Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. február 12 (145. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Salamon László): - HEGYI GYULA (MSZP):
244 mi is az orrunk beverésétől, mint az amerikaiak. Tehát a zt gondoljuk, hogy ez a szabályozás, ez a liberalizálás mindenképpen az erősebbnek a már meglévő előnye egy regionális integrációfélében. Azt mondtam, hogy a harmadik kérdésről is szólni fogok. Azt gondolom, hogy nem kell megerősítenem, hogy a keresztényd emokraták nagyon szeretnék, ha a kormány végre komolyan fellépne a feketegazdaság ellen. (18.30) Ezért támogatunk minden olyan eszközt, amely erre esélyt ad. Egy dolgot azonban nem szeretnénk! Ha az illetékes szervek megkapják ezeket a jogosítványokat, akk or ne abból induljanak ki, hogy minden állampolgár tudatosan törekszik az állam megkárosítására, vagyis arra, hogy adócsalóvá váljon. Bizonyos, általunk meghozott törvények adnak esélyt arra, hogy ez a tendencia fel fog erősödni. Tehát azt szeretném, ha ne m a kis- és középegzisztenciákat zaklatnák esetleg érdemtelenül, miközben nagy halak pedig zavartalanul úszkálnak. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Salamon László) : Köszönöm. Kérdezem képviselőtársaimat, kíváne valaki most, a vita e szakaszában felszólalni. (S enki sem jelentkezik.) Tisztelt Országgyűlés! Mivel további felszólalási szándékot most egy képviselőtársunk sem jelzett, az általános vitát elnapolom, folytatására holnap este kerül sor. Napirenden kívüli felszólalók: ELN ÖK (dr. Salamon László) : Tisztelt Országgyűlés! Napirend utáni felszólalásra jelentkezett Hegyi Gyula képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt frakciójából. Megadom a szót. HEGYI GYULA (MSZP) : Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! A kormány legutóbbi dön tése nyomán óvatos optimizmussal remélhetjük, hogy az Erzsébet téren végre valóban felépül az új Nemzeti Színház. Több évtized kínos huzavonái, légvárépítései és hírlapi vitái után most mintha egyenesbe fordult volna a Nemzeti ügye. Persze könnyen lehet, h ogy ez az egyenes is hosszabb lesz, mint gondolnánk. A kormány 6 milliárd forintos ígérvényéhez és a főváros által adományozott ingyen telekhez anyagban és anyagiakban, szellemi és fizikai munkában még sokat kell hozzátenni ahhoz, hogy néhány év múlva való ban ott ülhessünk a Erzsébet téri Nemzeti Színház nézőterén. Az Erzsébet téren, de remélhetőleg nem egy elpusztított műemlék helyén. A kormány elvi döntését követően még semmilyen építészeti terv nem készült el, de máris emlegetni kezdté k, hogy az építkezés érdekében először is le kell bontani az Erzsébet téri buszpályaudvar épületét, amely ugyan műemlék, de hallhattuk a sugallt megoldást, műemléki védettségét feloldva aligha kerülheti el a közeli bontást. Hiszen amúgy sem igazi műemlék, 1945 után épült, a kutya se hullatna könnyet utána. E csúsztatással szemben nagyon határozottan ki kell mondani, hogy az Erzsébet téri buszpályaudvar épülete a modern magyar építészet egyik jellegzetes alkotása, amelynek elpusztítása nemcsak az építészettö rténetet, hanem a városképet és az egészséges történelmi tudatot is szegényítené. A tehetséges építész, Nyíri István 1949ben elkészült munkája látványos homlokzatával, tiszta funkcionalizmusával és ízlésesen kialakított belső terével a felszabadulást köve tő első évek nemes erőfeszítéseit és hamar eltiport reményeit idézi. Azokat a röpke esztendőket, amelyekben a hazai építészek legjobbjai az 1945 előtti felemás modernizmust immár hivatalos béklyók nélkül a korabeli nyugateurópai és amerikai eredmények sze llemében kívánták továbbfejleszteni Magyarországon is. A koalíciós idők demokratikus reményei, a néhány évig még nyilvános szellemi viták és a nyugati építészeti folyóiratok ihlették és formálták ezt a törekvést. Aki szeretné megtudni, hogy
