Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. április 30 (170. szám) - A magyar közlekedéspolitikáról és a megvalósításához szükséges legfontosabb feladatokról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. TORGYÁN JÓZSEF, az FKGP
2696 Megdöbbentő az előterjesztés formális jellege; az tehát, hogy semmilyen határozott irány abból nem olvasható ki. A cél a feladat kipipálása lehetett csupán az E urópai Unióba való csatlakozás feltételrendszereinek megteremtése keretein belül, és ebből adódóan ez nem alkalmas valamiféle közlekedési politika megvalósítására. Felsorolásként rengeteg minden benne van ebben az anyagban, de csak kívánságlista formájában , nem pedig tényleges gyakorlati tételként. Hasonló a korábbi évek, évtizedek közlekedéspolitikájához, amikor is kifejtésre kerültek különböző jókívánságok, a jókívánságok azonban maradtak jókívánságok, és azokból semmi sem valósult meg. Igaz, hogy most né gy prioritást jelöl meg az anyag, amelyet nagyon helyesen minősített Baráth Etele legalább hétfajta prioritásnak, de véleményünk szerint ez a felsorolás is hibás, ugyanis kihagyta a leglényegesebbet, az ország belső közlekedési kapcsolatainak követelményre ndszerét. A Független Kisgazdapárt álláspontja szerint ebből kellett volna az egész közlekedési koncepciónak kiindulnia. Az ilyen kapcsolatok hiánya megítélésünk szerint akadályozza az ország megfelelő fejlődését, a válságrégiók helyzetének rendezését, az idegenforgalom fellendítését. Külön fájdalmunk, hogy akadálya a mezőgazdasági termelők egyenlő piaci esélyének kialakításában; és lehetne folytatni ezt a sort. (10.30) De ez a meghatározó a Független Kisgazdapárt álláspontja szerint, a most felsorolt hiány osságok kiküszöbölése, az Európai Unióhoz való csatlakozás szempontjából is, hiszen nem elég formális hivatkozásokkal élni, hanem itt is alapkövetelmény Magyarország különböző régióinak könnyű elérhetősége. Ma ennek a hiánya egyik fő oka a külföldi tőkebef ektetés korlátainak, annak, hogy az ország keleti és északkeleti része szinte kimarad ezekből a befektetésekből. Miközben a kormány az ellenzéket általában azért szokta bírálni, mert állítólag az ellenzék nem tud elég forrást és eszközt megjelölni, ugyanak kor a kormány előterjesztése iskolapéldája a kiérleletlen gazdaságpolitikának. Fontosnak tartja például a járműállomány megújulását és e célból különböző kedvezmények nyújtását - miközben a kormányzat a közterhek szüntelen emelésével lehetetleníti el a val óságban az elavult járműpark cseréjét. Le akarja bontani az ármegállapításnál is az állami szerepkört, arról azonban elfeledkezik, hogy a természetes monopóliumokat korlátozni kell, mert különben azok szabadon áthárítják költségeiket. A közlekedés fejleszt ésénél különböző lehetőségek mellett az állami bevételek visszaforgatását is ésszerűnek tartaná, de ez is csak jókívánságként jelenik meg, semmiféle konkrétumot nem közöl az anyag. Fejleszteni akarja a tranzitot, ugyanakkor nem tárgyalja azt a kérdést, hog y a tranzit fejlesztésének rajtunk kívül álló feltételei is vannak. Az autópályák építését - ami mellesleg évek óta aligalig folyik - a tranzit szempontjából tartja nagyon fontosnak, holott a közúti tranzitot mindenütt vissza akarják szorítani, mert pozit ív hatásai elsősorban a közmegítélés szerint - legalábbis NyugatEurópában - a vasúti tranzitnak vannak. Ennek előtérbe helyezéséről azonban ez az anyag - egy mondat odavetésétől eltekintve - semmit sem tartalmaz. Megállapításai alátámasztásánál különböző adatok közül az anyag többet tévesen használ, tévesen utal azokra. Sajnos, meg kell állapítanom, ezeknek az anyagoknak a használata sokszor elképesztő hozzá nem értésről tanúskodik. Így például rámutat arra, hogy 2000ben a GDP értéke 8000 USD/fő lesz. Ebb ől akarja levezetni, hogy mennyit lehet esetleg közlekedésfejlesztésre állami forrásokból fordítani. Csakhogy a 8000 USD/fő vásárlóerőparitáson közölt adat világbanki átszámítási módszerek korrigált értékét jelenti, 1994 januári árfolyamon. Így írja le az előterjesztés, bár nem világos, hogy ezen végül is mit kell érteni. Nyilvánvaló, az egy művi adat, amit semmiképpen sem lehet elkölteni.
