Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. április 30 (170. szám) - A magyar közlekedéspolitikáról és a megvalósításához szükséges legfontosabb feladatokról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - VARGA LAJOS, a gazdasági bizottság előadója:
2690 fenntartásáról való lemondást a vasút esetében is. Ezért szerepel célkitűzéseink között a vasút szervezetének megújítása, a gazdaságos működés pénz ügyi feltételeinek megteremtése, minőségének és versenyképességének ésszerű javítása. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A közlekedéspolitika alakítása és érvényesítése kormányzati feladat. Ahhoz azonban, hogy a kormány a közlekedéspolitikát végre tudja hajtani, szükséges, hogy az Országgyűlés egyetértsen a stratégiai főirányokkal, az ország tranzitszerepével és az abból adódó kötelezettségek teljesítésével; elfogadja a közlekedés káros környezeti hatásainak csökkentésére javasolt intézkedése ket; megerősítse az országos közlekedési hálózat földterületeinek és alapinfrastruktúrájának állami tulajdonban tartását. Különösen fontos ez azért, mert a határozati javaslatban rögzített alapelveket elfogadásuk után az Országgyűlésnek is érvényesítenie kell minden további döntésében. Tisztelt Országgyűlés! Meggyőződésem, hogy az önök előtt álló javaslat elfogadása biztos alapot ad a prioritási kérdések eldöntéséhez, a szűkös erőforrások optimális, összehangolt felhasználásához. Bízom abban, hogy az önök támogatásával az intfrastruktúrafejlesztés újabb mérföldkövét rakhatjuk le. Olyan döntés születhet, amely egy jól működő, biztonságos s életkörülményeinket javító közlekedés megteremtésével hozzájárulást jelent gazdasági növekedésünk felgyorsításához. (10 .00) Végül engedjék meg, hogy expozémat - bevezető mondataimhoz hasonlóan - Széchenyi szavaival zárjam: "Hosszú álmaink és több mint félszázados szónoklataink után úgy látszik, elvégre tennünk is kellene valami nagyszerűbbet már, ha a nemzetek sorábúl dísz telenül kisodródni nem akarunk." Mindezek figyelembevételével kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a közlekedéspolitikát és a határozati javaslatot megvitatni és azt elfogadni szíveskedjenek. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a bal oldalon.) ELNÖ K (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Én is köszönöm, miniszter úr. Kérdezem Tardos Márton urat, a gazdasági bizottság elnökét, hogy kíváne a bizottság előadót állítani. (Tardos Márton: Nem.) Elnök úr jelezte, hogy nem. (Varga Lajos jelentkezik. - Tardos Márton: Van előadó, csak az nem én vagyok!) Igen, módosítjuk: a Magyar Szocialista Párt képviselője, Varga Lajos úr a gazdasági bizottság előadója. Megadom a szót. VARGA LAJOS , a gazdasági bizottság előadója : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszter Úr! Képvise lőtársaim! Az előterjesztést a gazdasági bizottság még az elmúlt év októberében tárgyalta; valószínűleg ez az oka annak, hogy a hirtelen rákérdezésre Tardos képviselőtársunk bizonytalanul válaszolt. A gazdasági bizottság egyhangú szavazással általános vitá ra alkalmasnak tartotta az előterjesztést a közlekedéspolitikáról és az annak megvalósításához szükséges legfontosabb feladatokról. Itt gyakorlatilag be is fejezhetném a mondókámat. Amiért nem teszem, az elsősorban az, hogy a gazdasági bizottságban igen ré szletes és felelősségteljes vita folyt arról, amit a gazdaságpolitika fölvázolt, és amiről itt a miniszteri expozéban is hallhattunk. Általánosságban először arról beszélnék, amiben teljes egyetértés volt. Egyetértés volt abban, hogy Magyarország geopoliti kai helyzete predesztinálja Magyarországot arra, hogy tranzit szerepkörre készüljön, és ezeket az előnyöket nekünk ki kell használni. Ugyanígy egyetértés volt abban, hogy ezek az előnyök egybeesnek az Európai Unió célkitűzéseivel, és ezeket az előnyöket is feltétlenül ki kell használnia Magyarországnak. Tulajdonképpen egyetértés volt abban is, hogy a közlekedéspolitikával kapcsolatban egységes rendszerként kell kezelni a közlekedést, és a különböző fejlesztéseket egymással összhangban kell megvalósítani. Ug yanakkor természetesen vita volt különböző részletkérdésekben. Az egyik legfontosabb vagy leginkább kiélezett vita arról szólt, hogy lehete egyszerre négy stratégiai főirányt megjelölni. A
