Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. április 29 (169. szám) - A vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - DR. SCHAMSCHULA GYÖRGY (független): - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. KOVÁCS KÁLMÁN (KDNP): - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - HERBÁLY IMRE (MSZP): - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. ROTT NÁNDOR (FKGP):
2627 Köszönöm a szót, elnök asszony. Igen tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Há z! Az az igazság, nem gondoltam volna, hogy ebben a vadászati vitában fel fogok szólalni, mert nem ízlésem szerint való a vadászat mindaddig, amíg a nyúl kezében nincs puska, hogy vissza tudjon lőni. (18.50) Egy kicsit kiszolgáltatottnak érzem az állatokat - de hát az egész élet tele van kiszolgáltatottsággal. Egypár általános kérdés is felvetődött ebben a vitában, ezért gondoltam azt, hogy ezekre mégis reflektálok. Előre kell bocsátanom, hogy ez kivételesen egy jó törvényjavaslat, még akkor is, ha számos p ontjával vitatkozni lehet. Az egyik ilyen, a vitában ismételten fölvetődő kérdés, hogy a vadászat szakmai vagy nem szakmai kérdés. Azt hiszem, hogy ez egy helytelen kérdésfelvetés. A törvényhozásban minden kérdés, ami megvitatásra kerül, jó llehet van szakmai oldala és szakmai háttere - gyakran sokkal bonyolultabb szakmai háttere, mint a vadászatnak , ettől még itt nem szakmai kérdéssé válik, hanem igenis politikai kérdéssé, amennyiben a különböző társadalmi érdekek egyeztetését kell ezekkel a jogszabályokkal és emberi magatartásszabályokkal biztosítani. Tehát függetlenül attól, hogy természetesen mindennek van egy szakmai összefüggésrendszere is, az alapkérdés mégis a társadalmi magatartásformák kialakítása és a társadalmi mozgásformáknak, a z érdekek mozgásának a jogszabályi rendezése. Tehát ennyiben nem szakmai vita folyik a parlamentben. A törvényjavaslat eddigi vitája során is nagyon világossá vált, hogy itt a mezőgazdaság, az erdőgazdaság és a vadgazdaság érdekeinek - és természetesen ezz el a mezőgazdasági földtulajdonosok, az erdőtulajdonosok érdekeinek - az összehangolása a vadászati érdekekkel - ez ennek az egész kérdéskomplexumnak a jogi, társadalmi összefüggése. Ehhez nagyon szorosan hozzárendelődik a természetvédelem, s mivel ez a tá rsadalom egészének az egyik alapérdeke, meg kell oldani a biztosítását e törvény keretei között. Az egyik alapkérdés, ami itt vita tárgya volt, a minimális vadászterület nagysága. Úgy hiszem, hogy ezt a kérdést nem lehet az egyéb tényektől teljesen elvonat koztatva kezelni. A magam részéről - és azt hiszem, a Kisgazdapárt többsége is - Gyimóthy Géza igen tisztelt képviselőtársunk álláspontját fogom támogatni, és olyan javaslatot fogunk előterjeszteni, hogy a minimális vadászterület 300 hektár legyen. Ennek e gy nagyon érdekes és fontos összefüggését és indokát szeretném önöknek elmondani. ( A jegyzői székben dr. Kávássy Sándort Tóth István váltja fel.) Lehet, hogy az ilyen, relatíve kis vadászterület vadgazdálkodási szempontból nem optimális, abból a szempontb ól viszont optimális, hogy az ország sűrűn lakott, aprófalvas településű vidékein - gondolok például Baranyára - lehetővé teszi, hogy a helyi közösségek a saját környezetükben gyakorolni tudják a vadgazdálkodást és a vadászatot. Azt hiszem, hogy a minimáli s vadászterület nagyságát bizonyos mértékig az ország településszerkezetének a függvényében is vizsgálni kellene. Természetes, hogy az olyan hatalmas, nagy kiterjedésű erdőségekben, ahol a települések is ritkák - gondolok például a Mátrára vagy a Bükkre , sok ezer hektáros vadászterületek is nyilvánvalóan indokoltak lehetnek. Azonban az országnak ezeken a sűrű, kistelepülésű vidékein bizony indokolt lehet, hogy viszonylag kis területen határozzuk meg a minimális vadászterület nagyságát. Másik alapkérdéskén t merült fel a vad tulajdonjogának a problémája. A tulajdonjog nem egészen úgy van, mint azt több hozzászólótól is hallani lehetett, hogy a res nullius már teljesen megszűnt. Igen, ma is vannak olyan országok, ahol a res nullius elve érvényesül a vaddal ka pcsolatban, de ez sem elfogadhatatlan álláspont, és természetesen az sem, hogy állami tulajdonban legyen. Azonban mindkét esetben a felelősség kérdését kell minden oldalról megnyugtatóan szabályozni, és abban az
