Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. április 22 (167. szám) - A vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. PÁLOS MIKLÓS (KDNP):
2420 elejti. Még így is nehéz feladat hárul azokra, akik a vad elejtésének feltételeit kötelesek betartatni és ellenőrizni. Ha ur atlanná minősítenénk a természetes élővilágot, ezzel nemcsak ökológiai zavart idéznénk elő, hanem olyan folyamatokat indítanánk el, melyek az élővilág felszámolásának talán első állomásai lennének. Ezért nem túlzás azt állítani, hogy az emberiség fennmarad ásának feltétele az ökológiai egyensúly megteremtése, és ebbe a fogalomkörbe, még ha kis részben is, de kimondva vagy kimondatlanul beletartozik a vadon élő állatvilág is. A törvényjavaslat harmadik, de talán legtöbbet vitatott pontja a vadászterület nagys ága. Az egész világon egységesnek mondható az a szakmai igény, hogy minél nagyobb egy vadgazdálkodási egység, annál biztosabbnak tekinthető a természet egyensúlyának megőrzése. Senki nem állíthatja hittel, hogy néhány száz hektáros területen lehet tervszer ű vadgazdálkodást folytatni, és hogy ilyen mértékű vadászterületek alkalmasak lennének még csak a szinten tartásra is. Ha pedig még ezt sem képes biztosítani, akkor akarvaakaratlanul is, de részeseivé válhatunk a természet pusztításának. Ezt felelősen gon dolkodó törvényalkotók nem vállalhatják. Csak a több ezer hektáros vadgazdálkodási területek képesek arra, hogy megőrizzék a vadállomány mennyiségi és minőségi értékeit, és biztosítsák a fennmaradáshoz szükséges genetikai feltételeket. A magam részéről ezé rt egyetértek azzal, hogy a törvényjavaslatban szereplő 3000 hektár kerüljön elfogadásra. Mint már említettem, a magyar vadállomány világhírű. Az elmúlt évtizedekben szinte egész NyugatEurópa Magyarországra járt vadászni. Ennek egyetlen oka volt, hogy oly an állományt találtak a magyar vadászmezőkön, amiért érdemes volt ideutazni és e számukra rendkívül költséges sportra áldozni. A vadászturizmus nemcsak a vad kilövése kapcsán jelentkező trófeabevételeket biztosította a gazdaságnak, hanem az itt járt turist ák egyéb költekezései is jelentős bevételt hoztak az országnak, és azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a fegyvergyártás és kereskedelem, a lőszerkereskedelem, a vadászati eszközök árusítása jelentős, nagyságrendben milliárdos bevételt biztosít az államnak. A nyugateurópai vadásztársadalom - anyagi jólétükből fakadóan - olyan emberekből áll, akik járják a világot és elmesélik élményeiket. Nem volt közömbös, hogy ezek az emberek milyen hírünket vitték el a világba, és ennek is köszönhető, hogy a va dászturizmuson kívül egyéb idelátogatók is szívesen jöttek Magyarországra, mert itt még találtak valamit a természet eredetiségéből, érintetlen szépségéből. Engedjék meg, hogy mindezek alátámasztására összehasonlító adatokat is tárjak a tisztelt Ház elé, m ert ezek az adatok nemcsak a tényeket szemléltetik, hanem a tendenciákat is mutatják. Ez pedig nagyon fontos akkor, amikor a jövőbe vezető utat kell megszabnunk a törvényalkotással. Most van meg a lehetőségünk arra, hogy ezeket az előremutató faktorokat to vábbéltessük, a fejlődést gátló vadhajtásokat pedig levágjuk. A külföldi vadászok érdeklődése Magyarország iránt az 1960as évek második felében kezdődött, és az 1971es budapesti vadászati világkiállítás után egyre fokozódott. A Magyarország fő vadjaként számon tartott gímszarvasok és dámszarvasok esetében veszítettünk a világhegemonikus szerepünkből. A gímszarvasok tekintetében Bulgária, a dámszarvasokéban a skandináv országok, a muflonoknál pedig Csehország és Szlovákia előzött meg bennünket. Csábította a vadásztársadalmat, hogy az őzbak- és a vaddisznóállomány Lengyelországban és Bulgáriában, a skandináv országokban és Skóciában szépen fejlődött, megelőzött bennünket, ami nem annak volt köszönhető, hogy minden földtulajdonos alanyi jogon szerezte meg a k ilövés jogát a területére tévedt vadon. Ezekben az országokban, valamint az európai mércével mérve vadászatilag jelentős országokban - mint például Románia, Ukrajna vagy a többi szovjet utódállam - a vadászat és a vad tulajdonjogát az államénak mondja, a v adászterület mértékét pedig a magyarországiéhoz mérten is többszörösben határozta meg.
