Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. április 29 (169. szám) - A büntető törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. PÁLOS MIKLÓS (KDNP):
2614 egésznek a szerkezeté t, nyilván minél később kapcsolódik be valaki ebbe a játékba, annál inkább áll fenn a veszélye annak, hogy nem fogja visszakapni a pénzét. Óriási botrányokat kevert ez több európai országban, és elsősorban azokban az országokban, ahol a játékot még kellőké ppen nem ismerték és a jogi szabályozás elmaradt. Egyes esetekben elég nehéz volt magyarázatot adni a hiszékeny sértetteknek arra: pusztán az a tény, hogy nem kapták meg az ígért nyereséget, nem bűncselekmény; ehhez szükség volt még arra is, hogy a beszerv ezetteket meg is tévesszék a játékot indítók és azt szervezők. További problémát jelentett még az, hogy mire fény derült a csalárd magatartásra, addigra a sértettek száma igen magasra emelkedett. Reményeim szerint - ha az ezt módosító törvényjavaslat hatál yba lép - nem kell megvárni a hatóságoknak, míg a sértettek károsodása bekövetkezik, hanem már a szervezés időszakában közbe tudnak avatkozni. Úgy gondolom azonban, hogy ez az a bűncselekmény, ahol nem elegendő a büntetőjogi beavatkozás, a megelőzés érdeké ben komoly felvilágosító munkára van szükség. Tudatosítani kell az emberekben, hogy az ilyen irreálisan magas jövedelem és hozam kilátásba helyezése legalábbis gyanúra adhat okot. A jogosulatlan biztosítási tevékenység ismét szaporítja azoknak a bűncselekm ényeknek a számát a Btk.ban, ahol az igazgatási szabály be nem tartása a bűncselekmény. Fenntartva azt, hogy lehetőség szerint az ilyen szabályozást kerülni kell, ebben az esetben elfogadhatónak látszik, hogy a jogosulatlan biztosítási tevékenység az álla mnak és az ügyfeleknek is olyan károkat okozhat, amelynek bekövetkezését nem kell megvárni ahhoz, hogy büntetőjogilag be lehessen avatkozni. A biztosításról szóló 1995. évi XCVI. törvény definiálja a biztosítási tevékenységet. E tevékenység biztosítási sze rződésen alapul, jogszabályon vagy tagsági viszonyon alapuló kötelezettségvállalás, amely során a biztosító megszervezi az azonos vagy hasonló kockázatoknak kitett személyek közösségét, matematikai és statisztikai eszközökkel felméri a biztosítói kockázato kat, megállapítja a kockázatvállalás ellenértékét, meghatározott tartalékot képez, a létrejött jogviszony alapján a kockázatot átvállalja és teljesíti a szolgáltatásokat. Nem tartozik tehát ide a biztosítási közvetítői tevékenysé g. Ez nem jelenti azt, hogy a biztosítási közvetítői tevékenység nem vonhat maga után büntetőjogi következményeket. Egyrészt az ilyen személy, ha tevékenysége jogosulatlan biztosítási tevékenységhez kapcsolódik, bűnsegédként felelősségre vonható, másrészt ha az ügyletkötés külföldi biztosítótársaság részére történik, nyilván a devizabűncselekmény elkövetése is szóba jöhet. Itt kapcsolódom a tervezet 20. §ához, amely a devizabűncselekmény új törvényi tényállását határozza meg. Ez a rendelkezés nem tér ugy an vissza az 1993 előtti állapotokhoz, vagyis ahhoz, hogy minden devizaszabályszegés egy bizonyos értékhatár felett bűncselekmény, de az 1993. évi módosításnál szigorúbb szabályokat állapít meg. E tekintetben elfogadhatónak látszik a törvényjavaslat e sza kaszához fűzött indoklás, vagyis az, hogy az új devizakódexben meghatározott nagyobb lehetőségek nem korlátlanok, az azokhoz fűzött szabályok betartásához komoly nemzetgazdasági érdekek fűződnek, és mivel maga a devizakódex szankcionálási lehetőséget nem b iztosít, ezért a devizajogszabályok érvényesülését, a megfelelő jogkövetést csak a megfelelően meghatározott büntetőjogi, illetve szabálysértési szankciók kilátásba helyezésével lehet kikényszeríteni. Végül a javaslat néhány, a büntetőeljárási törvény módo sítását célzó rendelkezést is tartalmaz. Ezek inkább a korábbi jogszabálymódosítások hiányosságait igyekeznek korrigálni, különös indoklást ezért, úgy gondolom, nem is igényelnek. Tisztelt Képviselőtársaim! Összefoglalva a törvényjavaslatot, annak bevallo tt célja a feketegazdaság elleni fellépés hatékonyságának növelése. Mint ahogy azonban az eddigi jogszabálymódosítások hatása nem hozta meg a várt eredményt, úgy ezek a módosítások is csak akkor érik el a kívánt hatást, ha a gyakorlatban alkalmazzák őket, az elkövetett bűncselekményt megfelelő időben követni fogja a felelősségrevonás, valamint ha a büntetőjogi fellépéssel
