Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. február 12 (145. szám) - A pénzintézetekről és a pénzintézeti tevékenységről szóló 1991. évi LXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - AKAR LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár: - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. SZILÁGYINÉ CSÁSZÁR TERÉZIA (KDNP):
243 kritikáimmal együtt is valóban nagyon fontos. Megígérem, hogy a késői időpontra való tekintettel rövid leszek. Itt ma napirend előtt Csépe Béla képviselőtársam már beszélt az OECDhez való csatlakozás jelentőségéről, h ogy ez mennyire fontos nekünk. Tehát mindazt, amit a törvényjavaslatban benyújtott az előterjesztő, természetesen mi, kereszténydemokraták támogatjuk. Három ok miatt került tulajdonképpen e törvényjavaslat benyújtásra. Most egy kicsit zavarban vagyok, mert az államtitkár úr a miniszteri expozéjában csak kettőről szólt, és nem szólt arról az általános indoklásban megfogalmazottakról, hogy a kormány elhatározott szándéka a feketegazdaság megfékezésére... Nem igazán tudom, hogy itt ebben a kavalkádban, ezekben a viharokban, hogy a bizottság dönt, nem dönt, benyújtja a kormány a már módosított előterjesztését egy kormánypárti képviselő által... - úgyhogy elnézést kérek, de én erről a harmadik dologról is szólni fogok. A második indok az volt az általános indoklá sban, hogy a külföldi részvétel esetére a jelenlegi szabályozások nem megfelelőek, tehát ezért szükséges a jelenleg érvényes törvényt módosítani. Mivel hangsúlyozta, hogy az OECDhez való csatlakozás mintegy elvárása, hogy ezen módosítsunk, ezért igazán ne m mondhatom azt, hogy ezt a kereszténydemokraták nem támogatják. De azért engedjen meg néhány gondolatot, vagy aggálynak is nevezhetném, mert az természetesen igaz, hogy a külföldi bankalapítás jelenleg érvényes szabályozása, vagyis a kormány engedélyezése nem konform természetesen a nemzetközi liberalizációval, vagyis az egyenlő elbánás elvével. Persze én azt gondolom, hogy a törvényalkotók 1991ben, amikor a hazai pénzintézetek védelme és a megfelelő reláció, sokoldalúság biztosítása érdekében módosítottá k a törvényt, tudatosan átmenetinek tekintve, akkor bizonyos “gumiszabályokhoz” kötötték ezt a kormányengedélyezést is. Nyilvánvaló természetesen, hogy a versenysemlegesség a hazai alapítással azonos feltételeket követel meg, tehát ez valóban fontos. Ha kö rülnézünk, az igazság azonban az, hogy ma már oly ütemben tört előre a vegyesbanki szektor Magyarországon, hogy rövidesen a bejövő - netán még bejövő - új bankok külföldi tulajdonban már csak a most itt működő vegyes tulajdonú bankoknak támasztanak majd ig azán nagy versenyt. Tehát már elég sokan itt vannak, és nyilván az újabb piaci résztvevőknek majd ezektől kell kiharcolniuk a részesedésüket. A Bankfelügyeletről szólva ugyan az általános indoklás azt mondja, hogy megfelelő eszközök állnak rendelkezésre, a zonban mi azt gondoljuk, hogy vizsgálódási lehetőségük ugyan lehet egy esetben, amikor majd bekérik az üzleti terveket - teljesen mindegy, hogy milyen nemzetiségű alapítóktól ; aggályaink vannak, nem a kellő szaktudás hiánya miatt, hogy meg tudjáke majd védeni az álláspontot, hogy esetleg nem jó a piacfelmérés a bejövő bankok részéről. Tehát azzal kapcsolatban vannak aggályaink, hogy hogyan fogják tudni védeni a hazai érdekeket. Azt gondoljuk, hogy ezek a lehetőségek nem a magyar állami szándékokra, hanem a már meglévő belső banki erők érdekérvényesítő képességére fogják bízni vagy inkább csak hagyni, hogy a belső piacot védeni legyen képes. Csak egy példát hadd mondjak, hogy a fenti, már elfogadott liberális elvek alapján például amerikai bankok megpróbál tak betörni német piacokra, azonban az egyik képviselőjük mesélte el, hogy bizonybizony “bevert orral” távoztak a német banki piacokról. Nyilván a már meglévő bankjaink - magyar többségű bankokról beszélek - nem lesznek majd olyan erőpozícióban, ami elvár ható lenne. Nem ismerjük a konkrét tárgyalási feltételeket, így csupán csak hiszünk abban, hogy valóban fontos, hogy ilyen módon történjen a külföldi részvétel liberalizálása. Nyilván itt az OECDérdekek az erősek, a pozíciójuk erős, és nekünk csupán egyet lenegy eszközünk maradna: ha tudnánk élni a kölcsönösséggel, ha lenne hozzá tőkénk és persze szakmai hozzáértésünk, hogy külföldön mi is nagyon sok bankot tudjunk alapítani, és persze, ha nem félnénk
