Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. február 12 (145. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. SZILI KATALIN környezetvédelmi és területfejlesztési minisztériumi államtitkár:
245 milyen lehetett a negyvenes évek második felének hitben és illúziókban újjáépülő Budapestje, annak érdemes például az Erzsébet téri buszpályaudvar épületét megnéznie. Megnéznie és beszívnia a belső tér hangulatát, amelyet e viszonylag kis épületen belül is nemesség, igén yesség és gerincegyenesítő levegősség jellemez. Buszpályaudvar, tehát a legszélesebb értelemben a tömegeknek készült. De anyagaiban, térformálásában és szellemiségében mégis finom választékosságot áraszt. Olyan korban fogant, amikor még reálisnak látszott a remény, hogy nemcsak építészeti formákban, de politikában és gazdaságban sem kell leszakadnunk a háború utáni nyugateurópai és amerikai fejlődéstől. Röviden: jellegzetes és nagyszerű épület, bár az elmúlt évtizedek butik- és büféízlése, azaz ízléstelens ége utóbb ide is befészkelte magát. A modern építészet 1945 utáni magyarországi fellendülésének, a sokat emlegetett szocreál kényszerű fordulata vetett véget. A modern építészetről kimondatott, hogy - idézem : "Egy eszme nélküli, sivár és lélektelen ember fajtának, a hanyatló burzsoáziának lelkivilágát tükrözi". A már elkészült épületeket szerencsére nem lehetett lebontani, és így tárgyiasult emlékei maradtak annak, hogy 1945 és a sztálinista fordulat között létezett egy demokratikus és modern irányba tájék ozódó Magyarország. Kiváló műemlékként ennek a kornak a szellemét őrzi az Erzsébet téri buszpályaudvar épülete is. Tervezett lebontása ellen ezért máris meg kell kezdeni a tiltakozást. Nem az új Nemzeti Színház ellenében, hanem egy szép műemlék védelmében! Mindez természetesen nem az egész buszpályaudvarra, hanem csakis Nyíri István értékes épületére vonatkozik. Ha a Nemzeti Színház felépítése és majdani működése kiszorítja az Erzsébet térről a távolsági buszforgalmat, akkor ezt könnyen tudomásul lehet venn i. A pályaudvar felvételi épületét azonban meg kell őrizni. Kellő építészeti fantáziával színházi jegypénztárként, színháztörténeti kiállítóteremként, vagy más, az új Nemzetihez kapcsolódó épületként is hasznosítható lehet. Remélhetőleg eleve olyan építész kap megbízást a színház felépítésére, aki nem egy értékes műemlék elpusztításával, nem neves építészelődje munkájának lerombolásával, hanem az építészeti folyamatosság hangsúlyozásával kívánja majd a nemzet új színházát felépíteni. Az Erzsébet téren még semmiről sem késtünk le, hiszen egyelőre a részletes tervezés sem kezdődött el. Mentsük meg a buszpályaudvar épületét és reménykedjünk abban, hogy a mellé épülő új színház építészeti kvalitásában méltó lesz Nyíri István kiváló munkájához! Köszönöm figyelmü ket. (Taps az MSZP padsoraiból.) ELNÖK (dr. Salamon László) : Köszönöm szépen. Megadom a szót Szili Katalin környezetvédelmi államtitkár asszonynak. DR. SZILI KATALIN környezetvédelmi és területfejlesztési minisztériumi államtitkár : Köszönöm a szót elnök úr . Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy néhány szóban reflektáljak arra, amit képviselőtársam a napirend utáni mondandójában mondott, különösen azért is, mert aggódik az Erzsébet téri műemléképület iránt. A buszpályaudvart egyébk ént 1978. január 31én nyilvánították műemlék jellegű épületté, ezt hangsúlyozom. Indoka kétirányú volt: egyrészt mert ilyen funkciójú építmények között időbeli elsőbbséget élvezett, másrészt pedig, mert saját korának építészetéhez mérten jelentős kvalitás sal bírt. Hozzáteszem azt is, hogy az 1980as évek végén már felmerült a buszpályaudvar funkciójának megszüntetése. Ekkor már pályázat kiírására is sor került, és felmerült már ennek a megszüntetése. Ez az épület egyébként a védett építmények azon típusáho z tartozik, amelynél az épület szorosan összefügg a funkcióval. Következésképpen amennyiben a funkciója megszűnik, úgy önmagában a védettsége is megkérdőjelezendő, egyáltalán érdektelenné válhat. Gondolok itt például a fejépület megtartására. Megítélésünk szerint a buszpályaudvar jövője esetén a műemléki védettség kérdése másodlagos, tekintve, hogy az épület - funkciója nélkül vizsgálva - nem valószínű, hogy eredetileg is védelem alá került volna, s e funkció a város életében már teher, és előbbutóbb a Nem zeti Színháztól függetlenül
