 1968ban ismerte fel az akkori vezetés, hogy ebben az ügyben valamit tenni kell, és az akkori parlament akkor fogadott el egy nagyon sokat ígérő, ám tartalm ában, megvalósíthatóságában gyenge elképzelést. Arra sem árt visszaemlékeznünk, hogy az autópályaépítés Magyarországon csak a hatvanas években indult el rendkívül lassú, vontatott tempóban. A nagyvárosi körgyűrűk, a városokat elkerülő szakaszok pedig egyá ltalán nem is épültek meg. Ezek a teendők az Antallkormányra maradtak, mégpedig tűzoltás jelleggel. Egyébként nemcsak Magyarországon volt ilyen a helyzet. Azt hiszem, erre a legjobb példa Németország. Érdemes megnézni, hogy milyen fejlettségű volt a közle kedés a nyugati tartományokban - a volt Szövetségi Köztársaságban , és milyen volt a hajdani NDK területén. Akkor, amikor az Antallkormány kidolgozta a közlekedésre vonatkozó elképzeléseit, ezt mind figyelembe kellett venni. Tulajdonképpen ez a koncepció , ami most a parlament elé került, annak a folytatása; és nem szükségszerűségével, hanem annak tartalmával van csupán a Magyar Demokrata Fórumnak vitája. Mivel a közlekedés mindegyik ágában jelentős volt a lemaradás, ezért nagyon nehéz volt - főleg pénz hi ányában - mindennek eleget tenni. Emlékezzünk csak: annak idején kitaláltatott egy sosem volt verzió, az önfinanszírozó vasút, ez aztán teljesen padlóra is küldte a MÁVot. S úgy néz ki, a MÁV talpraállítása az előző és a mostani kormánynak is túl nehéz fe ladatnak bizonyult, de mindenképpen meg kell oldani, mert vasúti közlekedés nélkül egy modern közlekedéspolitika elképzelhetetlen. A koncepcióval kapcsolatos legfontosabb kifogásunk az, hogy nem mondatik ki egyértelműen, hogy minden régióban, az ország bár mely pontján lakó állampolgárnak ugyanolyan joga van a közlekedésre, a munkába járásra, mint a nagyvárosban lakónak. Ez ebben a koncepcióban sajnos nem érvényesül, nem mondatik ki. Ha figyeljük a piacgazdaság hatásait ezekre az - úgymond - lemaradó régiókr a, akkor azt látjuk, hogy ez a lemaradásuk folytatódik. Folytatódik, mert tudjuk, hogy a MÁV azzal a kérdéssel foglalkozik - és ez egy folyamat, nem most kezdődött , hogy a gyenge forgalmú vasútvonalaknak a felszámolását végrehajtja, nem tartja fenn ezeke t a vasútvonalakat. A Kósa képviselőtársam által említett privatizáció a Volán vállalatoknál pedig azzal a veszéllyel fenyeget, hogy ezeket a nyilvánvalóan nem kifizetődő személyszállítási járatokat nem fogja fenntartani az új tulajdonos. Szeretném felhívn i a kormány figyelmét arra, hogy a mindenkori kormányzatnak ebben kötelessége van. Kötelessége biztosítani az ezekben a régiókban lakó embereknek a közlekedés lehetőségét - és ez mindig állami feladat kell hogy legyen! Nem beszélve arról, hogy nemcsak a sz emélyszállítás igénye jelenik meg ezekben a régiókban, hanem a fuvarozás, a gazdasági életbe való bekapcsolódás igénye is. Jól megszervezett szállítás nélkül ennek a lehetősége sincs meg.
