Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. április 30 (170. szám) - A magyar közlekedéspolitikáról és a megvalósításához szükséges legfontosabb feladatokról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. LOTZ KÁROLY közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter:
2689 környezetvédelmi szempontok mellett alapvető jelentősége van a közforgalmi közlekedés - vagy másképpen a tömegközlekedés - fenntartásának. Támogatása világszerte általános gyakorlat. Ehhez hasonlóan a tömegközlekedés i járművek folyamatos pótlása sem képzelhető el állami, illetve önkormányzati segítség nélkül. Az elhasználódott, környezetszennyező járműállomány megújításához szektorsemleges, közvetlen állami támogatás továbbra is indokolt. Ugyanakkor az önkormányzatok felelőssége is jelentős, hogy a feladatukat képező helyi tömegközlekedés olyan hozzájárulásban részesüljön, amely tekintettel van a fejlesztésekre is és nem eredményez halmozott, megoldhatatlan problémákat a jövő számára. A nemzeti jövedelem emelkedésével a közlekedési szolgáltatásokat igénybevevőkkel egyre nagyobb mértékben kell és lehet majd megfizettetni az infrastruktúra használatát, illetve költségét. A közlekedés üzemeltetésének, fejlesztésének, finanszírozásának jelentős, tartós és sokrétű társadalmigazdasági kihatásai vannak. Ezeket a koncepció a tudomány mindenkori állása szerint tisztázza, a közlekedéspolitika pedig számol az igazolt hatásokkal. A közlekedéspolitika nemcsak az állami, önkormányzati és befektetői feladatokat határozza meg, hanem fe ltételezi a társadalom, a magánszemélyek partnerségét is. A társadalom egyetértése nélkül - netán annak ellenére - a környezetvédelmi célkitűzések, a közlekedésbiztonság növelése, a közlekedési munkamegosztás eredményes befolyásolása nem valósulhat meg. It t kell szólnom azokról is, akik a közlekedésben dolgoznak, akiknek felkészültsége, áldozatos munkája és példamutató magatartása nélkül e szolgáltatás minőségi, biztonsági feltételei alapvetően hiányoznának. Rendkívül fontosnak tekinti a koncepció a munkaer ő stabilitását, olyan gazdálkodási körülmények megteremtését, amelyek a közlekedésben dolgozók élet- és munkakörülményeinek fokozatos javulását eredményezhetik. A közlekedéspolitika önálló fejezetet szentel a stratégiai célok megvalósítását segítő eszközre ndszer felvázolásának. Ezek közül különösen fontos, hogy megteremtsük a közlekedést érintő joganyag harmonizációját az Európai Unió jogszabályaival. Erre különös figyelmet fordít a most, tegnap megkapott kérdőívcsomag. A magyar közlekedési alágazatok korl átozott külpiaci versenyképessége miatt azonban figyelnünk kell a fokozatosságra, az átmenet biztosítására is. A jogharmonizáción belül is kiemelt feladat a járművek forgalomba helyezésére és üzemben tartására vonatkozó műszaki előírások és biztonsági köve telmények mielőbbi összehangolása. Az egyes európai uniós tagországokkal megkötött kétoldalú alágazati egyezményeket az unió és hazánk közötti közlekedési megállapodásokkal kell felváltani. Felül kell vizsgálni a személyszállítási közszolgáltatásoknál az á llami és az önkormányzati feladatokat. Ennek eredményeként a megfogalmazó feladatmegosztást jogszabályba kell foglalni. Itt említem meg, hogy a közlekedési koncepció kimunkálásakor még nem mutatkozott jelentősebb igény az önkormányzati illetékességet érint ő koncepcionális elemek részletesebb kifejtésére, a jövőben - különösen a területfejlesztésről szóló törvény hatálybalépésével - ez a helyzet megváltozhat. Várhatóan növekszik az önkormányzatok kezdeményezése tevékenységük országos közlekedéspolitikai koor dinációja iránt is. A kormányzat kész arra, hogy ezt a munkát segítse és megfeleljen az ilyen jellegű önkormányzati igényeknek. Tovább kell lépnünk a tulajdonviszonyok átalakítása terén is, ami természetesen csak a széles értelemben vett gazdasági és társa dalmi érdekek figyelembevételével történhet meg. A vízi közlekedésben - hasonlóan a légi közlekedéshez - szervezetileg és tulajdonjogilag külön kell választani a kikötők tulajdonlását a hajózási alaptevékenység végzésétől. A többségi állami tulajdonú társa ságok szervezetének és tevékenységének ésszerűsítését - összhangban az államháztartás korszerűsítésével is - folytatni kell, törekedve a tőkebevonásos részleges privatizációra. A MÁV Részvénytársaság esetében a százszázalékos nemzeti tulajdonrészesedést sz ükséges fenntartani. Mindamellett a gazdasági racionalitás megköveteli a tartósan kihasználatlan kapacitások
