Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. április 22 (167. szám) - A vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. PÁLOS MIKLÓS (KDNP):
2419 áldozatot kell érte hozni azoknak is, akik ma olyan megközelítésből tekintenek a vadászatra, amiből csak jogosultságok származnak. Magyarország az Európai Unió tagja kíván lenni. Nem haszontalan ezért egy pillantást vetni az Unió tagállamainak vadászati törvényeire, nehogy nyugatbarát sze mléletünk miatt olyan hibába essünk, hogy az ott meghonosodott szabályozás lemásolásával építsük fel az új magyar modellt, mert problémák azért ott is vannak. Engedjék meg, hogy a nyugateurópai modellek kritikáját ne én adjam, hanem segítségül hívjam a le ghitelesebb véleményformálót, dr. Yves Lecocq urat, az Európai Unió tagállamai vadászati szövetségének főtitkárát. Lecocq úr óva inti Magyarországot a vadászati jognak kizárólag a földtulajdonhoz való kötésétől. Mint kifejtette, ők már okultak a tapasztala tokból, felmérték a földtulajdonosi rendszer vadállományra káros hatásait, felismerték, illetve elismerték, hogy a vadgazdálkodás terén csak azok az államok tudtak komoly eredményeket felmutatni, amelyekben a vadászati jog az államot illeti. Igen, ki merem mondani - nem én, idézni merem Lecocq urat. Éppen ezért az a törekvésünk, mondta a főtitkár, hogy az Európai Unió tagállamaiban a vadászati törvények módosításával a vadászati jogot egységesen ismét az államra ruházzák át. De azt is meg kell jegyezni, hog y ezt az álláspontot képviseli az évtizedek óta külföldön élő neves magyar vadász szakember társulat, akiknek módjuk volt megismerni a két modell közötti különbség minden üdvös és káros hatását. De felhozhatók példaként az Egyesült Államok és Kanada vadász ati törvényei is, ahol a vadászat joga alapvetően az államot illeti meg, pedig ezen államok demokratikus berendezkedése és a tulajdonosi szemlélet primátusa aligha kérdőjelezhető meg. Ezekben az országokban még a vadászat ellenzői is tényként fogadják el, hogy a sportvadászat miatt még egyetlen állatfaj sem pusztult el, a magántulajdon miatt azonban már igen. (19.30) Óva intem képviselőtársaimat attól, hogy a szavazás megejtésekor olyan törvényt juttassanak a népakarat szintjére, ami a nyugateurópai ország okban már meghaladott modellnek minősül. Ezért tartom elfogadhatónak és fontosnak azt a törvénytervezet 5. §ában felvett megszorítást, hogy a vadászati jog gyakorlásával, hasznosításával kapcsolatos kötelezettségeket és jogokat a vad védelmére vonatkozó s zabályok elsődlegessége mellett az erdőgazdálkodásra, a halgazdálkodásra, a természetvédelemre, az állatvédelemre, az állategészségügyre, a termőföld hasznosítására, valamint a növényvédelemre vonatkozó külön jogszabályok rendelkezéseivel összhangban kell megalkotni. Ennek az alapelvnek garanciális szabályként kell bekerülni az új jogszabályba, mert csak ez biztosíthatja, hogy a vadászat nem válhat öncélúvá, és hogy nem hagyhatja figyelmen kívül a természet általános védelmének összhangját és egyre sürgetőb b szükségszerűségét. Ennél a pontnál kapcsolódnék a másik fontos és sokat vitatott kérdéshez: kié legyen a vad tulajdonjoga? Ebben a kérdésben két alapvető nézet csapott össze a törvénytervezet vitája során. Az egyik, hogy a vad az állam tulajdona, a másik az úgynevezett res nullius, azaz hogy a vad uratlan dolog. Talán először a res nulliusról. A fogalom a római jog köréből származik. Gaius, Hadrianus császár neves jogtudósa dolgozta fel a témát, és évezredekre tisztázta e fogalom jogi tartalmát. E neves j ogtudós szerint "senki dolgának" minősültek többek között a természettől fogva uralt dolgok, mint a vadak, halak, madarak. Ezek tulajdonjogát okkupációval, foglalással lehetett megszerezni, ami az eredeti tulajdonszerzés egyik formája volt. A tulajdonviszo nyok és a jog fejlődése a későbbiek során átértékelte a res nullius intézményét, és a kárfelelősségi rendszer mai formájának kialakulása a modern jogrendszerek jelentős részében megszüntette a res nullius kategóriáját. Az érdekek túlnyomó többsége amellett szól, hogy az uratlan dolog, a senki tulajdona ne nyerjen nagy teret a társadalomban, mert ez különösen a vadállomány fennmaradását és ezzel az ökológiai egyensúly felborulását eredményezheti. Erre figyelemmel egyet lehet érteni a javaslat azon rendelkezé sével, hogy a vad legyen az állam tulajdona, és ezt csak az szerezhesse meg, aki a pontosan körülírt szabályok betartásával a vadat
