Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. április 29 (169. szám) - A büntető törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. PÁLOS MIKLÓS (KDNP):
2612 E módosítások azonban két problémát is felvetnek. Az egyik az, hogy szükség vane a gazdaság ilyen mértékű büntetőjogi védelmére, a másik pedig az, hogy nem szenvede csorbát a jogbiztonság. A Btk. gyakori módosítása ugyanis ezt a veszélyt rejti magában. Mindkét feltevés mellett és ellen is vannak érvek. Azt, hogy a piacgazdaság körülményei között is szükség van a gazdaság büntetőjogi védelmére, bebizonyította a nyugateurópai országok gyakorlata, ahol a fejlett piacgazdaság körülményei között sem tudtak lemondani a büntetőjogi eszközökről, sőt egyre inkább kiszélesít ik azt. Nagyon fontos azonban megjegyezni, hogy a büntetőjogi beavatkozás határát megfelelő lehetőség szerint minél szűkebbre kell vonni. (17.30) A túlkriminalizálás legalább olyan káros lehet, mint a megfelelő beavatkozás jogi lehetőségének a hiánya. Az e lőbbi óhatatlanul a büntetőjogi normák devalválódásához vezet, a gyakorlatban történő nem alkalmazásuk pedig még azoknak a normáknak a hatását is leronthatja, a melyekre egyébként szüksége van a társadalomnak. Ami a Btk. gyakori módosítását és a jogbiztons ág kérdését illeti, gondolom, nem kell külön indokolni, hogy a gazdaság területén, ahol több évre terveznek előre az emberek, különösen fontos, hogy a döntéseik meghozatalánál tisztában legyenek azzal, hogy cselekményük mikor jogszerű, és főleg azzal, hogy mikor lépik át a büntethetőség tűrési határát. Mielőtt a parlament előtt fekvő T/1966. számú törvényjavaslat rendelkezéseire rátérnék, még egy szempontot említenék, ez pedig az, hogy a Btk. módosításánál fontosabbnak tartom figyelembe venni azt, hogy a ga zdasági bűnözés és a feketegazdaság azért nem teljesen szinoním fogalmak. Vannak átfedések, de a feketegazdaság nem teljesen azonos ezzel. Amikor a feketegazdaság elleni fellépésről beszélünk, nemcsak a büntetőjogi beavatkozásról kell beszélni, sőt, mondha tnám azt, hogy arról csak utolsósorban kell, elsősorban olyan gazdasági környezetet kell teremteni, amely nem kedvez a feketegazdaságnak, másodsorban az egyéb jogszabályi rendelkezéseknek kell olyanoknak lenni, hogy minél kevesebb lehetőség legyen a korrup cióra, az összefonódásra. Az e tárgyban megtartott politikai vitanap pontosan ezt hangsúlyozta ki. A fent elmondottak alapján vagy éppen annak ellenére sajnos nem tudom azt mondani, hogy nincs szükség a feketegazdaság elleni hatékonyabb fellépésre, és úgy tűnik, hogy ezt a most a kormány által benyújtott törvényjavaslat megfelelően szolgálni fogja. A módosítások egy része - és itt gondolok elsősorban a környezet védelmével kapcsolatos új tényállásokra - egy régi hiányt pótol. A Btk. ezzel kapcsolatos jelenl egi rendelkezései nemcsak az időközben meghozott jogszabályokkal nem tartanak lépést, hanem alkalmatlanok is arra, hogy megvédjék környezetünket attól a pusztítástól, amelyet a beszennyezése jelent. E tekintetben azt mondom, hogy már most is az utolsó pill anatban vagyunk, hogy megállítsuk azt a folyamatot, amely környezetünk helyrehozhatatlan károsodásához vezet. Éppen ezért anélkül, hogy részletesen elemezném a törvény első tíz paragrafusát, mindenképpen üdvözlendőnek tartom, hogy a javaslat szigorúan bünt etni rendeli a radioaktív anyagokkal, valamint a nukleáris létesítményekkel való visszaélés valamennyi formáját. A környezetkárosítás bűncselekményének kiterjesztése a veszélyeztető magatartásra szintén olyan rendelkezése a javaslatnak, amely támogatandó. A büntetési tételek jelentős felemelése is arányban áll a bűncselekménnyel okozható sérelem nagyságával. Az utóbbi időkben a jogirodalomban erős vita keletkezett és gerjedt arról, hogy a büntetési tételek növelésével vajon hatékonyan lehete fellépni a bűn özés ellen. Ennek pro és kontra érvei vannak. Változatlanul az a véleményem, hogy az általános megelőzés érdekében a súlyosabb büntetés kilátásba helyezése mindenképpen olyan visszatartó erő, ami a generálprevenciót szolgálja, tehát elsősorban a társadalom védelmét. A büntetési tételek jelentős felemelése arányban áll a bűncselekményekkel okozható jogsérelem nagyságával. Ezeknél a bűncselekményeknél legfeljebb az vetődhet fel, hogy a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény alapvetően egy keretjogszabály.
